Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

36 222. országos ülés márczins 11. Í8S0. vábbi időben kiadott engedélyébe kapaszkodva, a törvényhozás háta mögött conspirálva követett el egy oly alkotmánysértést, a minőért minden más alkotmányos országba?] vád alá helyeznék és elitélnék. Egy ily mesterkélt úton előkészített bevégzett ténynyel akarja most a törvényhozást kényszerhelyzetbe hozni. Azonban, t. ház! mi egy ily eljárásra jóváhagyásunkat nem adhatjuk; én részemről azt tenni hajlandó nem vagyok, mert oly preacedenst alkothat a minister ur kezében, mely határtalan veszélyeket rejt, nemcsak a zsidók, hanem más felekezetbeliekre nézve is. Tudjuk, t. ház! hogy a közoktatási minister ur nagy értékű alapokat kezel, tanulmányi, egyetemi, vallási s más alapoknak milliói állanak gondozása alatt. Ki áll jót nekünk, hogy minister ur egy szép napon építési viszietegénél fogva, valamely régi helytartósági. vagy uralkodói rendeletre, véleményre hivatkozva, az országgyűlés kikerülésével, azoknak tetemes részét be nem építi rideg falakba. 0 megszokta, hogy a t. ház többsége botrányos bérleteit s más káros intézkedéseit mindig helyeslő tudomásul veszi. Káros csereberéit kupolás építkezéseit, mindig jóváhagyásával helyesli. Ez bátorítá fel őtet ez ügyben is a követett eljárásra és félek, hogy felbátorítandja még sok olyanra, a mit még utódaink is megkeserülnek, mert az olyan bérlet, a melyben 50 krt igér a jószág visszajövetelkor minden darab ákácz-csemeteért fizetni, nem bérlet, hanem donatio, mivel az ily bérlőnek módjában van annyi ákácz csemetét ültetni, hogy azon jószág soha kezéből ki ne menjen. Már pedig donatio jogával ma még az uralkodók sem igen élnek, annyival kevésbé lehet felruházva a mi közoktatásügyi ministerünk Azért én, habár a rabbi - seminarium szükségességet nem tagadom, de a közoktatási minister urnák a seminarium építésénél követett önkényes eljárását helytelenítem s kész lennék, ha beadatnék, egy vád alá helyezési indítványt is támogatni szavazatommal. A mi az izraelita-alapot illeti, én legigazságosabb eljárásnak azt tartottam volna, ha az visszaadatnék azon izraelita községeknek, a melyektől az erőszakosan felcsikartatott; mert az elorzott tulajdon, ha megtaláltatik, mindig a a károsultnak adatik vissza; de miután ezt túlhaladott álláspontnak mondják, a mennyiben a hozzájárulás aránya ma bajosan lenne kipuhatolható s a mennyiben a megsarczoltak is hozzá járultak ahhoz, hogy az izraelita nevelési czélokra fordíttassák; azért én ez alap örököseiül az öszszes magyarországi zsidókat tekintem. Ha a mi zsidóink átmentek volna az assimilation s e nemzet fiainak vallanak és tartanák magukat: akkor én kész lennék az egész alap jövedelmeinek kezelését nekik feltétlenül átadni; de miután félnünk lehet, hogy azt nem mindenütt fordítanák a nevelésügy és a műveltség előmozdítására, sőt még talán némelyek — az előzményekből Ítélve — készek leimének a Kárpátokon és a Lajtán túl is szállítani: én az állami ellenőrzést nagyon szükségesnek s reájuk Tiézve is üdvösnek tartom s azért a kérvényi bizottság véleményével szemben, Molnár Aladár sokkal határozottabb javaslatát támogatandom szavazatommal. Juhász Mihály: T. ház! Miután a kérvényi bizottság t. előadója és Molnár Aladár t. barátomnak nagy tanulmánynyal összeállított és a kérdést mindent részeiben felölelő beszédében ezen ügy teljesen ki van merítve, minthogy én hasonló nézetben vagyok, röviden nyilatkozhatom. Felszólalok pedig csak azért, t. ház, mert azon időt, melyet e kérdés tárgyalására fordítunk, mely kérdés az ország lakosságának nagy részét érdekli, — nem lehet elveszettnek tekinteni ; és felszólalok azért, mert meggyőződésem az, hogy a tárgy fejtegetéséből s minden oldalról felvilágosításából a ház tárgyalásait figyelemmel kisérő hazai zsidóság közvetlenül meggyőződhetik, vagy esetleg tudomást fog szerezni a napirenden lévő alapítvány természetéről és annak rendeltetéséről, és ha nem fogja is egészen megszüntetni de kétségtelenül le csillapítja és sokkal szűkebb s önmagától elenyésző korlátok közé szorítja azon ingerültséget, a mely tán azon kérdés nem teljes ismerése folytán keletkezett. T. ház S A hazai zsidóság egy része az országos iskolai alap elosztását kéri, a másik része ezen felosztást ellenzi és mindkét fél a ház igazságosságára hivatkozik. A ház tehát e kérdésben mint biró, mint igazságosztó fog működni és mint ilyen, nem helyezheti magát sem az egyik, sem a másik fél álláspontjára s nem foghatja pártját sem egyiknek, sem másiknak. Midőn én e kérdést tanulmányoztam, meggyőződésemnek irányt, elhatározásomnak fő súlyt nem azon tekintet adott, melyet az egymással szemben álló felek vitatnak, t. i. vájjon két különböző felekezetet képeznek-e az izraeliták, vagy az egy és ugyanazon zsidóvallásnak két különböző pártja? Ez tisztán lelkiismeret dolga és ennek megítélésére magamat sem hivatottnak, sem jogosultnak nem tartom; de nem gyakorolt elhatározásomra befolyást az sem, a mi itt felhozatott, hogy t. i. vájjon az összes zsidóság, vagy annak csak egy, a vagyonosabb része járult-e az alaphoz. Nem gyakoroltak befolyást elhatározásomra azon gyakorlati nehézségek sem, melyek a felosztás folytán a zsidó