Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
222. országos ülés márcasfns 11. 1880. 43 —- mint ezt már egyszer kimondottam — nem vagyunk rabbik tanácsa; de különben is ezen kérdés megoldva, meghaladva van az által, hogy a ministernek saját felterjesztésére ő Felsége még 1871-ben elismerte az orthodoxokaí külön felekezetnek. A két intézetnek, a rabbi-seminariumnak és a tanítóképezdének a közös alapból való felállítása tehát ezen orthodox felekezetnek érdekeit és jogait sérti. Hiába mondja a minister, hogy ezen intézeteket ugy az orthodoxok, mint a neológok használják. Először is megengedve azt, hogy orthodox szülők gyermekei is látogatják ezen intézeteket, abból nem következik, hogy azok közös intézetek, mert hiszen abból, hogy valamely ifjúnak atyja orthodox, nem következik, hogy maga a fiatal ember is az legyen. De különben is Mocsáry Géza képviselőtársam tegnap kétségbevonta ezen állítás valódiságát. Legyen azonban ugy, a mint a minister ur állítja, a reform, gymnasiumba, az evangelicus gymnasiumba, a piaristák kath. gymnasiumába nem járnak-e szintén izraeliták, és szerte az országban vegyesen? Ls azért fogja-e mondani valaki, hogy azok református és zsidó, evangelicus és zsidó, katholikus és zsidó gymnasiumok? Valamely tanintézet vallási jellegét nem a növendékek vallása, hanem azon szellem, azon irány határozza meg, melyben az intézet vezettetik. Hogy pedig a rabbi-képezde csakugyan neológ szellemben vezettetik, az annál kevésbbé szenved kétséget, mert maga a minister ur elismerte, hogy kivéve egy tanárt, a többiek mind neológok. Valamint az által, hogy imént említett határozati javaslatában kijelentette, hogy a két intézet fenntartása után fennmaradó összeget az orthodoxok iskoláira fogja fordítani, elismerte, hogy ezen két intézet nem az orthodoxok érdekében állíttatott fel. Ugyanaz áll a tanítóképezdére nézve is. A mi egyébiránt ezt illeti, nem habozom kijelenteni, hogy én annak örvendenék, ha valamennyi felekezeti tanítóképezde megszűnnék, mert a polgárok összeforrasztására, az osztály-, felekezet és nemzetiség közti különbség elenyésztetésére nem tudok hathatósabb eszközt, mintha a gyermekek közös iskolákban neveltetnek, és e szerint magok a tanítók is közös tanító-képezdékben oktattatnak. És ezért, midőn az orthodoxok ezen úgynevezett közös intézetek ellen tiltakoznak, nem hazafiatlanul cselekesznek, sőt inkább a haladást mozdítják elő, mert az összeforradásra szolgáltatnak alkalmat. E szerint előttem nem szenved kétséget, hogy ezen két intézet felállítása és fenntartása a közös alapból az orthodoxok sérelmére van. Arra méltóztatnak hivatkozni, hogy ezt a eultura s a magyar nemzetiség érdeke követeli. Nem vonom kétségbe, hogy Magyarországon a neológok inkább tanúsítanak előmenetelt, és a magyar nemzetiséghez is inkább szítanak, mint az orthodoxok s azt is kijelentem, hogy személyesen nagyobb rokonszenvvel viseltetem a neológok, mint azon felekezet iránt, mely a múlt hagyományaihoz mereven ragaszkodik és a többi polgártársakkal társadalmilag összeforrni kevésbé hajlandó. De itt, hol enyim és tiédről, hol jogról van szó, rokon- és ellenszenvre nem lehet hallgatni ép oly kevéssé, mint nem hallgathat a biró, midőn egy magyar és egy nem magyar közt peres kérdés forog fenn. A bírónak ily esetben nem szabad arra gondolni, hogy ha a magyarnak itéli oda a birtokot, ez által a magyarság érdekét fogja szolgálni. Néki csak azt szabad szemügyre venni, hogy mit követel a törvény és az igazság. [Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Egyébiránt igen megfontolandó, t. ház, hogy mi által szolgáljuk inkább a culturát és a magyar nemzetiség érdekeit, az által-e, ha kizárólag vagy főleg a neológok iskoláit segélyezzük, vagy pedig az által, ha az orthodoxok iskoláit gyámolltjuk. Tudvalevő dolog, hogy az orthodoxok szegényebbek, neveletlenebbek, míveletlenebbek, és hogy miután a felvidéken laknak, a magyar nyelvben kevésbbé jártasak a neológoknál, a kik inkább a nagy városokban és az alföldön találtatnak. No már, t. ház, hámi inkább ezeket, akik a nélkül is gazdagabbak és a magyar vidékeken laknak, segélyezzük, hogy iskoláikat még jobb karba helyezhessék, őket, a kik azonfelül több iskolával is rendelkeznek, mint az orthodoxok: akkor épen azon ezé? ellen cselekszünk, a melyet el akarunk érni, t. i. hogy a kevésbbé művelt rész, s a mely a magyar nemzetiségtől is még idegenebb, haladjon a tudományokban és a magyarságban is haladást tegyen. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) György Endre t- képviselő ur még tovább kivan menni, és a segélyezést azon feltételhez akarja kötni, hogy az iskola, a mely abban részesíttetni fog a minister által, a magyar tannyelvet fogadja el. Megjegyzem először is, hogy határozati javaslat által létező törvényt megmásítani nem lehet. [Ugy van! balfelöl) Arra nézve pedig törvény létezik, hogy az elemi iskolák milyen feltételek mellett állíthatók fel, és hogy mily kívánalmaknak kötelesek megfelelni. Ezen feltételek között azt találjuk, hogy a magyar nyelv kötelezőleg taníttassék, mi végre a tanítóknak a magyar nyelvet szóval és írásban birniok kel]. Ez tehát a segélyezendő iskolákra nézve elengedhetlen követelmény. Az azonban, hogy a tannyelv kizárólag a magyar legyen , a mint egyrészt nézetem szerint a törvénynyel ellenkezik, ágy másrészt azon ezélnak sem felel meg, mely, el6*