Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

238 országos ttlés április S. 1880. 347 részben sajnálattal nélkülözöm a kormányunk j kezdeményezését, sajnálattal pedig azért, mert egyik legfőbb feladatának teljesítését, pénzügyeink rendezését, productiv beruházások elmulasztásává], merőben lehetetlennek látom és miután pénzügyi mérlegünk javulását leginkább közgazdaságunk fejlődésében keresem, azért a földmívelés-, iparén kereskedelmi tárezának budgerjénél nélkülözöm e beruházások felvételét. Nem tagadhatjuk, t. ház, hogy alkotmányunk helyreállítása óta, e tárcza képezte törvényhozásunk mostoha gyermekét. Mostoha bánásmódban részesült az már 1878-ban és azóta is csekély kivétellel csak nem folytonosan. Igaz, hogy egy czíme e tárezának —- taíán köztiszteletben és általános kedveltségben álló szószólójának köszönhette erélyes támogatását és nagyobb dotaüóját és ez némikép talán szerencséje azoknak, a kik jelenleg hasonló beruházásokat sürgetnek. Mert hisz a lótenyésztés emelésére fordított összegek gyors és jó hatásáról, alig fog valaki kicsinylőleg nyilatkozni, mi pedig bátran hivatkozunk reá. De kérdem, t. ház, miért nem látjuk el gazdaságunk egyéb ágait is hasonló dotátióval? Talán mert szószólója nem volt? Ha ez igy van, akkor a legjogosultabb reményekkel tekintek közgazdaságunk jövendő fejlődésére, mert hisz ma már van elég; van hála istennek az egész országban, de van e házban is s mindaddig, mig élni fog bennünk a meggyőződés, hogy pénzügyi bajaink egyik főoka közgazdaságunk elmaradásában fekszik és hogy ezen elmaradásnak megszüntetése és a fejlődés megteremtésében kereshető pénzügyi viszonyaink ellen egyik legbiztosabb mentőszer, mindaddig ezen szószólók fogyni nem fognak, de számuk rohamosan nőni s halványává lehet a nemzetnek az, a ki ezen szószólók élére állva, megmentené azt vagyonában és ez által nemzetiségében és nemzeti életében. {Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Nem tagadhatjuk, t. ház, hogy gyors és erélyes rendszabályokra van szükség, mert minél előbb el kell készülnünk azon, talán már nem távolban levő eshetősége, hogy államháztartásunk fódözete, a mostaninál nagyobb áldozatokat fog igényelni polgáraitól és kötelességünk ma már gondoskodni arról, hogy akkoron ne az adóhátralékok legyenek csak felemlíthetők, hanem bevételeink tetemesen gyarapodhassanak. Előttünk áll tehát annak szüksége, hogy el nem zárkózva a productiv beruházások okszerűsége és sürgőssége elől, mai bőkezűségünkkel megvessük a jobb jövőnek alapját. Midőn a múlt évben, a székesfehérvári gazdasági congressus által kiküldött végrehajtó bizottság, beterjeszté a törvényhozásnak memorandumát és az e házban oly általános rokonszenvvel találkozott, beismerte a ház, hogy mindazon bajok, melyek a gazdák által felsorolvák, csakugyan léteznek és az azok ellen ajánlott orvoslási módok, legalább is megfontolandók. Én sajnálom, hogy a t. ház által megbízott közgazdasági bizottságnak elhatározására ezúttal nem reflectálhatok; fenntartom egyébiránt magamnak, hogy annak idején arra megtegyem észrevételeimet ; ezúttal csak némelyeket vagyok bátor a magam részéről felhozni. Az előttem tartott szakértelmes és* a tárgyat minden oldalról felkaroló kitűnő beszélek után, melyeket nevezetesen Graál Jenő és Lyka Döme urak tartottak, felmentve érzem magamat, hogy a t. ház türelmét hosszabb időre igénybe vegyen. (Halljuk!) Rövidre fogom tehát szabni azon egy pár megjegyzést, melyek számomra még fennmaradtak, nehogy a t. házat untató ismétlésekbe bocsátkozzam. (Halljuk!) Mindenekelőtt azon meggyőződésnek adok kifejezést, t. ház, hogy ugy az ipar fejlesztésére, mint a gazdaságunk néhány ágának emelésére nyújtandó Összeg, korántsem felel meg azon öszszeg magasságának, mely meg a legtakarékosabb eljárás mellett is, a szükséggel arányban állna. Már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával történt e részben, nálamnál sokkal competensebb oldalról, az országos gazdasági egyesület részéről felszólalás, mely, tekintve hazánk zilált pénzügyi viszonyait, felkérte a törvényhozást, hogy az általa gazdasági czélokra szánt összegek, legalább a négyszeresre emeltessenek fel. Az azóta beterjesztett memorandum, már ennél is tovább megy s kiterjeszkedve a gazdaságnak több ágára, de nevezetesen nagyobb méltatásban óhajtva részesittetni az ijesztő hanyatlásnak indult marhatenyésztésünket, már ennél sokkal tetemesebb összegeknek minél előbbi beruházását tartja nélkülözhetetlenül szükségesnek. De, t. ház, ha tekintetbe vesszük azt, mit más államok tesznek azon czélból, hogy valóban irigységet gerjesztő culturális állapotukat még fejleszszék, mint pl. Poroszországban, hol már 1878-ban 2.241,000 frtot költöttek gazdasági czélokra. De még a szomszédos kis Ausztria is 870,000 frtot, akkor csakugyan elenyészőleg csekélynek és csekélységök folytán, talán alig is hasznot bájtoknak mondhatók azon összegek, melyek minálunk fordíttatnak e czélokra. De be kell ismernünk, t. ház, hogy még is volt némi haszon utánna annyiban, hogy némi kísérletek tétettek. De, t. ház, nem kisérleteket, hanem nagy szabású és minél gyorsabb eredményt biztosító reformokat kell alkotnunk, mert csekély az idő, mely előttünk van és már is nagyon sokat elmulasztottunk.