Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. országos ülés április 7. 1880. 3Q5 öt beszél magyarul, a többi talán némileg érti, de íiem alkalmas arra, hogy be folyjon ezen műszaki erők kiképzésére és lehetővé tegye azok nagyobb mérvű alkalmazását. S ha erre nézve valami kétség merülne fel, rendelkezésére bocsáthatok a t. minister urnák egy kis okmányt, melyből azt fogja látni, hogy a gépgyár titkára, egy ottani hivatalnoknak magyar folyamodványát több hét múlva azért utasította vissza, mert az magyar nyelven lévén szerkesztve, a főhivatalnok, kihez az intézve volt, nem értette meg. (Mozgás. Halljuk! a szélső' balon.) Hozzá teszem, hogy nem az igazgatóról van szó. Ha már azon sajátságos viszonyok folytán, melyekre nézve sok igazat hozott fel az államtitkár ur, a műszaki osztályban a magyar nyelvet kizárólagosan behozni nem lehetett, még sincs igazolva az, hogy egy magyar folyamod vány visszautasittassék azért, mert az illető főnök nem tud magyarul. Azt hiszem, hogy eddig elmehetek én is, a ki a nyelv kérdésre nagy principialis súlyt nem fektetek. A mi a gépgyár üzleti berendezését illeti s ez talán útmutatásul szolgálhat t. képviselőtársamnak is azon vizsgálatra nézve, melyet a jövedelmezőség és a befektetések tekintetében megejtetni óhajt, mondom az üzleti berendezést illetőleg, kérem a minister urat, méltóztassék felvilágosítást adni némely homályba burkolt pontra nézve. A zárszámadások némi felvilágosítást nyújtanak ugyan, de bevallom, hogy a vagyoni mérlegnél, több évi zárszámadások átvizsgálása után sem tudtam rájönni arra, hogy megtörténnek-e a kellő leírások, nevezetesen a gyárépületeknél, a munkás lakházaknál, a gépészeti és leltári felszereléseknél és mintakészleteknél. Az összehasonlítás az 1877—78-iki zárszámadások köztt leírásokat nem tüntet fel. Már pedig, ha az épületeknél évi 2%, a gépészeti felszerelésnél 5%, a minta gyűjteménynél 10% leíratik, nagy mértékben alterálva van a tiszta jövedelem, melyet a költségvetés feltüntet. Azonkívül óhajtandó volna — és ezt is az érdekelt szakkörök jogosan kívánják, — hogy a jövedelmezőségnek correct feltüntetése végett, legalább a forgó tőke kamatai is az üzlet terhére számíttassanak. Mint méltóztatnak a zárszámadásból látni, 1877-ben a forgó tőke 445,000 frt volt, 1868-ban 311,000 frt. Ha a múlt évre alkalmazva 6%-ot 18 ezer írttal veszünk fel és hozzáadjuk a leírásoknál az előbbi kulcs szerint hozzávetőleg kiszámítható 42,000 frthoz, 60,000 frt elesik a tiszta nyereményből, melyet a költségvetés előirányzata feltüntet és egész más színben tűnik fel a gyár jövedelmezősége is. (ügy van! balfelöl.) Kérem tehát a minister urat, méltóztassék felvilágosítást adni az iránt, hogy megtörténtek-e a kellő leírások és ha nem történtek meg, vájjon hajlandó-e ezentúl a leírásokat megtétetni és legalább az üzleti tőke kamatait, mely nem a gyár tulajdonát képezi, szintén felvenni? Hozzáteszem, hogy ezen gyár, mint állami gyár, igen nagy előnyben részesül a magán iparral szemben az által is, hogy adómentes. Még egyre figyelmeztetem a minister urat. A jelentés szerint azon 30,000 forint, mely a tiszta jövedelemből újabb beruházásra fordítandó, csak azon esetben lesz e czélra szánva, ha az 1879. évi tényleges tiszta nyeremény 30,000 írttal felülmúlja az előirányzott tiszta jövedelmet. Hogy tehát megszavazhassuk a mostani tételt, kérem a minister urat, méltóztassék kinyilatkoztatni, hogy ennyivel valóban felülmúlja e a tényleges tiszta jövedelem a múlt évre előirányzott jövedelmet. Minthogy mindazon dolgokat, melyekre nézve Madarász képviselő ur parlamenti bizottságot kivan kiküldeni, én részemről földerítve látom és miután meg vagyok győződve arról, hogy épp az ő kiváló érdeme folytán, ugy a napi sajtóban, mint. az ezen házban folytatott vita is igenis hozzá fog járulni, hogy ezen bajok successiv orvosoltassanak s mivel én örvendek annak, hogy Magyarországnak van egy ily nagy gyára, mely egészben véve az európai hason industria színvonalán áll s mely hivatva van egészséges versenyt folytatni a külfölddel szemben és nagyobb mértékben, mint eddig hazai szakértőket kiképezni: a beadott határozati javaslathoz nem járulok. (Helyeslések.) Boross Báni: T. ház! Igen rövid leszek. Egyszerűen néhány megjegyzésre akarok reflectálni, de másrészt szeretném e kérdést egy oly oldalról praecizirozni, a melyről az praecizirozva nem volt; s miután én e kérdést igen fontosnak tartom, nem szeretném, ha azt sokan úgy fognák fel, a mint az értelmezve nem volt. T. ház! Az eddigi nyilatkozatokból nagyon könnyen azt a magyarázatot lehetne vonni, hogy az egész vita éle, körülbelül egy egyén ellen van intézve, a ki egyik hazai gyárvállalatunkat vezeti. Magam is személyesen ismerem Zimmer«mann urat; s őt derék becsületes és — hangsúlyozom — ügyes embernek tartóm s azt hiszem, hogy az, a mit Madarász képviselő ur akar s a mit indítványában praecisiroz, az korántsem oda czéloz, hogy az államot egyik hű és tegyük hozzá, ügyes szolgájától mcgfoszszuk. Madarász József (közbeszól): Nem, hanem küldjük Diósgyőrbe! Boross Béni: A képviselő ur a magyarosodás, a magyar ipar ügyét karolta fel (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) s miután az ő fellépése a magyar ipar, a magyar nyelv, a magyar szakértelem érdekében történt, azért mind-