Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
43 222. országos Még luArezius 11. 18S0. összes fizetését. Ez tény és ha a t. ház kívánja, készen állok néhány esetet felsorolni. Mindaddig tehát, mig az elvegyülés, az assimilatió kellőképen nem történik meg, mindaddig én a zsidókérdést itt Magyarországon csupán csak állami szempontból kívánom felfogni, tárgyalni és minden intézkedést ahhoz alkalmazni. Hogy miképen segíthetjük elő ez assimilatiót ? Az államnak kötelessége azokat az akadályokat lerombolni, a melyek a haladást egyáltalában késleltetik, vagy éppen akadályozzák. A zsidóságnak viszont kötelessége azokat az akadályokat elhárítani, a melyeket csak ő háríthat el. Mit hárított el eddig az állam ? Az állam kimondta a jogegyenlőséget, kimondta a vallástürelmet. Adja még meg a polgári házasságot, még pedig az én nézetem szerint a kötelezőt s akkor az állam a maga részéről megtett mindent, a mit a zsidóság érdekében megtehetett. Mi tartozik magára a zsidóságra ? Mily kötelességek várnak arra ? Mindazon válaszfalakat , a melyeket a vallás elavult tételei felállítottak, le kell romboluiok, teljes őszinteséggel magyarokká kell lenniök, még pedig szokásban, nyelvben és gondolkodásban. Fősúlyt pedig a következő pontokra fektetek. Mint már mondám, első sorban a polgári házasság, mely azután az elegyedést előmozdítja, második sorban a magyar nevelés. És éppen ez az a körülmény, a melynél fogva én pártolom, hogy a vita tárgyát képező alap ezentúl is a magyar kormányhatalom kezében maradjon, hogy azt kellőképen kezelhesse. Ezt azonban nem ugy kívánom értelmeztetni, mint azt — veszem észre —- némelyek hangsúlyozták, mint hogy ha itt a magyar képviselőház és a jelenlegi vallás és közoktatásügyi minister ur köztti viszonyról lenne szó; nem, mertén csak a napokban fejeztem ki szavazatommal határozottan, hogy én a miuisíer ur iránt bizalommal nem viseltetem : hanem egyáltalában a magyar államhatalmat értem, a mely nem tegnapi, nem holnapi, a mi volt és a minek maradnia kell mindig. Reform a zsidóság kebelében. (Halljuk ! Halljuk!) Ez, t. ház lényeges és fontos ügy, a melyre a ház figyelmét felhívom. A mint kifejtettem, meggyőződésem szerint az állam, az egyetlen polgári házasság kivételével, megadta azon concessiókat, melyeket megadni kötelessége volt, következnek a zsidók maguk azokkal, a melyekkel hozzá kell járuluiok, ha assimilálódni akarnak. Gyakran tapasztaltam, hogy a zsidók az erre vonatkozó kezdeményt t. i. a kebelükből való reform - mozgalom megindítását a keresztyén elemtől várják. Ez szerintem absolut lehetetlenség. Egyszerűen azért, mert a hol egy vallási meggyőződés van s ez oly erős és hatalmas, hogy egy népnek valóságos faj-jelleget tud kölcsönözni, ott egy idegen elemnek fellépése mindig a türelmetlenség, a propoganda csinálas szempontjából szokott megítéltetni. A leghathatósabb eszköz a reformra az, hogy magában az illető elemben akadjanak azon férfiak, kik már az által, hogy azon elemnek tagjai, kifolyásai, legjobban tudják annak természetét, viszonyait, azok ragadják meg a kezdeményezést azon tekintetben, hogy komolyan, határozottan, az assimiláló processust előmozdítani törekedjenek. Mert az, a mi általában, mint szintén egy ily elegytilési processusnak mutatkozott, vagy annak magyaráztatott, hogy t. i. a zsidók megkeresztelkednek s az által a keresztyénekkel összefolynak, megengedem, hogy itt azután hybridfajok támadnak, de a nemzetben a zsidó elemnek állását és abnorm befolyását a társadalomra nem csökkenti, mert csak sporadicus jelenség volt és lesz ; ellenben, hogyha maga az elem teszi és állítja elő a reformokat, akkor van kilátás az assimilátióra, annyival is inkább, mert az emberiség nagyobb mozgalmainál tapasztaltuk, hogy mindig az illető elemekből szármozottak voltak azok, kik a reformeszméket legjobban előre vitték. Hogy többet ne mondjak, t, ház, csak a legközelebbi időből idézek egyes példákat, a melyek éppen hazánkra is vonatkoznak. (Halljuk!) A midőn az infallibitási dogma kihirdettetett, a katholicus egyházban is történt szakadás. Felléptek papok, csináltak propogandát nálunk is és midőn a propaganda-csinálás következtében már hírnévre és nagyobb súlyra tettek szert, akkor nem is ugy tűnt fel, mintha megunták volna a mozgalmat, hanem, reám legalább mindig azon benyomást tették, hogy ők a szerzett hírnevet felhasználták és azzal folytatták, hogy ott hagyták a katholikus egyházat és megnősültek és azon perczben, a melyben azt megtették, nem jöttek többé számba, hanem kiestek a hathatós faktorok sorából. Én tehát, a midőn kifejezem azt, hogy azokra nézve, a mik a fajra magára vonatkoznak, Istóczy t. képviselő társam nézetét általában helyesnek nem tartom ; azon körülményre nézve pedig, hogy én mindazon eszközöket, a melyek a nevelési alap rendelkezésére állanak, mindaddig, mig a zsidók kebli ügyei tisztázva nincsenek, mindaddig, mig a zsidóság nem assimilálódik, a magyar kormányhatalomnak vindicálom : mindaddig az iskolai alapnak feloszthatóságát sem ismerem el, hanem csatlakozom Molnár Aladár képviselő ur határozati javaslatához. (Helyeslések.)
