Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

237. erszásfos fllái április 9. • 1880. 363 jegén lehetetlen, ez már igazán kivül esik az állami és kormányi hatáskör befolyásán. De most ott vagyunk, t. ház, hogy ismét az államnak és kormánynak kellene mindent tenni. És furcsa dolog az, kivált midőn néhol, némely irányban nincs az a széles, szabad mozoghatású autonomikus kör, a mit nem követelünk, másutt éppen abban, a mi csakugyan egészen a magán ember teendője, saját gazdászati eljárásában, saját borának, saját terményének kezelésében, ha hiba vau, ezért a kormányt vádoljuk; mintha lehetséges volna az. hogy ily esetekben bár mely néven nevezendő kormány egyenesen, direkte beavatkozhassak. (Ugy van! Ugy van! < a jobboldalon.) I Itt önkénytelenül eszembe jutott egy képviselő urnák, tegnap általam is igen nagy élvezettel hallgatott, beszédének egy része. Az igen t. képviselő ur ugyanis, ki hangsúlyozta, hogy nem egyes kísérletekre, hanem egy nagy, általános államgazdasági reformpolitikára, van szükségünk, mondom, általam is nagy élvezettel hall- | gatott beszédében elősorolva, hogy miket tesz a j kormány, azt monda, mit ér az, ha a kereskedelmi minister figyelmezteti a gazdaközönséget ! arra, hogy e, vagy ama fajta árpa jó; mert ez i semmi; a ministernek arról kell gondoskodnia, I hogy azon jó fajta árpát még az is megszerezze, | a ki nem tud rögtön készpénzzel fizetni. | Hát, t. ház, még magkereskedő is legyen az állam? (Derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Én részemről ezt sehol a világon nem láttam és erre a magyar államot hivatottnak nem tartom. (Elénk helyedé* a jobboldalon,.) Mert az állam és kormány hivatása nem mehet túl azon, minthogy részint saját kísérletei,

1 részint a világtapasztalatai alapján figyelmeztesse a gazdaközönség azon részér, mely önmagában nem képes ezekről tudomást szerezni, hogy hol, minő fajta termény bizonyult azon viszonyok közti | legjobbnak; de hogy azután azon termények ter j melését akár megparancsolja, akár pedig, ismét- j lem, maga vegye meg a magot és árusítsa el hitelben, vagy adja talán ingyen, ez. nézetein szerint, az államnak nem lehet feladata. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Azokra nézve, miket G-aál Jenő t. képviselő ur és még többen is, részint a gazdasági egyletek, részint a közgazdasági minisierium berendezését illetőleg, részint talán, ha jól emlékszem, a talajjavítás érdekében felhoztak, ez* alkalommal refleetálni nem akarok; nem pedig azért, mert ezen kérdések tüzetes megvitatás tárgyát kell, hogy képezzék a közgazdasági I bizottság jelentése alapján. Akkor lesz alkalom elmondani nézeteimet, melyeket egyébiránt elmondottam a közgazdasági bizottság kebelében. Meg kell még jegyeznem, hogy agy képviselő azt is szememre vetette, hogy a közgazdasági bizottság üléseiben igyekszem részívenni, nevetségessé igyekezett tenni, hogy én a képviselőház bizottságaiba eljárok. Hát engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy nem nevetségessé tételt érdemel az, de hogy midőn ezt teszem és teszem azt épp oly bizottsággal szemben, melynek feladatául főleg az indítványozók nézetét, tekintve, nem egyes speciális, concrét kérdés megbeszélése van téve, hanem egy általános nagy közgazdasági politika megvitatása, azt hiszem, midőn ezt teszem, csakis kötelességemet teszem, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És különös dolognak tartom, t. ház, hogy minduntalan hallom, olvasom: hja! a ministerelnöknek nincs érzéke a közgazdasági feladatok iránt, ha tettleg bizonyítom, hogy van érzékem, ha részt akarok venni a kérdések előkészítésében, akkor hibát követek el s isten tudja, micsoda kicsinyes pártszempontból járok el a bizottság tárgyalásaira. Én azt hiszem, t ház, hogy ily módon, legalább a méltányosság szerint, bírálni és Ítélni nem lehet. De egy szót még a közgazdasági bizottságról, melyre nézve vádolólag felhozatott az is, hogy oly lassan halad működésében. Tegnap a bizottság előadója elmondta ugyan ez iránt a főbb dolgokat; de legyen szabad nekem is egy pár szóval élni. Igen jól méltóztatnak tudni egyfelől, hogy maguknak a bizottság tagjainak is részint más bizottságokban, részint egy ideig a delegatióban, másnemíí elfoglaltságuk is volt. De esetleg megtörténhetik, hogy egyszer, vagy másszor a gyűlés tartását elhalasztatni kérte egyik, vagy másik minister is, kinek éppen akkor jelenléte szükséges, vagy kívánatos volt. De azt hiszem, hogy ha abstrahálunk azon mondásról, hogy a ministernek kell idejének lenni, mely mondás magában véve igen szép, de minthogy a ministernek is egy nap csak 24 ór;ija van, nem valósítható, hogy ha ettől abstrahálunk, azt is természetesnek fogják találni, midőn éppen a közgazdasági bizottságnál egyfelől oly ministereknek — több ministernek —• kell egyszer-másszor megjelenni, kiknek más bizottságokban is vau dolguk, de a kiknek a mellett vannak administrativ teendőik is, miket teljesíteni akkor, midőn az egész délelőtt a képviselőházban van, máskor, mint a délutáni, vagy esteli órákban, nem lehet. Én tehát azt kérem, hogy ne méltóztassanak se a bizottságot, se a kormányt a miatt vádolni; méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ugy a bizottságnak, mint a kormánynak tagjai maguk is igen óhajtják és rajta vannak, hogy a tárgyalásokat mentől előbb folytathassák és befejezhessék. Én különben t. ház

? már az általános badget-