Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-237
237, országos ül irányoaäsa által, legalább jó szándékát tanúsította. Nem is akarom azt állítani, hogy a minister urnák nincs jóakarata, jó szándéka; de azt, hogy összes kormányrendszerünkben egy egyöntetű, tervszerű eljárás legyeu, arra nézve, hogy gazdasági életünk szervesen fejlesztessék és előmozditíassék, ezt határozottan tagadom, {Helyeslés a baloldalon) Ha tekintjük szesziparunkat, méltóztassanak körülnézni az egész országban, mindenki, ki közgazdasági életünk iránt némi érdekkel viseltetik, kell hogy elismerje, miszerint szeszgyáraink mindenütt állanak, pangnak, nem dolgoznak. Vannak ugyan egyes nagy ipari szeszgyárak, melyek még léteznek és virágoznak, de egyáltalában gazdasági szeszgyárak létezését, vagy virágzását tagadom. Szabad kérdenem a pénzügyminister urat, tett-e e tekintetben valami kezdeményezést Ausztriával, hogy ezen gazdasági szeszgyárak megmaradása biztosittassék ? Ha a gazdák a gazdasági czélok előmozdítását hangsúlyozzák, ha azt mondják , hogy vannak magasabb feladatok, melyeket teljesíteni kell, akkor az a válasz, hogy a gazdasági egyesületeket hatósági szervezettel ellátni teljesen lehetetlen, hogy nekik ez nem hivatásuk, habár mi nem is kívántuk soha azt, hogy hatósági szervezettel láttassanak el. Én tehát csak azt akarom eonstatálni, t. képviselőház, hogy azon érdekeltséggel és mozgalommal szemben, mely közgazdasági életünk különböző kérdései iránt az utóbbi időben észlelhető, a kormány hidegségét és apathiáját látom és én megvallom, kezdek félni, hogy ezen egész mozgalom el fog mulní, ugy a mint ez nálunk e téren igen sok dologban történt és félek, hogy nem fogjuk gyümölcseit élvezni. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék működésében és határozataiban oda hatni, hogy a kormány ezen kérdések iránt ne viseltessék oly hidegsséggel, mint eddig, hogy közgazdasági életünk fejlesztésére nagyobb túlyi fektessen és igyekezzék határozottan körvonalozott irányt kijelölni és azt követni. Egyébiránt elfogadom a költségvetést. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Simonyi Ernő": T. képviselőház! Csak néhány észrevételt kívánok tenni a vita folyamán fölmerült — nézetem szerint — némely balfogalomra. (Halljuk!) Olyanokat hallottam, hol egyik, hol másik oldalról, a mikből azt lehetne következtetni, hogy sokan vannak a képviselőházban s tudom, hogy sokan vannak az országban is, kik azt kívánják, hogy minden minister szakember legyen. Ez balfogalom. A ki csupán szakembereket akar ministereknek, az mondjon le a parlamentaris kormány formáról, (Helyeslés a szélső balon.) az mondjon le a ministeri felelősségről, mondjon le a nemzet képviselőinek ellenőrzési április 9. 1880. gg7 jogáról,, mondjon le egy szóval minden alkotmányos fogalomról és élje bele magát az absolutismusba. Ott nem ugyaa szükség szerint keli, de lehetséges, hogy a ministerek kisebb-nagyobb száma szakember legyen, de még ott is igen nehéz volna keresztülvinni, hogy minden minister szakember legyen. Ezzel tehát hagyjunk fel. Én azt tapasztalom, hogy minden néptanító az országban azt mondja: közoktatási minister vagy tanfelügyelő, csak szakember lehet, tehát én vagyok hivatva arra, ki néptanító vagyok. Es ez így van az egész vonalon keresztül. (Derültség a baloldalon) Ezek balfogalmak, melyektől meg kell menekülnünk, ha alkotmányos országban, az alkotmányos jogokat és az alkotmány által nyújtott garantiákat élvezni, akarjuk, Ha fenn akarjuk tartani a parlamentarismust, a ministeri felelősséget és a nemzet képviselőinek ellenőrzési jogát, le kell mondanunk azon eszméről, hogy minden minister, szakember legyen. A ministernek feladata főleg az, hogy a parliamentben repraesentálja a kormányt, nem pedig feladatai kormányozni. Nekem e részben régóta az a nézetem s régen kifejezést adtam ezen nézetemnek, hogy leghelyesebben van Angliában, hol a parlamentarismus és az alkotmányosság talán legkifejlettebb stádiumban van s hol azt látjuk, hogy minden ministeriumban van két államtitkár. A% egyik a parlamentben ül, még pedig, vagy az egyik, vagy a másik házban, t. i. azon házban. a melyhez az ő szakmájának ministere nem tartozik. Mert az ott nem fordul elő, hogy egyik házból a másikba vándoroljanak a ministerek. A ministernek helye és illése van azon házban. melynek tagja; a mely háznak nem tagja, abban a házban nem szabad a száját felnyitnia, sőt ott helyet sem szabad foglalnia, kivéve a karzaton, mint bárki másnak- Tehát van két államtitkár, az egyik az, a ki a parlamentben ül, a másik, a ki az administratiót viszi. A ki a parlamentben ül, minthogy a kormány politikáját okvetetlenül osztania kell, a kormány bukásával maga is bukik és kilép a ministeriumból s helyette mást neveznek ki. A ki az administratiót viszi, az sohasem tagja a parlamentnek, sohasem supponáltatik róla, hogy valamely politikai párthoz tartozik s igy megmarad, akárhányszor változik is a kormány. így aztán van minden ministeriumban egy minister, a ki az egész ministerium ügyeit évek folytán következetesen ismeri és igazgatja. Nincs ennélfogva a ministerium kitéve azon veszélynek, hogy egy ministerváltozás beálltával, a miuister vagy kénytelen legyen oly orgánumokat megtartani ministeriumának vezetésében, kik vele ellenkező politikai irányt vallanak, vagy pedig, hogy azokat elkergetvén, egészen áj erőkkel 47*
