Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

gg 223. országos ülés Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bátor leszek röviden nyilatkozni a dologról, elmondván, hogy minő helyzetben találtam én mint minister ezen alapot, elmondván, hogy milyen állásban van az ma s akkor a t. ház meg fogja ítélhetni, hogy a képviselő ur támadásai birnak-e a valóságnak még csak látszatával is. Midőn én a belügymiuisteriumot átvettem, nem az volt mondva, hogy a székely családok meg ne kapják ezen alapokat, de az volt mondva az azelőtti kormányok útján és illetékes elhatározás alapján, hogy ezen alapok a székely családok javára culturális czélokra fordíttassanak. En nem azért, mintha ezen czélzatot nem tiszteltem volna, de mert láttam, hogy a székely családok ezen, bár javukra intézett eljárásban megnyugodni nem tudnak, azon elvből indulva ki, hogy akarata ellen, utoljára senkit sem lehet boldogítani, legelsőbben is azon kezdtem, hogy ezen megállapodás megváltoztatását kieszközöltem és kieszközöltem a felhatalmazást arra, hogy a mennyiben az érdekelt székely családok a családonkénti kiosztást kívánják, ezen kiosztás elrendelhető is legyen. Ez megtörténvén, természetesen kézbe vettem az ügy elintézését. De bocsánatot kell kérnem a t. háztól, a ki tudja, hogy több ezer családról, azon családoknak időközben történt elágazásáról, a különböző tagok kűztti arány megállapításáról volt szó és pedig megállapításról nem absolutistice, hatalom szóval, hanem az illető családok képviseletének meghallgatásával és ezzel egyetértőleg: ha ezt méltóztatik bárki is meggondolni, nem fogja mondhatni, hogy ennek rövid néhány hónap alatt meg lehetett volna történnie. Orbán Balázs (közbeszól): Tiz éve! Tisza Kálmán [ministerelnök: Talán tiz éve még nem kezelem, annyit még a képviselő ur is tudhatna. En tehát megindítottam a dolgot és csodálom, hogy a képviselő urnák nincs tudomása arról, hogy egyezmény jött létre a családok képviseletével mind arra nézve, hogy mi legyen kiosztandó, mind arra, hogy a különböző szakaszok és családok köztt, minő arányban történjék a kiosztás. Ez létrejővén, elkészittetett a kiosztási terv és most már az egész alapnak az illetők kívánságához képest kiosztandó része utalványozva van, ugy hogy maga a kiosztás a legközelebbi időben meg fog kezdetni, mert már tényleg el van rendelve a kiosztás. Ez volt az eljárás ez ügyben. Hogy a t. képviselő ur mindenütt vádlottat lát, kötelességmulasztást lát, arról nem tehetek, valamint arról sem, hogy mindenben kortesfegyvert szemlél: Denn der Sebeim denkt, wie er ist. márezius 12 1880. Elnök: Mielőtt a szavazás megtörténnék, fel fog olvastatni az indítvány. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa). Elnök: Kérem azon képviselő urakat, kik a kérvényi bizottság véleményét elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Antal Gyula jegyző (olvassa a 10. sorszám alatti kérvényt, inelyre nézve a kérvényi bizottság véleménye észrevétlenül elfogadtatik] olvassa a 11. sorszám alatt Szeged sz. kir. város közönségének kérvényét, melyben a felállítandó harmadik egyetem székhelyét Szegedre kéri tétetni). Vécsey Tamás előadó: A kérvényi bizottság véleménye a következő, a vallás- és közoktatási ministerbez utasíttatni véleményeztetik. Hermann Ottó: T. ház! (Bálijuk!) A szegedi egyetem ügye kerülvén először a t. ház elé, (Zaj) ugy érzem, hogy a most lezajlott vita után szavam a pusztában fog elhangzani. (Zaj. Halljuk!) Ugy érzem, t. ház, mintha azt a kort élnők, a melyben egy Aranka Erdélyben megkezdte először a mozgalmat, hogy engedtessék meg az akkori hatalom által, hogy az államalkotó magyar elem az ő nyelvét művelhesse pallérozhassa. Tehette azt az akkori körülmények köztt t. ház, mert akkor a hatalom jelszava az volt, hogy a magyar faj culturális érdekeit mellőzni kell, hogy azokat, a mennyire csak lehet, hátráltatni és kifejlődésükben megakadályozni kell. íme a legmagyarabb város, egy oly vidék központja, a melyen a magyarság legtömörebben lakik együtt, folyamodik a magyar képviselőházhoz, a magyar alkotmányos kormányhoz, hogy vegye észre ennek a vidéknek culturális érdekeit is. Egy igen kiváló gonddal, igen hatalmas érvekkel szerkesztett tanulmányban, egy emlékiratban kimutatja statistikailag, hogy a midőn a más nyelvű polgároknak intézetek jutnak, a magyar kormány megteremti Liptó számára a tótnyelvű földmívelési iskolát, a midőn nagy súlyt fektet arra, hogy Magyar-ovárott, Magyarország első gazdasági tanintézetén concessiót nyerjen a német elem, addig a magyaralföld avval kénytelen előállni, hogy adassanak megmar neki is egyszer a culturális intézetek. T. ház! Keserű érzet szállja meg az embert akkor, mikor ezt fel kell hogy hozzam. Én igen fontos elvi kérdésnek látom t. ház, hogy állapodjunk meg abban, vájjon, mint missionariusok más nyelvű néptöredékek köztt akarjuk-e mi a magyar cultúrát, a magyar nyelvet terjeszteni és a magyar nemzetiséget megszilárdítani, vagy az által, hogy az államalkotó igaz magyartelemet erősítsük minden tekintetben, hogy annak központjából, mintegy kisugározva terjesztessék a | magyar állameszme, a magyar faj és elem.