Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

38 222. országos Jilús niiírczins 11. 1880. civilisatió szempontjából lehet helyesen megítélnünk. Hogy pedig a zsidóság azon része, a mely még ma nem követi ezen nemzetiségi é"s civilisatoritis áramlatot, minél inkább ebbe az irányba tereitessék, arra nézve szerény véleményem szerint két dolog vezethetne czélhoz. Az egyik a polgári házasságnak mielőbbi behozatala. [Élénk helyeslés balfelöl.) Tudom azt, t. ház, hogy ez ügy e teremben már többször felhozatott és hogy a kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatnak beterjesztése ellen bizonyos akadályok vannak; de ezt a tárgyat oly sürgősnek és fontosnak tartom, hogy ha a kötelező polgári házasság egyelőre a fennforgó akadályok miatt be nem hozható is: én a facultativ polgári házasságot mint palliativ. mint egyelőre használható módszert is elfogadom. Ugy emlékszem, hogy a tavalyi költségvetés tárgyalásakor tisztelt elvtársam Irányi Dániel képviselő ur nyújtott be egy határozati javaslatot, a mely fölött a ház szavazott és ezen szavazása által határozatilag utasította a t. igazságiigyminister urat, hogy terjeszszeti be a polgári házasságnak életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslatot. De ezen törvényjavaslat még eddig nem terjesztetett be. Ugy látszik, hogy a t. minister urak állásaiknak néha nem bírnak teljes tudatával, a mennyiben azt hiszik, hogy felcserélhetik szerepeiket, t. í. hogy ők a képviselőház urai és nem megfordítva. (ügy van! a szélső balfelöl.) Ezt vagyok kénytelen, t. ház hinni; mert különben respectálnák a minister urak a képviselőház határozatait. Ennek következtében, miután a ház tavalyi határozatának egy év leforgása alatt itt elég nem tétetett: bátor vagyok nyilvánosan kérést intézni Irányi Dániel t. képviselőtársamhoz; újítsa meg tavalyi határozati javaslatát a budgettárgyaláskor, még pedig oly módon, hogy abban időhöz kötve szólittassék fel a kormány a polgári házasság előterjesztése iránti törvényjavaslat benyújtására. Ez lenne tehát nézetem szerint az egyik orvoslási mód a mondott irányban, A mi a további irányokat illeti, t. i. a rabbi-képezdének nemzeti szellemben való vezetését, az izraelita siket-néma fiuknak Magyarországon képzését stb. — ezeket mind feltalálom t. barátom Molnár módosításában s azért annak bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom. Meg kell azonban jegyeznem örvendetesen azt, hogy hazánk azon lelkes fiai közül, kik magukat a modern neológ izraeliták közé számítják, már is igen sokan beolvadtak szellemmel, szívvel és nyelvvel a magyar nemzetbe s dicsérettel kell kiemelnem, hogy ezek iskoláiban a j magyar nyelv honos. Eclatans példát hozok fel. Pozsony városa, melynek polgársága, — a megyei elemektől eltekintve s tisztán a városi lakosságot értve, — a nagy-szebenieket kivévén, Magyarországon talán a legnyakasabban ragaszkodik a német szellemhez; tehát Pozsony városában, az 50,000-nyi lakosság gyermekei számára ugy tudom, 27 elemi iskola létezik, a községieket, felekezetieket ide értve ; s a múlt évi tanfelügyelői jelentésből olvasom, hogy fájdalom ezen 27 elemi iskola közül egyetlenegynek vau csak magyar tannyelve és ez a neológ izraeliták tanintézete, a kik tehát túltettek e tekintetben a katholikusokon, evangélikusokon és a községi iskolákon. Ezen példa eléggé mutatja, hogy a magyar izraeliták velünk egybeolvadni akaró része, minő lelkesen jár el a magyar nyelv terjesztése körül. Mondhatom továbbá a főváros községi iskoláiról is, melyek egyikének iskolaszéki elnöke vagyok, hogy az azokba járó izraelita fiuk tökéletesen magyarok. Óhajtom, hogy a felállított rabbi-intézetben, valamint az izr. tanítóképezdében is a magyar nemzeti szellem honosittassék meg. Alkalmam volt a rabbi-képezde tantárgy sorozatát elolvasni és épp azért figyelmeztetem és kérem a t. vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy egy hiányon, melyet abban észrevettem, méltóztassék segíteni. Nevezetesen tudvalévő, hogy a hazaszeretetnek s a magyar szellem terjesztésének hathatósb forrása nem lehet, mint a hazai történelem megismertetése a gyermekekkel és felnőttekkel is. Ennélfogva kívánom, hogy az izr. rabbiképezdében a hazai történelem vétessék föl a rendes tantárgyak közé. Látom a tanrendből, hogy az ókori és világtörténelem egyes szakai fel vannak ott véve; de kérdem a t. cultusminister urat, ha a leendő magyar rabbiknak szükségök van Amerika felfedezését, vagy pl. a góthok és alánok hadjáratait ismerni; nincs-e sokkal inkább szükségök édes szüloföldjök, Magyarország történetét tudni, a melynek számára hitsorsosaikat magyarosítani ők lesznek hivatva ? Óhajtom azért, hogy ezen hiányon már a jövő tanévben segítve legyen. Ezeknek kijelentésé után, Molnár Aladár t. barátom javaslatát pártolom. (Helyeslések). B. Mednyánszky Árpád: T. ház! Tekintve azt, hogy immáron három napja, mióta a t. ház a zsidó alapítvány kérdésével foglalkozik és tekintve azt, hogy ezen idő a kétségkívül sokkal nagyobb fontosságú költségvetéstől vonatik el: én csakis a lehető legrövidebben némely e házban történt kijelentésre teendő igénytelen észrevételem után, indokolni akarom azt, hogy miért í csatlakozom én Hegedűs László t. barátom