Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

52 223. országos ülés márezlns 12. 1880. Még csak Istóezy képviselő urnák tartozom némi válaszszal tegnapi philippikájára. A képviselő ur azt monda, hogy helytelenül említem a zsidók hazafiasságát a szabadságharca idejében. Haynau és Kenipen urak azonban más nézetben voltak, mint Istóezy képviselő ur. Ezen illetékes férfiak kimondták, „az itteni izraeliták nagy többsége, a lázadók Ugye iránti rokonszenvét s pedig tényleg is bebizonyították, mert a felkelő hadsereg szállítói nagyrészt zsidók voltak (Istóezy Gyó'zö közbeszól: Gseftből!) annak érintkezését a külfölddel közvetítették, szóval mindent a mi a forradalmat elősegítette támogattak stb." Az se felel meg a történeti valóságnak, hogy a hadi sarezot ajándékba visszakapták. Az actákból volt szerencsém kimutatni, hogy a hadi sarcz elengedtetett nekik, midőn felajánlották, hogy fizetnek egy millió pfrtot országos iskola-alapra. Ezen észrevételek utáu, tisztelt ház, ajánlom elfogadásra a kérvényi bizottság javaslatának második tételéi. (Helyeslés.) Hegedűs László: T. ház! Ha igénybe veszem a szólás jogát, ezt nem azért teszem, hogy hosszas vitatkozásba bocsátkozzam azokkal, kik más határozati javaslatot adtak be, avagy más véleményt nyilvánítottak: mert én jelenleg a részletes vitatkozásra nem fektetek a magam részéről nagy súlyt. Szólok azért, hogy röviden megvilágítsam azon álláspontot, melyet én és azon képviselőtársaim, kik az általam beadott határozati javaslatot aláirtak, avagy támogatták, elfoglalunk az országos izraelita iskola-alap kérdésével szemben és kellő mértékre szállítsam le azon következtetéseket, mekyeket az ellen véleményekből, ^ agy nyíltan, vagy hallgatagon, mégis mindenesetre, igen érthető] eg ki lehet vonni. Ha valaki azt mondaná, — pedig voltak egyesek a fölszólalók köztt, kik neológ, vagy orthodoxpárti képviselőkről szólottak, — hogy én és azok, kik velem egyetértenek, e kérdéssel szemben felekezeti, vagy ha jobban tetszik, pártállást foglaltunk el, ezen fölfogást, mi magunktól kénytelenek volnánk elhárítani. Minket — a mint első beszédemben is kijelentéi tem, sem rokonszenv, sem ellenszenv nem vezetett és nem vezet, mert ezen kérdést egyedül az igazság legtárgyilagosabb szempontjából fogtuk fel és Ítéltük meg. Előttünk ezen iskoiai alap eredete, természete és rendeltetése nagyon tisztán áll és elérkezettnek láttuk az időt, hogy ezen kérdés végre valahára megoldást nyerjen. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ha viszont azt vetnék szemünkre, hogy mi sem fogjuk fel kellőleg kulturális magyar állami és nemzetiségi üagy jelentőségét sem az iraelita tauító-képezdének, sem a rabbi-semiuariumnak, azt mondanók: helytelenül Ítélnek meg bennünket. Igaz, hogy mi nem ismertük el és nem ismerhetjük el föltétlen szükségességét az izraelita felekezeti képezdéiiek, az állami tanító-képezdék mellett; de miután már egyszer ezen képezde létezik, mi azt mondtuk és azt mondjuk most is, hogy az a feletti rendelkezést és igazgatást nem szabad kizárólag egy felekezetnek, vagy ha úgy tetszik egy pártnak kezébe adni, mert az éltékét csökkenti, bizalmat nem szül, az ezen intézetet megrontja. Azt sem helyeseltük, t. ház, hogy a közös rabbi-seminarium felállíttatott, nem helyeseljük szemben az országgyűlési határozattal és szemben az orthodox felekezetnek, vagy ha tetszik pártnak, gyakran megújított ellenvetésével. De erre is azt mondjuk, hogy ha már egyszer létezik, mi nagy megnyugvást találunk abban, hogy ha az izraelita községek általában minden különbség nélkül ezen intézetbea képeztetik jövőre rabbiaikat. De, t. ház! Ha mindemellett is van egy felekezet, vagy legyen egy párt, a mely azt mondja, mi ezen intézetet nem tekinthetjük a magunk számára hasznosnak, mert minket nagy hitelvi különbség választ el, mi nem érezhettük magunkat, mint néhány képviselő tette, feljogosítva, hogy ezek között biróul oda álljunk és nem éreztük, mint némelyek tették, magunkat jogosítva azt mondani, közttetek legfeljebb rituális különbség van s igy ti ezen rabbi-képezdét minden lelkiismereti kényszerűség nélkül teljem megnyugvással használhatjátok. Mert, t. ház, a mit én magamra nézve nem akarnék, nem tudnék eltűrni, azt másra sem akarom alkalmazni, értem a compelle intrave féle hatalomszót. (Helyeslés a szélső balon.) Azt is megtanultuk a történelemből, hogy éppen az egyház, a vallásterén sokszor a legcsekélyebb rituális különbség, egy egyszerű külső jel, egy pár szóból álló forma a leghevesebb küzdelmeket szülő. Azt hiszem, hogy Molnár Aladár t. képviselőtársam éppen ily meggyőződésben van e tekintetben. Mi is elismerjük, miként ő, nagy jelentőségét úgy eulturális, miként a magyar nemzetiség szempontjából annak, hogy az izraeliták a műveltségnek, a magyar nemzetiségnek megnyeressenek ; de előttünk nem kevesebb fontossággal bir a meggyőződésnek és lelkiismeretnek szabadsága. Amazt elő kell segíteni és mozdítani minden kitelhető törvényes eszközökkel, de emezt tiszteletben keli tartani, emezt nem szabad megsérteni. Mi abból sem akarunk fegyvert készíteni, mint azt némely felszólalók tették és különböző szempontból, hogy az izraelita községek köztt