Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

4", 222. országos illés márczins 11.1880. pártra, a mely részről a zsidóság tudvalevőleg éppennem részesül valami különös sympathiákban. A mi végre Olaszországot illeti: elégséges utalnom arra, hogy a legutóbbi olasz általános képviselő­választásoknál a zsidókérdés, mint hatalmas s egyszersmind sikeres agitationális és pártfegyver szerepelt, úgyannyira, hogy még egy oly tekin­télyes nem olasz lap is, mint a „Pester Lloyd", indíttatva érezte magát ezen ügynek egy külön vezérezikket szentelni. Pedig egész Francziaországban csak 50,000, egész Angliában csak 40,000 s egész Olasz­országban szinte csak 40,000 zsidó van: tehát, egyenkint véve, kevesebb, mint egyedül magában Magyarország fővárosában. S itt lehetetlen meg nem emlékeznem a t. előadó ur beszédének azon passusáról, a melyben a zsidók állítólagos hazafiságát oly élénk színek­kel kifesteni méltóztatott. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Mellőzve azon akadémikus kérdésnek fejte­getését, váljon a zsidók egyáltalán lehetnek-e Őszinte rakaszkodással a keresztény népek államai iránt, szóval lehetnek-e a zsidók hazafiak, a mely kérdés egyebütt is, nevezetesen Angliában és Németországban újabb időben nagyon élénken vitattatott s ugy látszik, a zsidók hátrányára döntetett el: az én meggyőződésem az, hogy a zsidóság csak addig színlel ragaszkodást a magyar állameszme és a magyar nemzet iránt is, míg ez országban a magyar elemé a suprematia. Veszítsük el ezt: s a zsidóság azonnal hátat fordít nekünk, sőt ellenünk fordul, a mint hátat fordított s ellenünk fordult akkor, a midőn 1849-ben a nemzeti ügy elveszett. Hiszen kérem, itt van csattanós illustratióul a zsidó iskola-alap eredetének története. Haynau kiveti e hadisarczot büntetésül a zsidókra; és íme mi történik? A hamarosan loyális, „gut gesinnt" osztrákokká változott zsidók ugyanazt a hadisarczot, rövid egy év múlva, a zsidó iskola­alap képében, ajándékul visszakapják. (Vécsey lamás közbeszól: Nem!) Váljon a szinte súlyosan, sőt bizonyára még súlyosabban megsarczolt ma gyár lakosság részesült-e hasonló kegyelemben? (Igaz ! balfelöl. Derültség) De feltéve, hogy a zsidók nem hagyományos speculátióból momentán, hanem őszintén ragasz­kodnak a magyar nemzethez, ugyan kérdem: mikép egyeztethető ez meg azon eljárásukkal, hogy ugyanezen, általuk annyira szeretett magyar nemzetnek egyes tagjait, a Hely egyes tagjaiban él a nemzet, sokkal szívtelenebbül zsákmányolják ki s fosztják ki őseiktől reájuk maradt birto­kukból, mindinkább idegenebbé téve a magyart saját hazájában és sokkal könyörtelenebbül ül­dözik, mint tehetné azt a magyar nemzetnek leg­nagyobb, halálos ellensége? Én,részemről, nagyon szépen megköszönöm az ilyen hazafiúi szeretetet; és én a magát barátomnak hazudó ellenségemnek sokkal súlyosabban számítom be az irányomban elkövetett igazságtalanságokat, mint nyilt ellen­ségemnek. Végre, még az orthodoxok és neológok között folyó harcz- és háborútól se várjunk semmiféle előnyöket reánk nézve. Ezen, egy­mástól csak az eszközök megválasztására nézve eltérő, a közös czélra nézve azonban egymással teljesen egyetértő két zsidópárt, azonnal meg­szünteti házi versengéseit, mihelyt arról van szó, hogy ellenünkben támadólag lépjenek fel, vagy hogy velünk nem-zsidókkal szemben védeniök kell a zsidó valódi, vagy képzelt érdekeket. Bizony, e tekintetben is sokat tanulhatnánk a zsidóktól. Azért, t. ház, hagyjunk fel az olyan illu­siókkal, mint a melyekre ezen felszólalásomban is utaltam; s ne ámítsuk magunkat azzal, hogy ezen, magát általános társadalmi s politikai cala­mítássá kinőtt nehéz kérdésen, holmi hangzatos frázisokkal átsikolhatunk; legkevesbbé hitessük el pedig magunkkal azt, hogy, ha e kérdést ignoráljuk, azt nem létezővé is tehetjük; hanem ellenkezőleg nézzünk bátran szemébe a veszélynek s a többi európai népekkel karöltve, fogjunk a zsidókérdés egyedül sikeres, radieális megoldá­sához. (Mozgás. Helyeslés.) Hermán Ottó: T. ház! (Zaj. Halljuk!) A napirenden lévő kérdéshez, t. ház, sem jogi, sem az alapítvány más természetét illető szempontból hozzá szólni nem akarok, hanem szólni akarok a kérdés socialis oldalához, annyival inkább, mert a t. előttem szólott, a rumi kerület érdemes képviselője, Istóczy Győző ur, itt a képviselőház kebelében egy egészen külön álló speciális ember­fajról tett említést s én magam részéről, ki igyekeztem, hogy magamnak a fajfogalom defi­nitiója iránt tiszta fogalmat szerezzek, (Halljuk!) most leszek bátor egynéhány megjegyzést erre nézve is tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt azonban azt kívánom kinyi­latkozatni, hogy ezennel én is, pártomra való tekintettel, a diesidensek közé sorakozom, a meny­nyiben nem pártolhatom a Hegedűs László t. barátom által benyújtott indítványt; nem pártol­hatom azon egyszerű oknál fogva, mert a neológ és orthodox pártok, vagy akár felekezetek moz­galma még tart, még befejezve nines és igy mindaddig, mig ezen mozgalom meg nem álla­podott, míg emberileg az illető elemek meg nem határolhatók, mindaddig az alapok felosztásáról nézetem szerint szó sem lehet. Ez az első érv. A másik az, hogy mindaddig, mig a felekezetek, vagy pártok versengése tart, mig a zsidóság, mint olyan, társadalmilag egy bizonyos állást elfoglal mindaddig a magyar államhatalomnak

Next

/
Thumbnails
Contents