Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

223. országos ülés márczins 12. 1880. 53 oly nagy az ingadozás, hogy máról holnapra változtatják felekezeti álláspontjukat. Ebből teljességgel nem következik az, a mit néhányan következtetnek, hogy ime maga­tok elismeritek, hogy köztietek uincs valami nagy elvi különbség ; hanem igenis mi következik? Ebből az következik, hogy fájdalom a szabad­ság használatával is helytelenül lehet élni és ez nagy kárára lehet bizonyos felekezetnek. De viszont el ismerjük, hogy másrészről éppen oly kártékony lehet azon korlát, melyet a törvény, például a keresztyén felekezetekre az áttérésre nézve megállapít; mert ha e törvény azt mondja, hogy 18 évig i.eni lehet neked »ás egyházba áttérni, ez szerintem éppen annyi, mintha azt mondanák a gyermeknek, ime itt van ezen öltöny, ezt fogod 18 éves korodig hordani, bármiként szorít is téged. Ebből legfölebb azt lehetne következtetni, hogy az izraelitáknak mindenek felett igen nagy szükségök volna — és ezt mi is óhajtanok, — hogy az ő szerkezetöket újabb reform alá ve­gyék és alaposabb, biztosabb egyházszabályokat létesítsenek. De ebből nem következik az, a mit a t. előadó ur mondott, hogy ezen szervezést a tör­vényhozás hajtsa végre, mert igaz, hogy a tör­vényhozásnak nemcsak joga, hanem kötelessége is az egyes felekezetek köztti viszonyt szabá­lyozni és a házassági jogviszonyt megállapítani, de a felekezetek szervezése az egyház belügyei és erre nézve az állam legfölebb főfelügyeleti jogával élhet és ezt, a mint tudjuk, használta is a kormány 1871-ben, amidőn az izraelirák közül az egyik rész a congressusi szabályok, a má­sik az orthodox szabályok alapján szervezte ma­gát és a kormány a szervezeteket megvizsgálva, azokat a megerősítő záradékkal ellátta. Én azt mondtam a múltkori beszédemben, a mit Moesáry Géza nagyon t. barátom is ki­emelt, hogy t. i. Magyarországon az izraeliták­nak miudenek felett jól szervezett népiskolákra van szükségök és azt óhajtottam, hogy a kor­mány ezen alap jövedelmét nagy részben erre fordította volna. De ha valaki ezt arra magya­rázná, hogy én és azok, a kik velem egy véleményben vannak, a magasabb, tudományos képzettséget kevésre becsülik, az nagyon tévesen Ítélne. (Halljuk!) Ez csak azt jelenti, t. ház, hogy mindenek felett arra kell törekedni, hogy Magyarország izraeíitaságának egész zöme, egész tömege emel­kedjék úgy a műveltség, mint a magyarság sze­retetének magasabb niveaujára. Mert mit hasz­nálna az, t. ház, ha ezen felekezet kebelében lennének egyes tudományos férfiak, de a tömeg müveletlenségben vesztegel ? Mit használna az, ha volnának egyes jeles hazafiak, de az izraeli­taságnak nagy tömege hidegen maradna a ma­gyar nemzetiség iránt? Mi, t. ház, az izraeliták műveltségének alapját akarjuk megvetni és erre nézve leghathatósabb eszköznek tartjuk a nép­iskolák felállítását; ezt azonban a nélkül akar­juk, hogy mi ezen művelődés betetőzését nem kivánnók. És, t. képviselőház, ha azt keresem, hogy mi az az egyedüli megingathatlau, a mi az izrae­lita hitközségek annyiszor felemlített fluctuatiója között is mindig megmarad: ez éppen a jól szer­vezett népiskola; mert ez mindenek felett a mű­veltségnek és a magyar nemzetiségnek szolgál; ez azon intézet, melyet, bármiként változzanak a felekezeti viszonyok, minden felekezet, minden különbség nélkül, legalább megnyugtatókig a maga hasznára fordíthat. T. ház! Nem hagyhatom szó nélkül azt sem —- s ezzel be is fogom zárni beszédemet — hogy némelyek azok közül, a kik itt felszólal­tak, a mi álláspontunkat helytelenül fogták feí. (Halljuk!) Mi nem szóltunk az alap feloszthatóságáról, vagy feloszthatatlanságáról s nem azért, mintha előttünk nem állott volna tisztán ezen alap ere­dete, természete és rendeltetése és mintha nem láttuk volna be, hogy ezen kérdés megérett arra. hogy végkép megoldassák; hanem igenis azt akarjuk, hogy valahára ezen kérdés végmegol­dásához jussunk. S ebben teljesen eltérek Apáthy t. képviselőtársamtól, a ki elismeri ugyan, hogy az alap jogi természetének megvizsgálására nincs szükség, mert az tisztán áll, hanem mégis bizo­nyos modus vivendi-t állít fel, mely ne prae­judicáljon a további határozatnak, az alap jogi természetének, Mi nem ily megoldást akarunk, hanem vég­leges megoldást. Mi azt akarjuk kimondani, hogy az alap kezelése maradjon az államkormány ke­zében, de a jövedelem felhasználása, ha tetszik szétosztása, a különböző izraelita felekezetek iskolai czéljaira nézve, ha lehet egyességileg, ha nem, bíróilag megállapított arány szerint haj­tassák végre. S ezzel egyszersmind akartuk, hogy a jövedelem kezelése és kiosztása ne hagyassék továbbra is az illető minister szabad akaratára, mely igen könnyen önkényessé fajulhat, (Helyes­lés a szélső balon) mert biz az ember, ha ministeri székben ül is, mégis csak ember marad. Ezek azok, t. ház, a miket azon álláspont­nak, melyet elfoglalunk, indokolására elmoadaui szükségesnek tartottam, azért is, hogy elhárít­sunk magunktól minden következtetést, mely té­vesen vonathatnék. Ezeknél fogva ajánlom a t. háznak határozati javaslatunknak elfogadását. (Helyeslés a széls'ó baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents