Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. országos ülés április 7. 1S80. 307 Meg vagyok győződve, hogy csak erélyes nemzetek, csak olyanok, melyek nemzetiségöket, nyelvöket, miuden irányban szigorún szem előtt tartják, boldogulhatnak. {Ugy van! Ügy van! a szélső' baloldalon.) Azért én, t. ház, nem arra akarok fősúlyt fektetni, hogy minő részletes kérdések fordultak elő e tárgyalásnál, én külö­nösön arra fektetek fősúlyt, hogy állami közle­kedési ügyeink intézői, mily állást foglalnak el e kérdésben ; különösen, hogy mily állást foglal el a közlekedési minister ur? Meg vagyok győ­ződve arról, hogy itt is, mint más ügyekben, ta­pasztalt jóakaratával és hazafiságával segíteni kivan a kérdéses ügyön ; megvagyok győződve arról is, hogy a kérdést már régebben tanulmá­nya tárgyává tette, hogy már régebben intézke­dett az iránt, hogy a helyzetben javulás álljon be, azonban, t. ház, mint már múlt alkalommal is kifejtettem, nem elég az, hogy a mi állam­ügyeink elén álló főtisztviselők részéről jóaka­ratot tapasztaljunk és ezek az illető intézkedé­sek végrehajtását meghagyják, hanem szükséges, hogy azok mikénti végrehajtásáról személyesen is győződjenek meg. A t. közlekedési minister ur e részben már nyilatkozott a vita folytán. Nem akarok szavaira hosszasabban renectálni, mert már úgy is igen hosszú ideig vettem igénybe a t. ház türelmét; egyetlen kifejezésére a minister urnák azonban reflectálnom kell, mert attól nézetem nagyon el­tér. Azt mondta a t. minister ur, hogy nem ren­delkezünk gépészeti szakerőkkel, mert a magyar technicus, ha pályáját végezte, nem akar kalapá­csot venni a kezébe. Bocsásson meg a t. minis­ter ur, e kérdéshez, én is jogosan hozzászól­hatok •— és azt állítom, hogy teljesen lehetetlen azt követelni, hogy egy oly ifjú, a ki 17 évig iskolába járt, legyen az orvos, jogász vagy tech­nicus, tanulmányai bevégeztével egészen közönsé­ges, durva munkához fogjon. Hisz az nem lehet a nemzet feladata, hogy milliókon tudományos épületet állítson, megkívánja a fiatal emberektől, hogy itt szorgalommal képezzék magukat és azután követelje, hogy a teljesen kiképzett ifjak, azután kézműves, durva, úgyszólván, szolgai munkát végezzenek. Méltóztassék e tekintetben megtenni a szük­séges distinetiót. Én értem, hogy mit akart ezzel mondani a t. minister ur, meglehet, hogy nem ugy fejezte ki magát, a mint akarta. Azt akarta valószínűleg mondani, hogy szükségesnek tartja a gépészeti tudományok teljes értéséhez azt, hogy^ az illető maga is kalapácsot vegyen a kezébe. Én is azt állítom, hogy egy teljesen képzett, ügyes gépész-mérnöknek nem* felesleges, sőt szükséges, ha tudja a kalapácsot forgatni, ámbár ahhoz, hogy nagyobb gépgyárakat, vagy nagyobb intézeteket vezessen, ez feltétlenül nem szükséges. De ha megengedem, hogy szükséges valóban a kalapácsot forgatnia, akkor egyúttal hozzá teszem azt is, hogy szükséges előbb intéz­kedni arról is, hogy legyen hely és alkalom nyújtva arra, hogy a magyar gépész-mérnök már akkor, midőn pályája kezdetén vau, a kala­pácsot kezébe vegye; szükséges gondoskodunk arról, hogy úgy, mint más műegyetemeken is van, itt is műhelyek rendeztessenek be a mű­egyetemen, hol a tanuló magának a gyakorlati képzettséget megszerezhesse még tanulmányai folyamai alatt, hogy mikor a műegyetemet el­hagyja, ne szolgai, hamem már tisztviselői állást foglalhasson el. Már pedig, ha akkor veszi a kezébe a kalapácsot, mikor tanulmányait bevé­gezte, akkor csak szolgai állomást kell be­töltenie. Már pedig ez igen szomorú kilátás volna az ország azon polgáraira és hiszem, hogy töb­bekre nézve e ház tagjai közül is, kik gyer­mekeiket gyakran egész vagyonuk feláldozásá­val képeztetik a hazai műegyetemeken és még szomorúbb az, hogy megtörténhetik az, a mi most is előfordul, hogy kénytelenítve vannak kiképzett magyar gépészmérnökök vasutainknál magukat, mint mozdonyvezetőket alkalmaztatni, a mi végre mégis csak szolgai állás. Mindezekből csak azt kívánom levonni és arra kérni a t. közlekedési minister urat: legyen szives az ügy állásáról személyesen meggyőződni és ne hallgasson azok tanácsára, a kik esetleg ily általa nyilvánított felfogást tanúsítanak, vagy ily szavakat adnak a szájába; ez incidens alkal­mából is újra kijelentem, hogy okvetlenül szük­ségesnek tartom azt, hogy a közlekedési, az ipar és általában minden szakértelmet kívánó ügyre nézve alkottassák meg mielőbb a szakértők államtanácsa és ezek között különösen a köz­munkatanács, a ministerium ressortjainak hivatal­nokaiból, de vonassanak bele egyszersmind az ország többi szakértő egyénei; s ha ez meglesz, akkor a t. minister ur nagyobb megnyugvással intézkedhetik ily ügyekben is, mint e jelen ügy és mint intézkedhetik ma, midőn csak egyik, vagy másik e nembeli szakértőnek tanácsára hallgat és annak tévedése szerint kénytelen ma­gát informáltatok Madarász igen t. képviselő ur beadott indítványára vonatkozólag pedig meg­jegyzem, hogy mivel én azt czélszerűnek tar­tom, hogy az ilyen ügyekkel a közvélemény és különösen a parlament is foglalkozzék; mivel én azon indítványból egyáltalában ki nem magya­rázhatom, hogy egyik, vagy másik érdemes álla­mi tisztviselő állásának elvételét, vagy idegen szakértőknek kikergetését czélozza; mivel az in­dítvány elfogadása semmi egyebet nem fogna eredményezni, mint azt, hogy a ház, mely utó­végre az államkormányzat egyik főfactora, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents