Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
30 Igen természetes tehát, hogy nekem, a ki a kérvényi bizottság határozatának létre hozásában igénytelen személyemmel részt vettem, ma is a kérvényi bizottság határozati javaslatát kell pártolnom, mert ez nem zárja ki azt, hogy idővel, midőn a ház bölcsessége e kérdés végleges megoldását czélszerünek fogja találni, az itt törvényjavaslat alakjában elő ne vétessék; mig másrészről mindazon módosítások, melyeket a ház elé terjesztett határozati javaslatok eoutamplálnak, a kérdésnek csak ideiglenes megoldását eredményeznék. Mert házszabályaink értelmében meg nem akadályozható az, hogy akár a jövő ülésszak alatt, akár ha ez az illető kérvényezők ildomosságánál fogva ekkor meg nem történnék: e kérdés utódaink előtt, mint tengeri kigyó, ismét föl ne merüljön. Azon módosítványt, melyet Apáthy István t. képviselőtársam előadott, nem annyira magáért a módosításért, mind inkább azon motivatióért, melyet a képviselő ur előre bocsátott, hogy t. i. ekként nem praejudicálimk a jövőre nézve a ház határozatának, igenis elfogadhatónak tartom és azon ideiglenes intézkedés által, melyet ő a kérvényi bizottság határozatára vonatkozólag szintén pártolt, az esecutivát vélem azzal megbizandónak, hogy ez a méltányosság, a culturális tekintetek, az igazság és törvényesség szempontjából, — természetesen mindig a parlament ellenőrzése mellett — e tárgyban intézkedhessek. Én tehát, a mint már szerencsém volt kijelenteni, a kérvényi bizottság határozati javaslatát pártolom. [Helyeslés.) Kiss Albert: T. ház! Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre-e, nem vitatom, csak constatálom, hogy jelenleg már a ház e kérdésben hat javaslattal és illetőleg módosítással áll szemben. Az első a kérvényi bizottságnak Apáthy István képviselő ur által lefejezett és hogy mégis némi vonzóbb képessége legyen, György Endre által tetszetősebb alakkal ellátott határozati javaslata; a második Molnár Aladár képviselő urnák a neológok mellett határozott állást foglaló javaslata, mig a harmadik Mocsáry Géza képviselő urnák az orthodoxok jajára czélzó határozati javaslata. Ezek köztt negyedik irány gyanánt tűnik fel, mintegy központul a Hegedűs László t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslat A Molnár képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatra vonatkozólag azt mondja ő éppen most jelenleg, hogy az pártállást nem foglal s nem a neológok javára irányul. Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy ő még beszéde kezdetén ezt már hangoztatta, aztmondván, hogy ő „sineiraet studio" fog szólani s csak is az igazság által fogja magát vezettetni, mégis mindjárt beszéde első passusának rczius 11. 1880. kezdetén pártárnyalatu ítéletet hozott, az orthodoxokról azt mondván, hogy az „a magukat helytelenül orthodosoknak nevező párt". Mi ez más, mint legfényesebb igazolása annak, hogy azoknak már nevezete felett helytelenítő ítélet mondása. Pedig valamely pártnak, vagy felekezetnek, hogy joga van magát bármiként elnevezni, ezt, azt hiszem, senki sem vitathatja. Azon pártnak, vagy felekezetnek is joga van magát igazhitűnek, orthodoxnak nevezni, épp ugy, mint joga van a kormányt támogató többségnek magát szabadelvűnek nevezni, daczára annak, hogy azt hiszem, t. képviselőtársam velem együtt nem ismeri el, hogy e pártnak minden ténye e névnek megfelel. Bármily hitű is azon töredék, felőlem nevezheti egyházát, ha neki ugy tetszik, akár egyedül üdvözítőnek. Hogy a t. vallásügyi minister ur e javaslatok közül az elsőt fogadja el, az nézetem szerint igen természetes, mert a kérvényi bizottság javaslata az Apáthy és György képviselőtársaim módosításaival együtt nem ezéloz egyebet, mint az eddigi ministeri szabadkezet egy kissé tetszetősebb alakba öltöztetve fenntartani. E javaslatnak a minister ur mindjárt beszéde kezdetén pártolására kél, mondván, hogy az igen „practicus". Én megengedem, hogy a t. minister úrra e javaslat elfogadása igen practicus, valamint practicus lehet az alapnak akként való kezelése, mint az eddig történt. Lehet annak practicus haszna, pl. akkor, ha a ház előleges tudta és beleegyezése nélkül, a vallásügyi minister ur seminariumot akar építeni. Lehet practicus haszna ég volt is, pl. a választásoknál. De bocsásson meg a minister ur, én éppen azért nem akarom elfő gadni a javaslatot, mert annak ilyen practicus hasznát tudom. De a minister ur tovább megy az általa eddig gyakorolt kezelésre vonatkozólag, midőn önmagának előre gratulál, mert — mint monda, — hogy híí legyek szavaihoz,felolvasom : „Magyarországon nem léteznek külön izraelita-felekezetek, hanem csak pártok s ez okból ő nekik közös seminariumot építtetett. Még inkább gratulál magának azért, hogy tanítóképezdét is építtetett, mert felteszi a kérdést, ha ez nem. történik, hol veszik a zsidók a tanítókat, talán a vásárokon? Legvégül pedig gratulál magának azért, hogy a seminarium nj-elve magyar, anynyira magyar, hogy, mint monda csakis egy ? éppen az orthodoxok kedvéért alkalmazott tanár van olyan, ki a magyar nyelvet nem birja. £í Én tisztelettel óhajtanék meghajolni a vallásügyi minister urnák ezen törekvése előtt, ha lelkemből tudnék neki gratulálni, de fájdalommal vagyok kénytelen megjegyezni, hogy ezt ez alkalommal nem tehetem, mert a felhozott indo222. országos ülés m
