Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-236
236. orsiAgos, ülés április 8. 1880. 325 mányának mostoha gyermekét képezte. A múltra nézve ezt már azon körülmény is mutatja, hogy ha valamelyik minister ezen ressort vezetésével megbízatván, a parliamentben némi ügyességet tanúsított és a kormány egy, vagy más irányban alkalmas ministerek dolgában megszorult, a kereskedelmi ministert rögtönt a megüresült tárczához léptették elő, egyéb okok között főleg talán azért is, mivel helyette másikat találni nem lehetett, nehéz feladat, mert hiszen ezen boldog országban a közgazdasági ügyek vezetéséhez úgyis mindenki ért. {Helyeslés balfelöl.) Ily nézetek mellett csodálkozhatni-e azután, ha éppen azon a téren, melyen nemzeti önállóságunk és állami függetlenségünk egyetlen valódi biztosítékát kellene megszerezni, a kezünkbe ismét visszakerült államhatalom befolyása a legkevésbé volt érezhető. Ennek igazolására nem is keli a bizonyítékokat keresnem, elég hivatkoznom a helyzetre, annak sajnos erkölcsi kinövéseire s a közelszegényedés azon sanyaruságaira, melyek ezen gyér népességű ország legáldottabb vidékein, a lakosság egy részében a kivándorlási hajlamot is megérlelték már. E helyzetért kétségkívül nem egy ember és elismerem, hogy nem is csupán a jelen kormány felelős, de viszont t. ház, én azt hiszem, hogy a jelen kormányt, mely alatt legelőször történhetett meg, hogy ezen főfoutosságu tárcza éppen akkor, midőn a legvitálisabb közgazdasági érdekeink voltak koczkán, éveken át, egy vele nem is homogén természetű másik tárcza-függelékét ké pezte, a mely tehát azzal, minden eddigi kormányok között a legmostohábbul bánt el, a gazdasági érdekek kicsinylésének vádjától felmenteni szintén nem lehet. (Helyeslés bal/elöl.) Hosszas üresedés után azonban, a közgazdasági tárezának végre a jelen kormány tagjai közül is akadt külön felelős gazdája, a ki most már majdnem másfél éve intézi annak ügyeit. E körülménynek azon egy előnye mindenesetre megvan, hogy annak, a ki e házban a közgazdasági ügykör teendőivel foglalkozni kénytelen, van legalább kihez fordulni. A t. kereskedelmi minister ur, annak idején sokat jelentő módon vonult be ministeriumába. Programmot mondott már hivatalnokainak, azután pedig a törvényhatóságokhoz, a kereskedelmies iparkamarákhoz és a gazdasági egyletekhez külön-külön programmszerü körleveleket intézett, melyekben elmondta, hogy egyenkint minő sajnos állapotban vannak termelésünk Összes ágai; és hogy azok, a kik ez állapot javítására közreműködni készek és képesek, nagy érdemeket szerezhetnek magoknak s mint a haza jótevői, közelismerésre tarthatnak számot. Az általános jóakarat ezen feltűnően túláradó nyilatkozata azonban csodálatosképen nem oly hatást tett a KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XI. KÖTET. közönségnél, mint a minőt a jóakarat nyilvánulása rendszerint tenni szokott. A közönség a t. minister ur termékenységét és azon kissé didactikus bőbeszédűséget, mely minden osztálynak tőrül-hegyre meg akarta magyarázni, a mit az valószínűleg mindeddig nem tudott, hogy tulajdonkép mi fáj neki legjobban és szigorúan véve mi az ő legsajátabb érdeke, éppenséggel nem akarta megérteni és méltányolni. Azóta pedig a t. minister ur koronkint megújulva nyilvánuló jóakaratának daczára, az általános elégedetlenség a közgazdasági ügyek vezetésével folyton növekszik és mind hangosabbak a panaszok, hogy a kormány anyagi érdekeinket következetesen elhanyagolja. Hogy ezen panaszoknak van-e jogos alapjuk és a mennyiben van, okai voltaképen hol keresendők, azt megtudni, az ügy érdekében felette tanulságos lenne. Es miután a közgazdasági minister eljárásának méltatása, különösen napjainkban kiválókép megérdemli ugy az egyes képviselőnek, mint az egész törvényhozásnak figyelmét, engedje meg a t. ház nekem, hogy az előttünk fekvő költségvetés s más köztudomású tények alapján kissé tüzetesebben vizsgálhassam, hogy a kereskedelmi minister urnák működése a kormányba lépte óta, miben állott, mit tett ott az egész közgazdaságéli;, miben felelt meg az iránta jogosan formálható kívánalmaknak, mik voltak netáni mulasztásainak okai s mindezeknél fogva, mit lehet a t. kereskedelmi minister urnák egész eljárásáról tartanunk. (Helyeslés balfelb'l.) Azon kellemes reményben látok ebbeli képviselői kötelességem teljesítéséhez, hogy ezt a t. kereskedelmi minister ur a maga részéről is csak helyeselni fogja, mert hiszen költségvetésének indokolásában határozottan kimondta, hogy „oly számosak s fontosak azon feladatok, melyek megoldása e tárczát illeti, hogy az évenkint benyújtott költségvetési előirányzatok megbirálásánál mindenekelőtt irányadónak az tekintendő, mennyiben igyekezett a kormány e téren hivatásának megfelelni s helyes és czélhoz vezető-e az általa követett irány." Ezek a t. minister urnák tulajdon szavai, melyekkel tökéletesen egyetértek; azért, midőn az általam felvetett kérdésekre akarok feleletet adui, eljárásában mindenekelőtt az irányt kell keresnem s ha netalán szerencsés lennék azt meg is találni, a legnagyobb súlyt szívesen fektetem arra. Lássuk tehát, t. ház, mi volt a kormány hivatása e téren s minő irányban igyekezett ez annak ott megfelelni. Midőn másfél évvel ezelőtt az ő Felsége által újból kinevezett kormánynyal, mint annak tagja a t. kereskedelmi minister ur is megjelent e házban, az ellenzék több izben ostromolta, hogy adja elő a kormány közgazdasági pro42