Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

Q3) 222. országos ülés raárcztis 11. 1880. tény, melyet elvitatni és félremagyarázni nem Lhet. Az általam birált három javaslat köztt, mintegy középen foglal el helyet az, a mely a czélhoz meggyőződésem szerint egyedül vezető, a mely egyfelől sem a ministernek mindenható kezelési módját sem állandósítja, másfelől sem a neológoknak, sem az orthodosoknak pártszinezetű kedvezést nem nyújt, hanem mintegy a középen állást foglalva, megadja egyrészről a minister urnák azt, a mit számára a törvény rendel, t. i. az állam főfelügyeleti jogát és annak gyakorolhatását biztosítja, másrészről, hogy a felekezetek egymás köztt kiegyezvén, azon alap rendeltetési ezéljára használtassák fel. És ez lenne, t. ház, az, a melyet, ha alaposan megvizsgáljuk, Hegedűs László t. elvtársam határozati javaslata ezéloz. Ez ellen azt hozták fel: hiába utasítjuk őket egyességre, hogy a szerint megosztassék az alap évi jövedelme és általuk önrendelkezési jognál fogva rendeltetési ezéljára fordittassék, sőt hiába utasítjuk őket bírói útra is, mert már mindakettő megpróbáltatott. Az egyesség nem sikerült, birói téren pedig a semmítőszék által vissza lett kérelmök utasítva. Én, t. ház, bocsánatot kérek azoktól, kik ezt több izben hangoztatták, de el nem fogadhatom érvelésüket, mert elsőben is nincs igazolva az, hogy ha vájjon a képviselőház által kiegyezésre szólittatnak fel, a képviselőház határozatának erkölcsi súlya alatt — az eddig történteket, mint bevégzett tényt tekintve •— nem lennének-e hajlandók megbékülni és kiegyezni. De megengedem, hogy nem lennének hajlandók megbékülve kiegyezni, akkor is mi gátolja a képviselőházat abban, hogy ezen esetre azon alap évi kamatainak felhasználási arányát akár delegált, akár compromiss-biróság által állapittassa meg, ngy a mint a ház bölcsesége helyesnek találandja. Egy van még, a mi felhozható ezen eljárás ellen, az t. i., hogy akkor, miként lenne gyakorolható a vallásügyi minister által a törvényben biztosított államfőfelügyeleti jog? Felelet: úgy és nem másként, a mint az a t. minister ur által a protestáns felekezetek irányában tényleg ma is gyakoroltatik. Tudjuk ugyanis, t. ház, hogy a protestáns felekezetek részére bizonyos évenkinti államsegély adatik, mely államsegélyre vonatkozólag a minister ur az államfőfelügyeleti jogot gyakorolja akként, hogy az illető egyházi főhatóságok köztt megállapított arány szerint, a t. minister ur évenkint a segélyt kiutalványozza. Az ekként kiutalványozott összeget mindenik főhatóság a saját önkormányzati jogánál fogva a rendelt czélra maga osztja, használja fel s az ekként felhasznált összegről az év végén aztán részletes és hivatalos nyugtákkal igazolt kimutatást terjeszt elő, melyekből a minister ur meggyőződhetik arról, hogy vájjon azon segély az állam által előirt és meghatározott czélra fordittatott-e ? Ha pedig a t. minister ur azt tapasztalja, hogy a segély más czélra fordíttatott, vagy pedig, hogy a rendelt czélra nem használtatott volna fel, azon esetben a következő évre a kiutalványözást megtagadja és az állam főfelügyeleti jogát ekként érvényesíti és gyakorolja. Ez, t. ház, azon egyedüli mód, mely meggyőződésem szerint, midőn egyfelől ezen anynyira alkalmatlanná és bonyolulttá vált ügynek valahára végleges megoldását lehetővé teszi, ugyanakkor megmenti a képviselőházat a ministeri túlterjeszkedéstől és midőn nem kényszeríti őt, hogy akár az egyik, akár a másik árnyalat mellett pártállást foglaljon el, végre ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a lelkiismereti szabadság és Önkormányzati jog tiszteletben tartassék, másrészről pedig ezen alap azon czélra fordittassék, a melyre az rendeltetve van. Eu ezen indokok alapján pártolom Hegedűs László t. képviselőtársam határozati javaslatát, ezen indokok alapján kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hoffmann Pál: T. ház! Midőn ezen kérdésben felszólalok, mindenekelőtt megjegyzem, hogy kettőt kívánnék elérni. Először azt, hogy ezen kérdés, mely ma szőnyegen van s a melyet mindjárt körvonalozni is fogok, határozattal döntessék el végleg, nehogy újból és újból igénybe vegye a képviselőház tanácskozásait. (Helyeslés a szélső balon.) A másik, mit elérni óhajtanék, az, hogy e határozatban ne foglaltassák ítélet arról, a miről szerintem e háznak Ítélni nem is lehet, t. i. a hitfelekezetek saját belső vallási hitbeli ügyeiről. A határozat ne avatkozzék abba, a mit az előttem szólott t. képviselőtársam pláne lelkiismereti szabadságnak declarált, igaz, hogy azon általam nem osztott véleménynyel, mintha egyáltalában azon előttünk fekvő javaslatok bármelyike a honpolgárok lelkiismereti szabadságát érintené. A mi az elsőt illeti, óhajtom, hogy a t. ház határozata végleges legyen. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezen zsidó alap e házban ne képezze többé tanácskozás tárgyát, hanem értem, hogy azon kérelem, a mely az alapokra vonatkozólag már több izben előfordult e házban, oly elintézést nyerjen, a melyből mindenki megértheti, hogy a háztól egyéb határozat, mint a melyet most hozott, többé nem várható és hogy jövőben, ha netalán ezen kérelem ismétlődnék a ház előtt, az ezen most hozott határozatra való egyszerű hivatkozással intéztessék el. Ezt értem a végleges határozat alatt.