Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

364 %$!. ers*ágfl* ülés április 9. 1881). vita alkalmával kifejeztem azon nézetemet, hogy a helyzet Magyarországot illetőleg azért szerfelett nehéz, — a pénzügyek rendezéséről volt akkor szó, — mert egyfelől a legnagyobb takarékosság igényeinek kell eleget tenni, másfelől meg nem szabad minden befektetést, mely a jövőben gyümölcsöző lehet, megtagadni. S valóban azt hiszem, e két feladat köztt a kellő határvonalatmegtalálni, ez minden feladatok közti a legnehezebb. Mert igaz, hogy ha semmit sem teszünk a jövőért, akkor nem lehat számítani az állam közgazdászat! erejének növekedésére s az államháztartás számára ezen növekedés által egyedül biztosítható előnyökre; de viszont, ha jelenlegi helyzetünkben ezen szempontnak túlaágig engedve, nagy összegekkel túimegyünk még a legczélszerübb befektetésekben is, akkor ismét úgy járhatunk, mint a hogy járt Magyarországon igen sok magán ember, ki igen czélszerü befektetéseket tett, melyek annak idejében bizonynyal nagyon kifizették volna magukat, de mielőtt eljött volna ez idő, azon kölesön-pénz kamatai, mely a befektetésre felvétetett, őt már régen tönkretették. Ivem szabad tehát, ha az első szempontra súlyt fektetünk, szem elől téveszteni a másik szempontot sem. {Helyesléi jobbfelöl.) Az én hitem és nézetem szerint a költségvetés, a mely be van terjesztve, mind a két szempontnak igyekszik megfelelni. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy 1875. év óta, az első években minden oly fokon nera lévő beruházási kiadás, a melyet, nehogy valamely munka féibehagyassék, megszakítani nem lehetett, be lett szüntetve. Ennek folytán némileg annyira javult a helyzet, hogy kezdtünk kibontakozni a kincstári jegyek nyomása alól és igaz, csak kis összegekben és lassanként kezdtünk a hasznos befektetésekre a budgetbe nera nagy összegeket felvenni. Arra, a mit most annyit emlegetnek, a marhat euyésztés előmozdítására, ha jól emlékszem, a múlt évi költségvetésben történt először, hogy egy bizonyos, nem nagy, de minden eddiginél nagyobb összeg vétetett fel. Az ideibe ismét valamivel nagyobb Összeg lett felvéve ezen ezélra. Ez tehát mutatja, hogy ez iránt a kormány érzékkel bír. Méltóztassanak elhinni, hogy túlmenni ez irányban éppen oly hiba volna, mint semmit nem tenni. Én, bocsásson meg a t. képviselő ur, éppen oly jól tudom, mint ő és tudjuk mindnyájan, hogy Magyarország mezőgazdasági érdekeire nemcsak 150,000, nemcsak 200,000, hanem 2 milliónál is többet lehetne czélszerüeu felhasználni abban az esetben, ha nem kellene azon szempontra ügyelnünk, hogy mielőtt a befektetések gyümölcsöznének, meg ne zavarják államháztartásunkat a kölcsönök kamatai. És nem is mondotta azt soha semmi kormány, a mit a t. képviselő úr oly gúnyosan méltóztatott kiemelni, hogy 150 ezer fríot nem lehet haszonnal elkölteni közgazdaságunk érdekeire, sőt még azt sem mondotta, hogy ezt nem lehet a marhatenyésztés emelésére forditani. Ezen összeg a budgetben a marhatenyésztésnek egyik czéjjára, bikák vételére van felvéve. Erre mondatott az, hogy a felvett Összegeket ma már teljes czélszerüséggel elkölteni nem lehet. Ne féljen tehát t. képviselő úr, mert nem fogják e miatt más országok igénybe venni a kereskedelmi minisiert receptirásra. Különben, ha igénybe vennék is, se féljen, mert, hogy praetikus nemzetgazdász hány van Magyarországon nem tudom, de azt tudom, hogy Magyarország számára reeeptiró van elég. (Derültség jobbfelöl. Zaj balfelöl.) A t. képviselő úr nevetségessé teszi azt is, hogy — bár nem tudom, hogy ugy van-e, mivel nem tartozik ressorteomhoz, de felteszem, hogy ugy van, — itt, vagy ott, a főispánok bízattak meg a szóban levő bika-borjuk bevásárlásával, hogy czélszerű lesz, ha már ennek igy kell lenni, egy tanfolyamot nyitni Pesten a főispánok számára, hogy a borjutauból leezkéket ; vegyenek. Az igaz, hogy ez igen humorosan vált előadva, hanem én meg a t. képviselő úrra, mint tapasztalt gazdára hivatkozom, hogy Magyarországon, legalább azon főispánok nagyobb része, a kik vannak, nem bureauban, theoretice nevelkedtek, hanem oly emberek, kik a gazdászatot, tehát annak egyes ágait ^s praxi gyermekkoruktól fogva ismerik és utoljára is a gazdasági egyleteknek, rendesen legalább, tagjai szoktak lenni. No, ha a gazdasági egyletekre s azok tagjaira, bizhatom, hogy miért kelljen ebben a velük égessen egy fokon álló, gyakorlatilag magasabb körben élt főispánoktól megtagadni a képességet, hogy abban egyik, vagy másik haszonnal felhasználható legyen, mit részemről, hacsak nem a hámor kedvéért mondatott, belátni képes nem vagyok. (Helyeslés, jobbfelöl.) T. ház! Bevégíiem beszédemet. Nem is terjeszkedem ki még csak azon kérdésnek vitatására sem, mert sokkal fentosabbuak tartom, sem hogy ily mellékesen róla beszélni czélhoz vezető lenne — vájjon helyes, czélszerű volna-e a földbirtokra egy minimumot megállapítani, melyen alul az országban földet birni ne lehess-eu. Sokkal fontosabbnak tartom, mint sem mellékesen ezen tárgyról, melyet, ha jól emlékszem, Lyka képviselő ur hozott itt szóba, most szólni óhajtanék. Egyet minden esetre megjegyzek s ez az, hogy az, hogy nincs a földbirtokra nézve Magyarországon minimum megállapítva, hogy nincs korlátozva a föld megoszthatósága, legyen az hiba, vagy legyen az helyes, sem az egyik, sem a másik esetben nem ennek a kormánynak M-