Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

366 237. országos ülé» április U. 1SS0. érdekeltséget mutatta és ő azt nem ellenezte a maga részéről, ezt határozottan tagadnom kell. Ugyanis köztudomású dolog, hogy a Köztelken tartott értekezleten, a hol ezen orvoslási módok és bajok felett beható tanácskozás tartatott. Az igen t. közlekedési minister ur egyes orgánumai fel voltak szólítva arra, hogy ők a közlekedési és más kérdésekbea, melyek a mezőgazdaság és ipar érdekeit érintik, mint a tariffák kérdése és éppen nyers terményeink értékesítési kérdésében nyilatkozzanak, a közlekedési minister orgánumainak megtiltotta a részvételt. A pénzügyminister ur, a ki mindig szereti hangsúlyozni, hogy ő a legnagyobb érdekkel viseltetik a közgazdaság kérdései iránt, kiemelte, hogy ő a maga részéről orgánumait ezen kérdés megvitatására utasította. Legyen szabad erre azon észrevételt tenni, hogy igenis , a pénzügyminister ur kiküldte ugyanis a dohányügy vezetőjét arra, hogy a kérdéseket feltegye, de hogy a válaszok miből állanak és hogy miképen lehetne a dohánytermelést a minőségi termelésre fektetni, a dohánymonopólium fenntartása mellett, miután azt hiszem, senki sincs e házban, a ki be nem látná, hogy ezen kincstári jövedelmi forrás nélkülözhetetlen, tehát ezen 16 millió jövedelem fenntartása és fejlesztése mellett, miképen lehetne a dohánytermelést előmozdítani, miképen lehetne ezen termelési ágat fejleszteni és Magyarországban fejleszteni akkor, mikor látjuk, hogy a gabonatermelés súlyos bajokban szenved; mikor előre látható, hogy jövőre a gabonával, az amerikai termelés következtében, mindinkább roszabb helyzetbe fog jönni a gazda; akkor, azt hiszem, hogy a pénzügyminister urnák nincs igaza, hogyha azt mondja, hogy ő érdekkel viseltetik, a mennyiben kívánja, hogy ezen termelési ágak fejlesztessenek. Ha pénzsegélyt kérünk a kormánytól, vagy a törvényhozástól, akkor a magántevékenységre utalnak; azt mondják: ott vannak az egyesületek, azoknak kell, hogy nagyobb tevékenységet fejtsenek ki. De bocsánatot kérek, a gazdasági ezélok előmozdítására az egyéni tevékenység nem elég. Merem állítani, hogy ma, midőn a gazda ereje annyira ki van merülve, az egyesek, magánosok erre nem képesek. Tudjuk, hogy vau egy iparág , a mely még virul, az a liszt-ipar; de előre láthatólag el fog jönni azon idő, hogy miután Kémetország malmost 1880. január 1-től vámrendszerévé] sújtotta ezen czikkünket, be fog következni, hogy a vasúti tarifa folytán nem fog oly olcsón a piaezokra jutni és a külföldi terményekkel nem fog versenyezhetni, miután az amerikai liszttermelés mindinkább kezd az európai piaezokon uralkodni. Ha pedig ezen idő be fog következni, akkor ott fogunk állani, hogy az illető búzaárakra lesz ennek rósz befolyása és hogy akkor fogjuk érezni ezen bajok bekövetkezését, mikor már nem fogunk rajta segíthetni. Látunk-e általában kezdeményezést és rendszert a kormánynál arra nézve, hogy a főczél, t. i. az olcsó termelésre és kedvezőbb értékesítésre nézve, minden eszközök létesíttessenek? Mert csak ebben láthatom én az orvosszert arra. hogy európai verseny mellett és a mostani megváltozott közgazdasági állapotunkban jövőnket fenntarthassuk és egyszersmind jövendő anyagi jólétünket fejleszthessük. Az olcsó termeléshez kell sűrűbb népesség, olcsóbb tőke és sokfélesége a foglalkozásnak. Sem az egyik, sem a másik téren a t. kormány részérői elegendő tevékenységet nem constatálhatok. {ügy van! a baloldalon.) Hogy ha a kedvezőbb értékesíthetést tekinthetjük, akkor ismét azt kell hangsúlyoznom, hogy ez kedvező kereskedelmi szerződések kötése által létesíthető s ott ki kell emelnem, hogy míg más államok saját tarifpolitikájuk és különösen saját vám-politikájuk által képesek saját termelésüket védelmezni, mi, a kiknek ez nincs hatalmukban, nincs tevékenységi körünkben, legalább a vasúti tarif-politika érvényesítése által keressük meg ennek correctivumát. Azon döntő befolyást, melyet a kormány eddig vasúti és tarifa-rendszerünkre gyakorolt, fájdalom, sehol sem tapasztaljuk. Azt mondják, hogy „a mezőgazdasággal foglalkozók támogatást, pártfogást kérnek a törvényj hozástól, pedig azok a legvagyonosabbak és ez azon osztály, melyen ma tulajdonképen a nemzeti jólét nyugszik." Azt merem állítani, hogy fájdalom, gazdasági eleiünk annyira meg van ingatva, hogy ma már, í kivéve egyes nagybirtokosakat, a gazdák alig kéI pesek megélni, {ügy van! balfel61.) Ha már most a kedvezőbb értékesítést te\ kintem, minekünk, a gazdasággal foglalkozóknak érdeke, hogy fenntartsuk magunkat, hogy az őstermelés első korszakából legalább a fejlődés és termelés második korszakába jussunk; érdekünk az, hogy a nyersterményt ne nyers állapotban vigyük ki, hanem feldolgozott alakban. Nekünk érdekünkben van, hogy búzánk lisztalakban mehessen ki éppen ugy

? mint érdekünkben van, hogy árpánk, tengerink, burgonyánk szeszalakban, valamint egyéb terményünk feldolgozott állapotban mehessen ki. Történik-e erre nézve valami? El kell ismernem, hogy a földmívelésí minister volt az, ki az idei költségvetésben 61,000 frt a marhatenyésztési czélra való- elő-