Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

306 235. országos ülés április 7. 1880. járt most megjegyzem azt, hogy Ráth Károly képviselő úrral egy értelemben nem lehetek, a ki nagyon hajlandó a nyelv kérdését az ipari és üzleti nyereségnek alá rendelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megjegyzem azonban még azt is, hogy midőn Zimmermannról beszélünk skimondjuk, hogy ő valóban igen ügyes hivatalnoka az államnak, akkor meg kell gondolnunk, hogy a technikai tudományokban nincsen oly szakma, a melyet valaki kizárólag értsen. A technikai szaktudomány minden kérdésben több szakértőt kivan arra, hogy az minden ágában kellően kifejtessék. Azért nem szeretném, ha az a vélemény támadna, hogy egyedül csak Zimmermann ur képviseli nálunk a gépészeti szaktudományt s meg vagyok győződve, hogy épp oly nagy érdemeket, mint ő, szerezhetett volna magának más magyar szakerő is, ha annak idejében a magyar gépgyár vezetésére alkalmaztatott volna. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez természetes is, mert azt be nem bizonyíthatjuk, hogy a magyar koponya máskép van képződve, mint az idegeneké. Mindig a siker után szoktak Ítélni, de a sikerből még nem szabad azt következtetni, hogy a ki sikert tudott elő idézni, az kizárólagos tulajdonosa az idevágó szakértelemnek. Megjegyzem továbbá még azt is, hogy Zimmermann maga sem volt s nem is lehetett kizárólagosan minden gépészeti szakmában szakértő, mert midőn ő e gépgyárat átvette, tudomásom szerint, csak a munkagépek elkészítésének szakmájában volt speciális szakértő; azóta azonban épp az által, hogy egy gép gyár adatott rendelkezése alá, jelentékeny tapasztalatokat tehetett más gyártmányok tekintetében is; látjuk, hogy sikerült már magyar gőzgépeket és locomobileket is e gyárban készíteni. Mindazonáltal azt se méltóztassanak hinni, hogy az által, hogy mi már ma gőzgépeket is gyártunk, e tekintetben már a tökéletesedés igen nagy fokára jutottunk. Ez nem áll. Minden kezdet nehéz és miután minden kezdet nehéz, nem állíthatjuk azt ma még, hogy gőzgépeink már minden tekintetben versenyezhetnek a külföldiekkel, de éppen azért, mert beösmerjük azt, hogy még mindig csak a kezdetnél vagyunk, éppeu azért a t. államtitkár urnák ugyanezen állítására, t. i. hogy a magyarországi ipar tekintetében még csak kezdetén vagyunk, azt jegyzem meg, hogy saját tapasztalataimból tudom és különösen hazánk e tekintett) eni legújabb történelméből merítem tapasztalataimat, hogy ha mi mindig azt várjuk, hogy a külföldiek fognak nálunk magyar ipart teremteni, akkor téves úton járunk. Ha azt akarjuk, hogy magyar ipar legyen az országban, akkor azt magyaroknak kell kezdeményezni. Hogy micsoda eszközöket használjunk fel e czélra. az más kérdés; hanem mindenesetre fődolog az, hogy a magyar iparügy maga, magyar kezekben legyen. És e magyar kezek alatt nemcsak azokat értem, a kik e házban ez ügyet képviselik, hanem értem a végrehajtó közegeket is, a melyeknek kezére a végrehajtás bizva van. Ha tehát mi nemzeti gyár ipart, vagy más ily szakba vágó vállalatot akarunk létesíteni és hazai szakerőkkel rendelkezünk, akkor azt hiszem, hogy mindenesetre kiválólag magyar szakférfiakra kell reflectálni, nem szabad azt külföldiek kezeire bíznunk. Hogy pedig ily magyar szakférfiakkal rendelkezhettünk volna már régebben is, azt nem szükséges bővebben magyaráznom, még pedig azon egyszerű okból, mert köztudomású dolog, saját tapasztalatomból is tudom, hogy 1868 előtt külföldi gépészeti szakintézetekben, pl. Carlsruhéban és Zürichben sok magyar ifjú tanult és igen jó sikerrel végezte tanulmányait. Lehetetlen, hogy e szakképzett magyar ifjak mind elhaltak volna, de nem is történt ez, miután magam is ismerek közölök többeket és tudomásom van róla, hogy magángyárakat kitűnő sikerrel kezelnek. Tehát, ha már constatálva van az, hogy az 1868. év előtt is, a mikor még a bécsi és a budapesti műegyetem nem volt gépészeti szakra berendezve, hanem csakis általános keretekben tanították a gépészetet, magyar ifjak jó sikerrel végeztek külföldi ilynemű szakintézetekben : akkor nem lehet azt állítanunk, hogy nincsenek magyar szakerők. Igen, vannak magyar szakerők, de nem alkalmazzuk azokat s ennél fogva nem bizonyosodhatunk meg a felől, hogy e magyar szakerők, mily sikert volnának képesek felmutatni; de nem lehet azt sem mondanunk, hogy magyar szakerők hiányában, külföldieket kellett alkalmaznunk. A t. államtitkár ur megjegyezte azt is, hogy ez országban nincs ipar és hogy ennek is kezdetén vagyunk. Erre legyen szabad nekem is megjegyeznem, hogy van ez országban ipar, nem ugyan az ország minden részében, hanem annak több vidékén, például egy igen kifejlődött szép és nagy ipar van, a Bánátban egy vasuttársulat kezében, a mely valóban igen kitűnő gyártmányokat készít. Valószínűleg az államtitkár ur azért nem vette számításba ezen ipart és azért állította, hogy mi csak kezdetén vagyunk ez iparnak, mert mi magyarok nem gondoskodtunk arról, hogy ezen virágzó ipar, valóban magyarrá is váljék és nem gondoskodtunk arról, hogy általában az ország minden részében, ott, a hol ipar fejlődött, magyar ipar fejlesztetett volna. És éppen ez az, a miért én e felmerült kérdést rendkívül fontosnak tartom és egyáltalán nem kívánnám, hogy ez itt személyes érdekek védelme, vagy megtámadása ügyévé fejlődjék.