Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
222 országos ülés márczins 11. 1880. líz A mi a másikat illeti, hogy határozzon a t. ház, a nélkül, hogy a zsidóság belső vallási ügyeibe avatkozzék, ezt eléggé indokolja nemcsak a petitum tartalma, a mely ezen alapnak felosztására irányul, hanem magával hozza azou körülmény is, hogy a t. ház, ezen alap tekintetében figyelembe venni tartozik az alapra vonatkozó alapítványi intézkedéseket és hogy a ház nem lehet hivatva azon alapítványi intézkedések ellenére, talán vagyonátruházásokat eszközölni. Mert a mit az előttem szólott t. képviselő ur is, Hegedűs László t. képviselő ur is kivan, az nem kevesebbet, mint ezen alap tulajdonjogának átruházására vonatkozó intézkedést foglalna magában. Mert méltóztassék venni a dolgot, a mint van. Ezen alap az alapító intézkedése szerint, a magyarországi összes zsidóság vallás-culturális czéíjaira van rendelve. ' Mi történt azóta? Itt előállanak magukat zsidóknak nevező hitsorsosok, a kik ezen vallásalap felosztását követelik. Mi történt? Méltóztatnak tudni, hogy mielőtt meghozatott azon törvény, mely a zsidókat az előbbi időben általuk elfoglalt állásból kiemelte s csupán tűrt vallásfelekezetből törvényesen elismert vallásfelekezetnek elismerte, annak előtte Magyarországon a zsidóság nem képezett egy jogi testületet, jogi személyt, — hanem szétforgácsolva egyes községekben, csak községi életet élt. Midőn a magyar törvényhozás ezen hitsorsosokat a törvényesen bevett vallásfelekezetek sorába emelte, méltó gondolat volt és dicsőségére válik annak az államférfiiinak és megérdemli éppen a magyar zsidóságnak örökös köszönetét, hogy megadta a magyar zsidóságnak azt, a mit az előtt nélkülözött, t. i. az egységet s azt az eszmét, hogy a magyar zsidóság nem maradhat többé azon csupán isolált községi létben, hanem hogy ugy, a mint a többi törvényesen bevett vallási felekezet, jogosítva van magát egyesíteni, összesíteni. Ez az eszme vezetett a congressusra, a mely megadta a módot, hogy a zsidóság magát jogilag egységessé szervezze. És mi történt? Az ellenkezője történt; a congressuson az egységesítés helyett scissió keletkezett. Ez intentiójában nem feküdt azon férfiúnak és az intézkedés, a mely által erre hatott, nem azt hozta volna magával, hogy scissió származzék, hanem azt kellett volna eredményeznie, hogy ezen egység bekövetkezzék. Ez nem történt meg. Ezt mélyen lehet fájlalni, először maguknak a zsidóknak érdekében is, különbség nélkül. — nem veszem ki az orthodoxokat sem, — fájlalnunk kell azért, mert önmaguknak akarnak nagy károkat ezen meghasonlás által. De az országnak sincs haszna belőle. De mi következik most ebből? Az követKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. XI. KÖTET. kezik-e, hogy a törvényhozás most azt legalisálja, hivatása-e a törvényhozásnak azt, a mi talán egy múló meghasonlás, ezen intézkedés által maradandó alkotássá sanctiónálná? [Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak azok, — kik az orthodox zsidóságnak előttünk levő kérvényét támogatják, megfontolni ezen intézkedés hatását. Azt mondják, hogy ne avatkozzunk a lelkiismereti szabadságba, ne csináljunk vallási felekezeteket. — De hát nem teremtenénk-e vallásfelekezeteket, ha ezen alapot felosztanék? —• {Helyeslés a baloldalon) Nem-e a felekezetek egységét akarja-e az, a ki a felosztást ellenzi? És, t. ház, ok-e ez arra nézve, hogy e r /.en alap jövedelmei felosztassanak, hogy mi a zsidóságot törvényileg is két vagy három, vagy nem tudom hány vallásfelekezetté sanctionáljuk ? Nem lehet-e ezen aiap jövedelmeit tekintet nélkül ezen különbségre a z igazság, a méltányosság és a szükség szerint felosztani ? En tehát kérném azon í. képviselő urakat, a kik — elismerem — a legjobb intentio által vezéreltetve, a legnemesebb motívumok által vezettetve, a felosztást pártolják, méltóztassanak megfontolni azt, vájjon ez nem-e éppen annak ellenkezőjét fogja eléretni, a mit elérni akarnak. Még egyet! Erős bizalmam van az iránt, hogy bármiiyen mély legyen is ezen pillanatnyi szakadás külsőleg, látszólag, az nem fog örökké tartani. En bízom az időnek, a kultúrának hatásában, mely majd ezen ellentéteket megfogja szüntetni. Nem is olyan nagyon éles ez az ellentét. Tanúsítják ezt azon gyakori áttérések, melyek az egyes községek által történnek. Nekem magamnak is van tudomásom egy hitközségről, mely alig egy év folyamán kétszer változtatta positióját. T. ház! a hol ilyen tünemények merülnek fel, ott nemi merész a remény, hogy ezen ellentétek ki fognak egyenliftetni és pedig annál inkább, ha a t. ház tál nem becsüli azokat, annál inkább, ha látni fogják, hogy a t. ház nem hajlandó mindjárt az ilyen scissió miatt vagyonfelosztást eszközölni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt nem lehet tenni már az alapítvány értelmében sem. A t. ház miként érezheti magát hivatva az alapítónak azon jogos intézkedése ellen, hogy ezen alap egységes és feloszthatatlan maradjon, határozatot, hozzon? En ezt a t. ház hatásköréhez, illetőleg hivatásához tartozónak nem tartom. Őrködjék felette a ház, hogy az alapítvány értelmében a kulturális és nemzetiségi érdekeknek kellő megóvásával alkalmaztassék, de vagyon-átruházást eszközölni, decretálni azt, hogy a mi addig egységes volt, az 5
