Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
34 222. országos ülés márczius 11. 18SB. most feloszlassák, azt a t. ház hivatásának nem tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Én látok két, illetőleg három javaslatot, a melyek mindegyike többé-kevésbé megfelel azon intentióknak, melyeket itt jeleztem. Olyannak tartom mindenekelőtt, t. ház, magát a kérvényi bizottságnak Apáthy István képviselő ur által amendirozott javaslatát, mert ha nem amendiroztatott voloa, akkor nem tartanám olyannak, miután a mi a kérvényi bizottság határozati javaslatának első részében foglaltatik, az ellenkezik azzal, a mit én, mint általánosan indokolhatót jeleztem, t. i. a képviselőház határozata anuak elfogadása esetében nem lett volna oiyan, mely ezen kérdést maradandólag elintézné. Ellenben Apáthy t. képviselőtársam javaslata szerint marad a kérvényi bizottság javaslatának csak második része, mely azon utasítást adja a kormánynak, hogy az alap egységének megóvása mellett, a kormánynak a jövedelem felosztására vonatkozó eljárását szabályozza. Ugyanezt tartalmazza lényegében Molnár t. barátom módosítványa némely eltérésekkel, melyeket szívesen méltáuylok. Azon javaslat, melyet György t. képviselőtársam előterjesztett és mely az elemi iskolák tanítási nyelvére vonatkozik, ugy látszik nekem, talán még sem felel meg azon culturális feladatoknak, melyek az alap rendeltetését képezik. Részemről kielégítőnek tartom a kérvényi bizottság Apáthy t. képviselőtársam által amendirozott határozati javaslatát, valamint Molnár t. barátom határozati javaslatát is. Kész volnék ezek közül bármelyiket elfogadni és ha első sorban Apáthy t. képviselőtársam javaslata bocsáttatik szavazásra, szívesen fogok arra szavazni; különben pedig hozzájárulnék Molnár Aladár t barátom javaslatához. Ennek kijelentése után bátor vagyok még egyszer hangsúlyozni, ne avatkozzuuk a vallási differentiákba, ne adjunk ezeknek kifejezést a vagyon felosztása által, tartsuk meg az alapnak alapítványszerü jellegét az által, hogy a kormány kezelése alá adjuk az alapot; jelentsük ki, hogy tekintet nélkül a zsidóság körében netalán előforduló differentiákra, őket az igazságnak, a méltányosságnak, a culturális és nemzeti igényeknek megfelelő és a lehetőség határai köztt mozgó támogatásban részesítsük. Végül van még egy kérésem a t. vallásügyi minister úrhoz. Molnár Aladár t. barátom már utalt azon anomáliára, hogy ezen alapból évenkint 6000 forint fizettetik ki siketnémák, a bécsi siketnémák intézetében való eltartására. 0 is említette, hogy néhány évvel ezelőtt fővárosunkban egy nagylelkű férfiú, Fox, kinek neve e házban is csak tisztelettel említhető, egy nagyszerű siket-néma intézetet létesített, mely méltán díszére válik fővárosunknak. Mi sem jellemzi annyira a kérvényt benyújtó egyének szenvedélyességét, mint azon eljárás, melyet a magyar fővárosban levő ezen intézettel szemben követnek és mely abban nyilvánul, hogy inkább akarják, hogy szerencsétlen magyar hitsorsosaik a bécsi intézetben taníttassanak, mint ezen hazai intézetben. És nem az orthodoxság miatt teszik ezt, mert hisz a bécsi zsidók sokkal inkább neológok, mint a pestiek. A bécsi zsidók egész világrészünkön legelőrehaladottabbak, a legfelvilágosodottabbak, ha szabad úgy mondanom, a leginkább neológok. Az indok a szenvedélyességben és alaptalan előitéletekben, csak nem mondhatnám személyeskedésbea és szenvedélyben rejlik. Kérném tehát a t. minister urat, ne méltóztassék figyelembe venni ezen indokolatlan kérelmet és méltóztassék azon 6000 frtnyi öszszeget a Budapesten létező siket-néma intézetben tartott ilyen szerencsétlen zsidók tanítására és ellátására fordítani. (Helyeslés.) Méltóztassék ezen pénzt a hazában alkalmazni. A t. minister urnák tegnapelőtti nyilatkozatából ki lehetett venni, hogy hajlandó ezt megtenni. Én részemről kérném, méltóztatnék ez iránt megnyugtató, határozott választ adni, mert különben tárczája budgetjének tárgyalása alkalmával positiv határozati javaslattal fognék fellépni. Pártolom a kérvényi bizottságnak javaslatát Apáthy t. képviselő ur által beadott módosítványnyal — és kijelentem, hogy Molnár Aladár t. képviselő ur módosítványát is elfogadhatónak tartom. (Helyeslés.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Hoffman t. képviselő ur egyenesen és határozottan azon kérdést intézte hozzám, hogy mily állást szándékozom elfoglalni (Halljuk! Halljukl) a Bécsben lévő siket-néma növendékek dotatiója iránt és hogy hajlandó vagyok-e azokat Bécsből Pestre hozatni. Ismétlem, a mit különben volt szerencsém Molnár Aladár t. képviselő ur beszédére is kinyilatkoztatni, hogy annak, miszerint ez még eddig nem történt, éppen az az oka, hogy az orthodoxok lelkiismereti szabadságát kívántam respectálni, mert ők kinyilatkoztatták, hogy az orthodox siket-néma egyéneket a pesti intézetben nevelni nem lehet. Mihelyt ezen irányban is a kérdés tisztába lesz hozva, fel fogom kérni ő Felségét, méltóztassék megengedni, hogy azon gyermekeket Budapestre lehozatbassam. (Élénk helyeslés.) Orbán Balázs: T. ház! Ott, hol műveltséggel párosult teljes vallásszabadság uralkodik, az egyes hitfelekezetek nemcsak békésen megférnek egymás mellett, hanem egy közös állam eszméjének varázsában teljesen egybeolvadnak.
