Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

222 országos ülés niárcsms 11. 1S80. 47 akarom vindicálni mindazon eszközöket, melyek kiváltkép a népnevelésre fordíttatnak. Istóczy Győző t. képviselő ur ugy állítja fel a zsidó-faj fogalmat, mint ha ez valami deus ex maehina, nem tudom, melyik égi testről egyszerre a földre zuhaut volna minden ok nélkül és minden fejlődési processus nélkül, sőt hogy ugy jelent meg a föld kerekségén, minden általa oly élénken kárhoztatott tulajdonokkal együtt. Elismerem, hogy a zsidóságnak, mint olyannak, vannak tulajdonai, melyek összeütköznek az államalkotó népek tulajdonaival. De midőn ezt constatálom, egyszersmind azt a kérdést intézem magamhoz, mikép keletkeztek ezen Istóczy által oly élénken kárhoztatott tulajdonok? Molnár Aladár t. képviselőtársam az ő igen kitűnő és mindenesetre mérték adó beszédében megemlékezett azon sárga foltról, melylyel régebben bizonyos társadalmakban a zsidót megszokták jelölni, mi azt jelenti, hogy ki volt lökve a társadalomból, minden jóból, meg volt fosztva mindazon eszközöktől, melyek a modern civilisatiót megteremtették. Ha már faj-fogalomról van szó, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a descendens-theoria azt mondja, hogy bizonyos viszonyoknak idő során tartó nyomása alatt átalakul a szervezet, egészen új tulajdonságokat vesz fel s ha ez igy van, következik az, hogy ott, hol a rósz tulajdonságok ily viszonyok nyomása alatt keletkeztek, időre van szükség, az illető nyomásnak csökkenie kell, hogy azon elem a maga emberi formájába, a társadalomba ismét visszatérhessen. Ott van, t. képviselő ur, az a népszerű példa, hogy az angol, a ki galambokat nevel, egynehány esztendő alatt a közönséges columba liviából golyvás galambot tud csinálni. És mi történik? Mihelyt ezen erőszak megszűnik, melyet a fajra a tenyésztés által gyakorol, bekövetkezik az, hogy a golyvás galamb az idő bizonyos folyama alatt a szabadságnak átengedtetve, ismét visszatér az ő rendes természetes, az ő igazi faji formájába. Ily szempontból tekintve a dolgot, én igenis azt találom, hogy azon nyomásnak, sőt még annak utolsó maradványának is, mely a zsidóságra a művelt európai társadalom közepette — a magyart is ide számítom, — mondom az utolsó nyomásnak is nemcsak csökkenni, de megsemmisülnie kell. Én, e szerint az ily körülmények köztt a rendszeres classifieatiót csak igy fogadom el, a mint kifejeztem s én kívánom a zsidóságnak a Darwin-elmélet értelmében való reducalását, azaz, a magyar elemmel való assimilatióját. Istóczy Győző (közbeszól): Csak lehetne, de nem lehet! Herman Ottó: A midőn én ezt kifejeztem, elmondom t. ház, egyszersmind azt is: melyek azok a tulajdonok, a melyek idősorán a nyomás alatt kifejlődtek, a melyek a zsidóságot sok tekintetben más vegyes fajú elemekkel hozzák összeütközésbe. Az első kifogás, melyet a rumi kerület t. képviselője fel szokott hozni, az uralomvágy mellett, a melyet azonban sohasem bizonyított be tényleg, az, hogy a zsidók csupán csak lucrativ vállalkozások iránt birnak fogékonys-iggal. Ez igaz, ez tény, ezt tagadni nem lehet ; de ez a lucrativ hajlam éppen azon nyomásnak eredménye, melyről beszédem elején megemlékeztem, t. i. hogy kitagadtatott a zsidóság a társadalomban való minden résztvételtől, hogy nem adatott meg neki a rög föld, hol bölcsőjét ringathassa, hol lábát megvethesse. Minden jogtól megfosztva, neki szükségszeriileg arra az útra kellett lépnie, a hol megélhetett, mert ha mindentől megfosztjuk is az individumot, ettől megfosztani nem lehet. Itt az önfenntartási ösztön lépett érvényre és az terelte a zsidóságot oda, a hol ma a t. képviselő ur annyi kárhoztatni valót talál benne. Ez oka annak, a mit mindenkor constatálni kell, hogy tényleg ott. a hol a zsidóság assimilatiója még csekély, a zsidóság határozottan kerül bizonyos hivatási köröket, a melyektől a társadalmi fontosságot az emberi szellem előhaladása tekintetében megtagadni nem lehet. A tudományos disciplinák körében akár, hányat tudnék megnevezni, a melynek mívelői köztt egyetlen zsidót absolute találni nem lehet s ezen körök éppen azok, a melyek a lucrativitás jellegével nem birnak. E lucrativ hajlam hozza magával, h>gy épp oly társadalomban, mint a mienk, a hol még a cultura nem egyenlítette ki a szellemi niveaus-t, a zsidóságban magában is tapasztalunk ily külömbségeket és az érdekkörök szerint bizonyos rendszert az ő saját üzletérdekük, vagyonosodásuk megszerzésére. Találunk számtalan családot, a melyek bizonyos üzérkedést és foglalkozást űznek s a melyek valósággal egymás köztt felosztották az országot, úgyannyira, hogy ugyanazon nevű embereket ugyanazon üzlet mellett megtaláljuk, épp ugy az alföldön, mint a Kárpátok alján, mint mindenütt. A második dolog, a mely miatt megvallom, t. ház, nem egyszer megdöbbentem, mert ez annak a lappangó és feneketlen gyűlöletnek kútforrása, a melyet népünk bizonyos vidéken csakugyan kitüntet a zsidóság ellen, az alkalomszerzés adósságcsinálásra. Megdöbbentő példák e tekintetben csakugyan azok voltak leginkább, midőn az emancipatió következtében a zsidóság bizonyos kincstári vállalatokba és bányavárosokba letelepedhetett, a hol csakugyan említhetnék számos példát arra, hogy a legrövidebb idő alatt, nem többé az illető munkások, íiauem a kölcsönző zsidóság vette fel az illető munkások