Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236 orszáeos ülés április 8 18S0 333 félreismerhetlen jeléül annak, hogy mi ezen kérdéssel is várhatunk még. Azon állításomat, t. ház, hogy a kormány kereskedelmi politikájában hiányzik az öntudatosság, fenntartom a külkereskedelemre nézve is, ámbár a ministerium ezzel foglalkozó osztályának élén, egy általam is igen t. szakférfiú áll. {Mégis? jobbfelöl.) De fenntartom igen mégis, mert azt hiszem, hogy a legfőbb adatok teljes hiányában oly gyarló apparátus mellett, minő az ő rendelkezésére áll, ő sem ismerheti a helyzetet ugy, mint ismernie kellene. Hiszen azt sem tudjuk még, hogy nem a monarchia, hanem Magyarország külforgalma az eg\ es termeivényekben és összesen mennyire rag, már pedig e nélkül a biztosság érzetével, öntudatos vámpolitikát folytatni lehetetlen dolog. Eddig, t. ház, mindig csak az Ausztriával kötendő újabb kiegyezés szempontjából sürgették a magyar külforgalom adatait és a t. kereskedelmi minister ur is azon okból vélt azok gyűjtésével késedelmezhetni. Én ezzel szemben hangsúlyozandónak vélem azt, hogy ezen külforgalmi adatokra már most is igen nagy szükségünk van és hogy azoknak a magyar érdekek szempontját is kellőleg figyelembe vevő vámpolitika mindennapi kenyerének kellene lenni. [Helyeslés.) Nem akarok , T. ház, most statistikánk felette csekély szolgálatképességéről hosszabban beszélni, {Halljuk! Halljuk! halfelöl,) de azon véleményemet még is ki kell mondanom, hogy annak biztosítása nélkül, kereskedelmi és általános közgazdasági politikát folytatni akarni, irigylésre méltó optimismust jelent. De minők hát ez igy folytatott vámpolitikánk tényleges eredményei ? Erre a választ megadja azon súlyos helyzet, melyben árúfogyasztásunk és nyerstermékeink kivitele van. A mi politikánk e részben az ekklekticzismus felé hajlik, mert minden főbb irány képviselve van abban, a mi magában véve még nem baj, csak hogy mi protectionisták és szabadkereskedők egyedül akkor vagyunk, mikor az kimutatható kárunkkal jár. {Helyeslés balfelöl.{Ezen vámpolitika mellett azután, versenyképességünk napról napra erőkben, termelési és fogyasztási erőnk alább száll, sőt még az állam fiscális érdekei momentán sincsenek megóva, mert hiszen tudjuk, hogy például tavaly is a vámjövedelmet a restitutiók annyira felemésztették, hogy a monarchia közös szükségleteinek fedezésére abból alig maradt a kezemben levő hivatalos kimutatás szerint valamivel több egy milliónál, így érvényesül, t. ház, a magyar államnak a jelen kormány által kezelt befolyása a termelés három főbb ágára. Es ez azon eljárás, melyet kielégítőnek és bizalmat gerjesztőnek kellene elismernünk. Különben a t. kereskedelmi KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. minister urnák tökéletesen igaza van, hogy az ő tárczájának tárgyalásánál és ügyvitelének megbirálása közben, a fődolog nem a részleteknek, hanem az iránynak, a szellemnek megitélésében áll. Igyekeztem tehetségem szerint feltüntetni, hogy én ezen irányt és ezen szellemet miként fogom fel. És ha én jól fogtam fel, lehet-e azon irány mellett csak egy tekintetben is erélyesebb actiót várai; kivánhatni-e, hogy azon szellem uralma alatt, a t. kereskedelmi minister ur, a kormány többi tagjaival és a monarchia többi kormányaival szemben, a magyar közgazdaság érdekeit erélylyel, sikeresen képviselje. Az indigaatió félreismerhetlen hangján kérdezte tavaly egy alkalommal a t. minister ur, hogy ki tapasztalhatott ő nála henyeséget. Eszem ágában sincs tagadni, sőt készséggel elismerem, hogy a t. minister mozog, tesz-vesz, admiuistrál el nem odázható ügyekben, csak fájdalom, hogy sürgésének-forgásának nincs meg a méltán megkívántató látszatja és ezen eljárásában, nem én mondom, egy párthíve mondta, hasoulit azon szakácshoz, a ki nagy társaságnak levén hivatva nagy ebédet főzni, nem tud semmire sem menni; mert ambitiójának kielégítését a kukták dolgának végzésében keresi és még a csirkét is maga szeretné koppasztani. {Elénk derültség bal/elöl.) Ha nagyobb szabású administratió tevékenységét sürgetik, törvényhozási teendőire utal, ha pedig törvényhozói munkálatait szorgalmazzuk, administrativ bokros elfoglaltságát szereti felhozni. Közigazgatási működését éppen most jellemeztem és hogyan vagyunk törvényhozói munkásságával? Beterjesztett legnagyobb részt oly kereskedelmi és más nemzetközi szerződéseket, melyeket épp ugy készen kapott, mint készen kapta az egyetlen nagyobb organicus műként elfogadható erdőtörvényt is, de a mit e házban, vagy annak bizottságaiban tett Ígéretei folytán magának kellett volna elkészítenie: az ipartörvény, a kamarai törvény, a szabadalmi-, a bánya- és más törvények, melyeket sürgetnek ugyan, de mely iránt Ígéretet tenni alkalma nem volt, azok egytől-egyig mind a tanulmányozásnak nevezett tompa contemplatió stádiumában vannak. Mindezek ellenében, t. ház! legalább eddigi nyilatkozataiból ítélve, kettőt fog a tisztelt minister ur felhozhatni. Először azt, hogy ha javaslataival készen volna is, a törvényhozás azokat nem tárgyalhatná, mert hiszen az ellenzék a politikai vitákban leli kedvét és másodszor, hogy a minden oldalról sürgetett gazdasági reformok keresztülvitelére nincsen elegendő pénzünk. Az elsőre vonatkozólag merem állítani és azt hiszem, szavaimat a ház ezen oldalán senki sem fogja visszautasítani, hogy ha a t. kormány nemcsak szavakkal, hanem tettei által is bizonyítaná, hogy a nemzeti fejlődés és a nemzett jóllét 43