Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

334 236. országos ülés április S. 1880. postulatumai iránt valódi érzéke van és azoknak meg is tud felelni, a mai viszonyok között, melyek a parlamenti sport időtöltésének bizonyára nem kedveznek, komoly oppositióval, legalább a vele egy alapon álló képviselők részéről, nem is találkozhatnék. A mi pedig a második ellenvetést illeti, arra nézve bátorkodom a következőket megjegyezni: igaz ugyan, hogy bizonyos mérvű beruházásokat a gazdasági reformok szükségesekké tennének, de hiszen ilyenek nélkül sem elhanyagolt magán gazdaság, «em hátramaradt gazdaságú nemzet integritásának fenntartása mellett, anyagi bajaitól még nem szabadult meg soha. {ügy van! bal/elől.) És pénzügyi heyzetünket a gazdaság gyümölcsöző befektetései, melyek korántsem lennének a nagyhatalmi állás molochjának kérdéses szükségű áldozatához foghatók, semmi esetre sem alterálnák lényegesen, sőt ha ezen financiális helyzetből menekülés képzelhető, az csak ugy fog bekövetkezni, ha az állam kiiíbiztonságával egyenlő fontosságú anyagi jólét tekintetei, nem szoríttatnak majd ezentúl is következetesen háttérbe. {Helyeslés balfelöl.) És ezzel, t. ház, kelleténél talán már is koszszabbra nyuit előadásom végén vagyok, mert megfeleltem benne mindazon kérdésekre, melyekkel azt bevezetni szerencsém volt. Említettem, hogy a t. kereskedelmi minister ur hivatalkodásának már mézeshetei alatt keserűen tapasztalhatta, hogy sem a termelő nagy közönség, sem a ház ezen oldala, sőt még a háta megért ülő képviselő urak sem ringatják magukat azon hitben, hogy Magyarország nemzetgazdasági regenerátiójának kezdete össze fog esni az ő ministerségének kezdetével. Ez az ország mai szomorú helyzetében a nagy közönségnek, a ház ezen oldalának és az illető kormánypárti képviselő uraknak azon egy vigasztalása minden esetre megmarad, hogy a t. minister ur működéséhez fűzött reményeikben egyáltalában nem csalatkoztak. {Derültség balfelöl.) Mert ha végig tekintünk azon a tevékenységen, melyet, másfél éves ministeri pályáján kifejtett, akkor egyet mindenkinek, akár ellenfelei, akár politikai, vagy személyes barátai közé tartozik is, be kell ismerni és ez az, hogy buzgalma és törekvése nemcsak kellő eredményt nem tudott felmutatni, a minek biztosítása végre is nem áll mindig az emberek hatalmában, az egyén becsének magában véve tehát igazságos mértéke nem is lehet, hanem még működésének valamely elfogadható, a helyzet következményeinek színvonalán álló positiv irányt sem volt képes felismerhetővé tenni. {Helyeslés balfelöl.) Már pedig, t. ház, egy jövőjéért küzdő nagy országban, mely hogy magát napról napra fenntarthassa saját vérét és velőjét fogyasztja, már a közgazdasági ügyek intézőjétől, főleg ha ezen országban az öntevékenység és az önfelelősség érzete nincs még kellőleg kifejlődve, a jámbor lelkületű administratorok kellékeinél többet szabad, sőt innen a hol én beszélek, többet is kell követelni. Mert azon hely ott, melyet a t. minister ur elfoglal, nem jár kevesebb erkölcsi feleiősséggel, mint bármelyik, melyet minister társai elfoglalnak és ha az ott kifejtett helytelen tevékenység és ott tanúsított tevékeny semmittevés, nem is bőszülj a meg magát oly közvetlenül és oly szembeötlőleg. mint másutt, de annak az egész szervezetre kiható káros következményei elmaradhatlanok s ha azok eleinte lappangva dúlnak is, később annál hatalmasabban támadják meg a nemzet testének legnemesebb urganumait. {Elénk helyeslés a baloldalon.) Nem kecsegtetem magamat azzal, t. ház, hogy ezen beszédem a kormányra hatással fog bírni. Nem régen vagyok ugyan tagja a háznak, de sokkal jobban ismerem politikai életünk mai elposványosodását, hogy sem ilynemű illusiók meggyökeresedhetnének bennem. De azt igenis hiszem, hogy éppen most, midőn a közbizalmatlanság már nemcsak a kormány, hanem a Jókai Mór t. képviselő ur által egykor a mi kis kunyhónknak nevezett ezen ház irányában is aggasztó módon nyilvánul, midőn a közügyek helytelenül történt intésének befolyása alatt, a családtól kezdve fel a legmagasbb állami s társadalmi alakulatokig sorvad minden, midőn már a magasb szellemi élet fejlesztésével is nem a haladás, hanem a hanyatlás és romlásnak egy újabb hatékony factorát szerezzük meg a nemzet számára, azt hiszem, hogy ily körülmények között éppen a közgazdasági tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával, saját magunk s ezen ház mindenek felett szentül tartandó méltósága iránti kötelességünk, az ország szine előtt e részben is tényekre hivatkozva újból erélyesen tiltakozni azon insinuatió ellen, mintha mi itten csupán szűkkeblű pártküzdelmet folytatnánk s más okunk, s más alapunk, mint a pártérdek, a kormány eljárásával való solidáritást magunktól elutasítani nem volna. {Élénk felkiáltások a baloldalon. Ugy van! Ugy van!) Alig fejezhetném bet. ház;, a tárgy fontosságához, melyről beszéltem s fennálló kormányzati viszonyainkhoz illőbb módon felszólalásomat, mintha egy kiváló külföldi szakértőnek, Briot de la Mallerienak a legutóbbi franczia mezőgazdasági enquéten mondott következő zárszavait idézem : „ímhol feleleteim, monda ő, a fölvetett kérdésekre, kívánom, hogy azok, valamit mégis használjanak, de sokkal, sokkal élénkebben kell óhajtanom a jóságos ég azon kegyelmét, hogy küldjön végre nekünk nagy ministereket, a kik a nagy dolgok iránt érzékkel birnak s azokat ä következetesség szellemé-