Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

m% 237. országos ülés április 9. tím. kezdi meg működését; és fennakadások állanak elő a legjobb akarat és tehetség mellett is. Ne méltóztassanak gondolni, hogy akármelyik szakember, ha ma Ül be a ministeriamba, jól fogja vinni az ügyeket- Ebbe bele kell tanulni. Ennek bizonyos meohanikuma és organisrausa van, melybe bele kell tanulni és csak bizonyos idő múlva lehet jól kormányozni. Ez kétséget sem szenved. A másik nézetem szerinti balfogalom, melylyel itt találkozni vélek, az, hogy mindent a kormánytól várunk. A kormány adjon mindent. Hiszen a Fehérvárit összejött földmívelők értekezletének utoljára is mi a czélja? Nincs kimondva, de — mondhatnám — tulajdonkép oda megy ki, hogy kívánatos volna, hogy a kormány mindenkinek, kinek szüksége van rá, adjon egy kis jószágot, rendezze be neki és adjon hozzá forgó tokét is, hogy az illető kényelmesen pipálhasson és ferblizhessen. (Elénk derültség) Engedelmet kérek, én ezt a kormány feladatának egyáltalában nem tartom ; de nem tartom a mezőgazdaság érdekében levőnek sem. Angliában a kormány ilyen gyámkodását a farmerek tisztelettel visszautasítanák, még pedig oly határozottan, hogy a kormánynak soha többé nem jatna eszébe őket valamivel megkínálni. A pénz kapása mindig feltételezi a függetlenség feláldozását. Természetes; a ki adja a pénzt, legyen az akár egyes, akár a kormány, befolyást akar gyakorolni azon ezélra, melyre a pénzt adja; különben könnyelműen szóratik el a pénz, ha az, a ki adja, nem gondol vele, hová fordittatik s az államtól meg lehet legalább várni azt, hogy midőn az állam pénzét kiadja, egyszersmind ellenőrizze, miként használtatik az fel. Ez pedig a függetlenség rovására történik. A mezei gazdának függetlensége oda van, mihelyt a kormány gyámkodása alá adja magát, ügy rémlik előttem, hogy e napokban olvastam, hogy talán Grladstonhoz, a választók egy kérvényt nyújtottak be és felkérték az ügynek pártolására. Erre ő azt felelte; uraim, Ígérem önöknek, hogy érdekükben tenni fogok, hanem maguk is mozogjanak, mert különben hiában teszek akár mit. A mi földmívelőink a leghatalmasabb, leggazdagabb és legtehetségesebb osztálya a magyar nemzetnek; assoeiatió utján érdekükben sokat lehet tenni. Ne azt várjuk mindig, hogy a kormány adjon pénzt, mert hisz annak más pénze nincs, mint a mit egyesek adnak össze, azt pedig csak nem kívánják, hogy a szegény csizmadia, a ^ meglehetősen vagyonos földbirtokos felsegélyezésére fizessen. Nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a földbirtokos osztály maga részéről, maga -magára vesse ki az adót, melyet különben az államnak kellene kivetnie s azt azután maga osztja fel maga köztt, a mint legczéiszerü'bbnek látszik. T. ház! Azt hiszem, hogy igenis vannak a kormánynak kötelességei, a melyeknek elmulasztása bűnül róható fel a kormánynak, mely kötelességek teljesítését jogosan várhatja tőle az ország, de ezek nem abban állnak, hogy a hanyatló, az eladósodott, az elszegényedésnek indult mezőgazdaságot pénzsegély által emelje ki a bajból. Nekünk nagy bajunk — valljuk meg igazán — nem az, a mit az előbbi péiizügyministerek hangoztattak, hogy lusták vagyunk s nem szeretünk dolgozni, hanem az, hogy a kinek 2000 frt jövedelme van, ugy szeret élni, mintha 200,000 frt jövedelme volna. {Elénk helyeslés) A törvényelőtti egyenlőség fennáll, de zsebegyenlőség nincs; először azért, mert az örökösödés máskép rendelte és másodszor, ha nem az örökösödés rendelné is, az industria, a szorgalom és a jó szerencse fogja máskép intézni a dolgot. A kinek nincs több jövedelme 2000 írtnál, az ne terjeszkedjék többre s akkor nem fog eladósodni s nem fog oda jutni, hogy tehetetlenül mindent a kormánytól vár. Takarékoskodjunk, de nem azért, hogy filléreinket az államnak adóban fizessük be, mert azt az elvet én nem ismerem el, hogy csak azért nélkülözzek, dolgozzam, takarékoskodjam és vonjak el magamtól mindent, hogy filléreimet az államnak adjam át. Ez oly hazafiság, a melyet csak rendkívüli időkben lehet kívánni egyesektől, de a mire folytonosan, érek hosszá során át a polgárokat mintegy kötelezni akarni, nézetem szerint képtelenség. Takarékoskodjunk azért, hogy többet élvezhessünk, hogy függetlenebbek lehessünk, hogy magunkon segíthessünk, hogy megszerezzük magánknak a módokat, a melyek nekünk szabadabb mozgást fognak teremteni és engedni. Én ezeket tartom főleg szükségeseknek és ezek tekintetéből akartam felszólalni s hogy azokat némileg a t. ház figyelmébe ajánljam és azt mondjam, hogy ne várjunk mindent a kormánytól, ne várjunk mindent a mínistertől. En bizony követelő vagyok és megkövetelem a kormánytól, hogy teljesítse kötelességét, de olyan követelő még sem vagyok, hogy olyas valamit követeljek a mínistertől, a mi feladatához nem tartozik. {Helyeslés. Felkiáltások jobhfelöl! Sokszor tette az ellenkezőt!) Tudva legalább nem tettem; meglehet, hogy néha tán vita hevében, vagy tán balfelfogásból túl megyek a kellő határon, de tudva és akarva sohasem tettem. Azt azonban megkövetelem, hogy a minister kötelességét teljesítse, mert mikor hivatalát elfoglalta, mikor fizetését elvette, ezt megígérte az államnak. Én tehát, t. ház, a minísterek általános kötelezettségeire nézve nem osztozhatom azon