Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
222. országos ülés márezins 11. 1880, 35 így van ez nyugat polgárosodott országaiban a zsidókkal is. — Angol- vagy Franczia- sőt Németországban is nem igen lehet tudni, hogy ki a zsidó, annyira beolvadtak s annyira azonosították magukat a nemzet testtel, hogy semminemu megkülönböztető jelleggel nem birnak, azok büszkén vallják magukat angolnak, franeziának stb. Anomáliának tartom, hogy hazánkban, hol a polgári jogegyenlőség törvényesítve van, hazánkban, mely a vallásszabadság decretalásával megelőzte Európa minden államát s mely a türelmesség mintaországa volt: zsidó vallású testvéreink elkülömítik magukat az őket keblére ölelt nemzetünktől s a helyett, hogy nemzetiségünket elfogadva igyekeznének a nemzettesttel egybeforrni, inig nyelvileg is eltérnek, német nevüket, melyet tudom, hogy reájuk octronyáltak, nem igen magyarosítják. Társaskörükben, üzleti érintkezéseikben, sőt imaházaikban is a német nyelvet, illetőleg annak egy idomtalanul elferdített szólásmódját használják. Ezen annyival inkább csodálkoznunk lehet, ezt annyival inkább fájlalhatjuk, mert a világegyetem egyetlen országa se volt oly jótékony a zsidók irányában, mint Magyarország. A midőn őket más országokban üldözték, tüzzel-vassal pusztították, midőn másunnan elűzték : a méltatlanul zaklatott hontalanok nálunk hazát találtak, a mely szabadságának és alkotmányának jótéteményeit árasztá reájuk. Hazát találtak itt, mely vallásuk gyakorlatában sohase gátolta; hazát, mely felgazdagítá s kiváló előnyökben részesíté őket s még sem akarják magukat magyarnak mondani, holott a nemzetiséget sohasem a vallás, hanem az anyanyelv és érzelem szabja meg. Ezen abnormis helyzeten segítenünk kell; de nem úgy segítenünk, ha — miként Istóczy barátom engesztelhetetlen ellenszenvéből kifolyólag tenni óhajtaná —• őket e hazából kiküszöbölni törekedünk; hanem ellenkezőleg úgy, ha a testvériség, szabadság, a behozandó polgári házasság és érdekegység kötelékei által minél szorosabban magunkhoz csatolni igyekezünk s nemeslelküségünk által mintegy megszégyenítjük őket germanisáló tendentiáikban. Erre törekszik a nemzet józanabb nagy része; de igyekezzenek zsidó testvéreink is nyelvben, érzelemben és szokásaikban magyarok lenni. Igyekezzenek lebontani azon válaszfalakat, melyeket ők emeltek. Vegyenek fel magyar neveket; legyenek utógondolat nélkül hü fiai a hazának s higyjék el, hogy mi valláskülönbséget tekintetbe nem véve, ép_P oí y jogosult polgáraiul tekintjük e hazának, mint bármelyik más, úgynevezett keresztyén felekezet követőit. f A mi már most a jelenleg tárgyalás alatt levő kérvényeket illeti, ezekkel szemben, én nyíltan és habozás nélkül kimondom, hogy rokonszenvem határozottan az úgynevezett neológok mellett van, nemcsak azért, mert az előrehaladásnak és a korszellem vívmányainak minden téren barátja vagyok, hanem azért is, mert ezeknél feli kell ismernem a hozzánk simulás és e hazához ragaszkodásnak némi ösztönét; mig ellenben az úgynevezett orthodoxok mereven ragaszkodnak a hitelveik és dogmáik által egyáltalában nem követelt fattyu-germanisatióhoz s többnyire oly rabbinusokkal látják el magukat, a kik nyelvünket nem értik, tanulni nem akarják, sőt azt mindenünnen, hova hatáskörük elhat, egész fanatismussal s átok terhe alatt kiküszöbölni törekednek. Ez okon lelkem teljes rokonszenvét a neológok birják, mindazonáltal ez nem zárja ki azt, hogy a vallás- és közoktatási minister ur törvény- és alkotmány-ellenes eljárását ne roszszaljam, még akkor is, a midőn az az általam is kegyelt neológoknak kedvez. Nem kívánok én itten ezen bonyolódott ügynek történelmével foglalkozni; azt előadták már az előadó és Molnár Aladár s más, korábban felszólaltak. Én itt a fősúlyt az 1874-ik évi május 2-ki országgyűlési tárgyalásra fektetem, a midőn a minister ur azon jegyzőkönyvbe vett ünnepélyes Ígéretet tette, hogy a rabbiképezde ügyében be fog szüntetni minden további lépést mindaddig, mig az ez iránti jelentését a háznak be nem terjeszti s a törvényhozás ez iránt határozni nem fog. A vallásügyi ministernek a rabbi-seminárium építésére vonatkozó jelentése azon év június 5-én, a mint méltóztatik tudni, elvettetett, az akkori ministerelnök kijelenté, hogy a ház hangulatával összhangzó jelentést fog ez ügyben beterjeszteni. De a vallásügyi minister ur eme nem várt, hanem ismert s oly sok milliókat már felemésztett építési szenvedélyéből kifolyólag, neki kezdett a rabbi seminarium építésének s abba beletemette az izraelita-alap egy ötödét. És mivel indokolja ezen, az országgyűlés intentiójával, a maga és ministereínöke ünnepélyes nyilatkozatóval homlokegyenest ellenkező és igy alkotmányellenes eljárását? azt mondja kiosztott „Átirat" czímű mentegetődzése 4-ik lapján. „A seminarium felállításában correct jártam el, mert ő Felsége legmagasabb elhatározásainak tettem eleget s mert az elevenen érezhető s államilag is fontos culturalis szükségletnek felel meg." E mentség foglalja magában a legsúlyosabb vádat, mert a minister ur a korona tekintélye alá búvá, követett el agy, az ország törvényhozása által ellenzett tényt. Az uralkodónak egy to5*
