Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

2'A6. országos ülés április 8. 1880. 335 ben létesíteni is képesek." (Élénk éljenzés a baloldalon.) Kemény Gábor báró, földmívelés- iparés kereskedelmi minister: Megvallom, t. ház, hogy nem akartam még felszólalni a vita jelen stádiumában, későbbre akartam hagyni; de most szükségesnek tartom az előttem szólott t. képviselő ur után rögtön felszólalni. Nem mintha gemmi nézetét nem tartanám helyesnek, mert azon felfohászkodását, hogy nagy ministereket adjon az isten az országnak, a legtisztább szívvel magam is helyesnek tartom; adjon olyanokat, kiknek gyakorlati keze van, feltalálják a helyes utat, egész biztossággal tudják az ígéret földjére bevezetni a hivó népet, olyanokat, kik gondolkozni, érezni, mozogni tudnak. Igenis, magam is ezen nézetben vagyok és habár szívesen elfogadom azt is, hogy a képviselő urat nem a párt, nem a személyes érdek, hanem tisztán és kizárólag hazaszeretete s a közügyek iránti buzgalma vezérli lépten nyomon, még a beszéde végén mondott szavaiban is; de, csekély felfogásom szerint, sok tekintetben hibás az a felfogása, a melylyel jelenlegi helyzetünkről bir. És bocsásson meg a t. képviselő ur, de talán Ítéletében nem méltányos irányomban, a kit igen csekélynek tart, a kinek sürgésében-forgásában kuktát vélt feltalálni ; de ha kellő figyelemmel kisérte lépteimet, talán kissé méltányosabb lehetett volna irányomban. Tudom, t. ház, hogy minduntalan unszolják, szorítják a ministert arra, hogy programmot valljon, nagy eszméket tűzzön ki, a melyek czéijaiban vezérlik, a melyek ezer meg ezer elintézendő tárgyaiban a pólus csillagát megadják neki, a melyek őt az eltévedéstől megmentsék. Igen szép, nagyon helyes ez és e tekintetben sok jót és szépet lehet elmondani. Azonban erős meggyőződésem, hogy alig van ministeri állás, nemcsak Magyarországon, hanem széles e világon, a melynek vezetői annyira kénytelenek lemondani saját egyéni nézeteikről, mint éppen a földmívelési és iparügyi ministerium vezetői. Azt gondolhatná talán valaki, hogy a szabad kereskedelemnek eszméit megtestesülve fogja találni az életben és azt, mint concrét egészet fogja érvényesíteni, vagy azt gondolhatná talán a védvámrendszernek híve, hogy nézeteit szintén érvényesítheti és pedig, hogy azon szélsőségekig viheti, a mint azt az elmélet megkívánja? Hiszen minden minister egy egész sereg fejlemény előtt áll, örököse a fejleményeknek, kezdeményezője a viszonyoknak, de azoknak részben hatalma alatt áll. Nem hiszem, hogy akadt volna, legalább kellő gyakorlati érzékkel biró iparügyi és kereskedelmi minister, ki a szabad kereskedelmi tanokat oly messze és egyúttal helyesen alkalmazta volna, hogy az ipar és kereskedelem valamely ágát, a melyről azt mondja az elmélet, hogy az egyik, vagy másik országban nem természetes alapokon áll, nagyon messze felemelkedve, az elméletnek egészen a legaetheribb magaslatáig, a nemzetközi munkafelosztás alapján más nemzetnél, más országban akarná előállítani és ezért lesújtotta, vagy elmellőzte volna az oly fejleményeket, a melyek azon országban már léteztek. En nem gondolom, hogy helyesen cselekedett volna a védvámrendszernek valamely híve akkor, a mikor egy, vagy más nemzet ipari és kereskedelmi fejleményeit védte, ezt azon határon túl tette volna, a melyben már a kifejlett meglettség fokán képes lett volna a versenyt kiállani az idegen hasonnemíí iparral és kereskedéssel. Ugy az egyik, mint a másik hibázott volna. Azonban ezért lehet-e azt kérdeni, hogy ecclecticus-e, nem tud eligazodni, nincs iránymutatója a ministernek? Nagyon könnyen meglehet azt találni és eligazodni rajta. A nemzeti munka emlése, a nemzeti ipar fejlesztése, a produetiv képességnek minden irányban való fokozása, ezek azon irányadók, a melyeket, hogy munkálkodásomban eddig mindig követtem s ha ez következetesen folytattatik, kétségkivül megadja a szabályt, a törvényt, mely e működésben van. Azonban méltóztassanak meggondolni, ha összehányjuk valamely mozaik tarka köveit, megértjük-e a képet, melyet az netalán alkotott, vagy a melyet alkotni képes? Nem. De ha egymás után teszszük a kisebb-nagyobb helyes alakú köveknek sorát, a kép kifejlődik. Ki az a herkulesi erő, ki azt goudolja, hogy egy állam ipar- és kereskedelmi viszonyait másfél év alatt — nem is éppen másfélév, csak tizenhat hónap alatt átalakítani képes, kivált ha abból a másfél évből 7—8 hónapot, majdnem napról napra négyöt órán keresztül, a képviselőházban eltölteni kénytelen ? (Ugy van! jobb/elől.) Találkozni fogok azon megjegyzéssel, hogy azon esetben, mikor közigazgatási teendőkkel fordulnak hozzám, azt mondom, hog3

r törvényhozási teendőim foglalnak el; és azon esetben, ha törvényhozási teendőket kivannak tőlem, azt mondom, hogy a közigazgatási teendők foglalják el egész időmet. Leszek bátor elmondani mit tettem, hogy indultam el s azután mindenki szabadon Ítélhet. (Halljuk!) Előbb bátor voltam említeni, hogy a nemzeti ipar fejlesztése és iparképessé^ünk emelése nálam a fő irányadó. De hol kezdeudők ezek meg? A kinek valami névvel nevezendő ipari-, kereskedelmi, sőt mondhatnám, háztartási gazdasági nehézségei vannak, az a saját ügyét tartja a legelsőbbnek, a legsürgősebbnek, mely mindenekelőít elintézendő. Méltóztassanak figyelmezni rá, hogy midőn a technológia különösen a kereskedés jelen 43*