Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

346 236. országos ülés április 8. 1880. concrét eredménye lenne ezen vitának. Két hatá­rozati javaslat adatott be. Az egyiket Szeder­kényi Nándor, a másikat pedig Szalay Imre képviselő ur adta be. Mind a két határozati javas­lat tárgyánál fogva fontos. Azon határozati javaslat tárgya, melyet Szederkényi Nándor képviselő ur adott be, az iparos cougressus kérvényében is benn­foglaltatik. A szakbizottság ez irányban jelen­tést fog tenni a háznak és igy a ház akkor azon tárgy fölött fog határozhat)ii. Én tehát azt hiszem, hogy e kérdésben a budget-vita tárgyalása alkalmával, egy rövid határozati javaslatot elfo­gadni, a nélkül, hogy annak practicus voita tekintetében akár a kormány, akár a szakbizott­ság nyilatkozata feküdnék a ház előtt, nem felelne meg teljesen az ügy komolyságának. [Helyeslés jobb/elől.) Szalay Imre t. képviselőtársam indítványt tett a mesterséges bőrgyártás eltiltása tárgyában. Ez indítványt megtette a közgazdasági bizott­ságban is, sőt tuiomásom van arról, hogy azt a közgazdasági bizottság legközelebbi ülésében tár­gyalni fogja. Tehát a ház most azon helyzetben lesz, ha elfogadja ezen indítványt, hogy szakbizott­ságának jelentését, a melyre utasította, be nem várja, hanem ezen szakiéinak által megvitatandó kérdésben, rövid uíon haíározand. Ha a t. ház előtt a szakbizottság jelentése bir súlylyal, akkor méltóztassék a beadott határozati javaslat mellő­zésével bevárni jelentését, vagy pedig nem bir súlylyal, akkor a bizottság feladatát legalább a továbbiakra nézve teljesítettnek fogja tekinteni. Gaál Jenő t. képviselőtársam refleeíált az országos gazdasági cougressus által beterjesztett kérvénynek egyes kitételeire. így p. o. a talaj­javító-bank felállítására ^és általában a talaj­javítás szükségességére. Én ezzel szemben hivat­kozom a bizottságban lefolyt tárgyalások azon eredményére, hogy azon képviselő urak is, a kik benyújtották és aláirtak a székes-fehérvári gazdasági cougressus emlékiratát, hozzájárultak a kormány nyilatkozata alapján egy expediens­hez, a mely a képviselőház határozatának tár­gyát fogja képezni Továbbá a t. képviselő ur reflectált a gazdasági egyletek jelen helyzetére, Én bátor vagyok utalni arra, hogy a bizottság­ban megállapodás jött létre arra nézve, hogy mit tart a földmívelési ministerium reorganisatió­jára vonatkozólag szükségesnek, hogy a gaz­dasági egyletek mily tért foglaljanak el az or­szágban és a gazdasági igazgatás apparátusában Meg van mondva, hogy a gazdasági kormányzat hatályossá tétele végett, gondoskodni kell a megyék körében szakközegektől a közigazgatási bizottság keretében, szóval minden szakkérdés meg lett beszélve és ezentúl is meg lesz be­szélve. Azt hiszem, hogy miután a bizottság ezen ügyet sohasem tekintette pártkérdésnek és hogy miután azt objective birálta meg tehetsége szerint: a közgazdasági bizottság nem érdemel szemrehányást. Ezek után figyelmeztetve arra, hogy, mint mondám, a közgazdasági bizottság concrét jelen­téssel fog a ház elé lépni, kérem a t. házat, hogy a benyújtott két határozati javaslatok mellő­zésével a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: Személyes kérdésben kívánok szólani. Nem volt szándékom, t. ház, felszóla­lásommal bárkit is sérteni és én azon nézetben vagyok, hogy ha valakiről azt mondják, hogy valamire képtelen, abban semmi sértés nem foglal­tatik, mert praecedensre is hivatkozhatom. Grün­wald Béla t. képviselőtársam ugyanazt mondta Tisza Kálmán ministerelnök úrra, a midőn azt mondta, hogy a közigazgatási ügyekben őt szak­férfiúnak nem tartja. Ez volt az éu akaratom s ezt mondtam a t. minister urnák, tehát semmi szándékom nem volt annak akárminő sértő szint tulajdonítani. A mi azt illeti, hogy Baross t. képviselő­társam magának azt a jogot vette, a mi ő hozzá absolute nem tartozik, hogy engem az illem szabályaira figyelmeztetett, a mi kizeírólag a t. elnök urnák a dolga, arra röviden bátor vagyok reflectálni: éu ezt egy komoly, megüle­pedett, öreg embertől szívesen hallgatom és mint tanítást is elfogadom, de azt gondolom, Trencsén­megye érdemes képviselője nekem ebben prelectiót mm adhat, tehát azért ezen prelectiót, melyet adni szándékozott, ezennel visszautasítom. Baross Gábor: T. ház! Legkisebb szándé­komban sem volt oktatást adni a t. képviselő urnák, mert valóban borsot hánynék a falra. {Nagy derültség és leíszís jobbfelöl.) Szalay Imre {közbeszól) : Borovicskát! (Derült­ség a, szélső baloldalon.) Gróf Széchenyi Pál: T. ház! A magyar törvényhozás szemben azon nagy és állandó deficitünkkel méltán megvárhatja, hogy a ház asztalára letett költségvetés, a kormány által a legszigorúbb takarékosság alapján legyen össze­állítva, mely minden egyes tárczánál felismerhető kiadások apagztásában és az inproductiv beruhá­zások legszigorúbb elkerülésében kell, hogy nyilvánuljon. Nem tagadom, sőt örömmel constatálom, hogy e várakozásnak a jelen költségvetésben elég van téve. De mind a mellett bajaink enyhülést nem nyertek, deficitünk nem fogy. Kell tehát oly rendszabály, mely kiadásaink legcsekélyebb mértékét megtartva, bevételeinknek eddig elég­tel nnek bizonyult mértékét növelni képes legyen. Ez pedig, t. ház, m;is nem lehet, mint rendkívüli kiadásokkal fokozni bevételeinket, azaz productiv ' beruházásokkal növelni adóképességüuket. Én e

Next

/
Thumbnails
Contents