Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
44 222. országos filés márczims 11. 18SO. ismerem, nemes szándékból, az indítványozó ur előtt lebegett. Mert mi következnék abból, ha az indítvány elfogadtatnék ? Az, hogy csakis azon iskolák régzesülnének segélyezésben, a melyek arra nemzetiség szempontjából kevésbbé szorulnak; mert a hol a tannyelv magyar lehet, az vagy tisztán a magyar városokban, vagy legalább oly helyen van, hol sok magyar lakik, úgy hogy a gyermekek a nyelvet könnyen elsajátíthatják. Pedig ez esetben az egész felvidék segély nélkül maradna és igy a Kárpátok egész aljának továbbra is a tudatlanság homályában kellene tespednie. Ezt pedig önök sem akarhatják, mert ezt sem az igazság, sem pedig az önök szándéka, hogy a magyarság terjesztessék, nem engedi meg. T. ház! Azon német államférfiú, a ki arról ismeretes, hogy őt vér- és vasembernek nevezik, egyszer az országgyűlés termében kijelentette, hogy a hatalom a jog felett áll. Ez az absolutismus tana. Én, a szabadság embere, ellenkezőleg azt mondom: A jog a hatalom felett áll. (Élénk helyeslés a szélső balon.) S miután igy gondolkozom nem fogadom el a bizottság véleményét, hanem pártolom Hegedűs László t. barátom határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső halon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi mínister: T. ház! Nincs szándékomban a t. előttem szólott képviselő úrral polemiBálni, mert akkor el kellene mondanom szórói-szóra mindazt, a mit tegnap mondottam, sőt el kellene mondanom azon hosszú jelentés tartalmát is, melyet 1874-ben terjesztettem a ház elé. De miután a képviselő ur oly dogmaticus modorban emelte ellenem azt a vádat, hogy a t. ház határozatát nem tisztelem, ezen vád ellen kénytelen vagyok határozottan tiltakozni. Tiszteltem a ház határozatát addig, mig ezen határozat érvényes volt, de miután azon határozatnak érvényessége megszűnt (Ellenmondások a szélső baloldalon) — én nekem nemcsak jogom, de kötelességem is volt a rabbi-seminariumot felállítani, jiiii azt felállítottam, éppen azért, mert «z izraelita iskola-alap alapításánál, első feladatúi volt kitűzve a rabbiseminarium felállítása, én pedig nem éreztem magamat hivatva arra, hogy ezen alapítvány rendeltetésétől eltérjek, hanem kötelességem volt azt teljesíteni. (Helyeslés a középen.) Istóczy Győző: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, egyáltalán nem volt szándékomban ezen ügyben felszólalni; és pedig azért nem, mert az izraelita iskola-alapnak felosztás vagy fel nem osztása, avagy mikénti felosztása s a zsidó vallás belügyeinek rendezése tisztán felekezeti ügy levén: én, ki a zsidóságnak, mint külön társadalmi kasztnak, külön népfajnak, helyesebben mondva, külön emberfajnak (Derültség. Halljuk! Halljuk!) a nem-zsidók irányában való viszonyát, hogy úgy mondjam: nemzetközi viszonyát tűztem ki fejtegetéseim tárgyául, újabban is bebizonyítani akartam, ha ugyan erre nézve még valakinek bizonyítékra volna szüksége, hogy én a zsidókérdést nem vallási és felekezeti, hanem tisztán és egyszerűen közgazdasági, társadalmi s politikai, következőleg hatalmi kérdésnek tekintem. Es ha ezúttal mégis felszólalok, teszem ezt egyedül azért, mert több előttem szólott t. képviselőtársam, eltérve a napirenden levő tulaj doaképi tárgytól, kiterjeszkedett a zsidóságnak irányunkban, nem-zsidók irányában való, hogy úgy mondjam, külügyi viszonyaira {Derültség) is s e részben oly tanokat hangoztattak, a mely tanok képesek a nagy közönségnek a zsidókérdés fölött lassankint már alakult helyes nézeteit megzavarni s azt, reánk nézve veszélyes előítéletek képzésére fogékonynyá tenni. Jelen felszólalásomnak ezélja, tehát csupán néhány rövid megjegyzést tenni némely felhozott állításokra. Több t. képviselőtársam, úgy látszik, a polgári házasságot sikeres eszköznek tartja azon czélra, hogy a zsidóságnak a nem-zsidó ellemmel való fusiója létrejöhessen s hogy ilykép azon mindenki, — ma már még maguk a zsidók által is tarthatlannak felismert állapot megszűnjék, a melyben társadalmunk, a zsidóságnak, mint zárt társadalmi kasztnak fennállása mellett létezik. Erre nézve észrevételem az, hogy ezen nézet nem más, mint maguk a zsidók által legbuzgóbban terjesztett előítélet, a melynek nincs egyéb ezélja, mint figyelmünket a zsidókérdés tulajdonképi lényegétől elvonva, azt hamis irányba terelni. A történelemből tudjuk, hogy a zsidó nép eredettől fogva irtózott a más népekkel házasság útján való összeelegyedéstől; s hogy az ó-világból, mint külön faj s külön nemzet, világhistóriai unicumként, a mai napig fennmaradt: legfőkép ezen exelusivitásának köszönheti. Pedig az ó-világban, illetőleg a kereszténység előtti korban, a nem-zsidóknál minden házasság tisztán polgárjogi ügylet volt; az időben tehát semmi sem akadályozta a zsidókat a nemzsidó népekkel való házassági frigy kötésében. De továbbá vegyük azon modern államokat, mint például Fraucziaország, a hol a polgári házasság és pedig már huzamos idő óta, behozva van. Mit tapasztalunk itt is? Azt, miként — eltekintve attól, hogy az európai népfajokhoz tartozók szivébe is már a természettől beoltva
