Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

lés április 7. 1880. g04 235. országos 81 ségi és nyelvkérdés, hanem az iparfejlesztés kérdése. Ha pedig ezen szempontból indulunk ki, sok tekintetben más eouclusióra jutunk, mint a t. képviselő ur

; Hogy a határozati javaslathoz nem járulok, annak oka az, hogy én azon tényeket, melyeket a t. képviselő ur kideríteni akar, már ma kellőleg constatálva látom. Constatálva látom különösen a gyárnak jövedelmezőségét és annak fejlődési viszonyait. Mindezeket részint az előttünk fekvő jelentésből, részint Madarász képviselő ur vizsgálatai után is eléggé felderítve látom. Miután én a nyelvkérdésre magában véve fősúlyt nem fektetek, elmondom, hol látok némely kifogásolni valót ezen gépgyárban. Ezen viták folytán, de a sajtóban felmerült polémiák folytán is, a t. minister ur figyelmeztetve lett arra, mit kelljen orvosolni és megvagyok győződve, hogy a közvélemény és e ház ellenőrzése mellett, ezen bajok nagy része el fog hárittatui. Ipari szempontból — és ezt figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnák — két dologra kell az állami industriónak ügyelnie. Azt megengedem, hogy elvben nincs hivatva az állam a magániparral versenyezni; de minálunk, a hol a gyáripar még nincsen kifejlődve, csak örülnünk kell, ha az állam is az ipar némely ágát egy időre kezébe veszi. Itt szerintem csak az a kérdés, vájjon az állam azon feladatoknak, melyeknek ily esetekben megfelelni tartozik, megfelelt-e; én azt tartom, hogy részben megfelelt, de részben nem. Két feladata van az államnak. Az egyik az, hogy kellő szakerőket, még pedig hazai szakerőket képezzen; a másik pedig, hogy minta industriát létesítsen más hasonló telepekkel szemben. A mi az elsőt illeti, csakugyan súlyt kell fektetni arra, hogy ne legyen a külföldi elem oly mértékben alkalmazva, mint azt a szigorú szükség magával nem hozza. Ismétlem, én iparfejlesztési kérdésben, a nyelvkérdésre nagy súlyt nem fektetek, mert azt tartom, hogy ha nálunk gyáripart meghonosítani akarunk, e tekintetben nagyon elnézőknek kell lennünk és a külföldi szakerőket és a külföldi tőkét csak szívesen üdvözölhetjük. Oda kell azonban hatnunk, hogy szakerőinket is annyira kiképezzük, hogy idővel nélkülözhessük az idegen szakerőket. Ma még ezen a fokon nem vagyunk. Itt tehát bizonyos tekintetben igazat adok a t. államtitkár urnák, bár ő nem igazolta és a jelentés sem igazolja, hogy a műszaki osztály a gépgyárban nem volna majdnem kizárólag idegen ajkuakra bizva. Én a bajt nem abban látom, hogy az illetők nem tudnak magyarul, mert idővel majd megtanulnak, vagy helyettesittetni fognak magyarokkal, hanem abban látom, hogy éppen azért, mert nem tudnak megyaru!, rendkívül meg^ vau nehezítve a magyar szakerők kiképzése. Én nem az államtitkár ur jelentéséből, hanem teljes hitelt érdemlő magántnformatiók utján is, az állam költségvetés részletezésének 67-ik lapján elősorolt műszaki tisztviselők közül, megtudnám nevezni mind egyenkint, hogy melyik tud magyarul, melyik nem, a miből kitűnnék, hogy 20 műszaki hivatalnok közül 5 beszél magyarul, 15 nem. Nem arra fektetem éu a súlyt, hogy most nem beszélnek magyarul, hanem arra, hogy ily aránytalanság mellett meg van nehezítve és félek, ezentúl is meg lesz nehezítve a magyar szakerők kellő kiképzése és előmenetele. A kérdés sarkpontját egyébiránt abban látom, hogy a gépgyár, mint iparvállalat az előbb említett második feladatának sem egészen felel meg. Minden nagyobb gépgyár az országban bizonyos speciális iparczikkekre nézve, a külfölddel is versenyez, a melyek azon gyárak hírnevét megalapították. így a Ganz-féle gyár vasúti kerekei és malom hengerszékei, vagy a Schlick-féle gyár fedélszerkezetei, vagy a Vidaesféle ekék, a Kühne-féle sorvetőgépek, a Röckféle cséplőgépek stb. A szak-körök rósz néven veszik ezen nagy anyagi erővel és az állam minden egyéb kedvezményeivel támogatott gépgyárnak, hogy valamely speciális ipar készítménynyel nem tudott magának hasonló kiváló hírnevet szerezni. Megengedem, hogy gőzmozdonyokat jelesen készít, hogy — ha ritkán is, nagyobb gőzgépeket is előállít, noha az igazgatóságtól függött volna, hogy két malom, a Gizella és Lujza malom számára az újonnan beszerzendő nagy gőzgépek szintén itt készittessenek. Egészben véve tehát a technikai haladás színvonalán áll ugyan a gépgyár, de a magán iparral oly versenyt folytat, mely nem felel meg az ilyen állami iparvállalat feladatának. És ha az államtitkár ur arra nézve nyilatkozott, hogy a mi a magyar műszaki erők kiképzését illeti, a legnagyobb súlyt fogja arra fektetni, hogy ez jövőben nagyobb mértékben történjék ; örvendenék azon nyilatkozatnak is, hogy a magyar gépgyár minden irányban törekszik oly speczialis iparágak művelésére, melyek nem csinálnak versenyt a magán iparnak, hanem hivatva vannak oly importált iparczikkeket, melyeket az országban a magán ipar nem állít elő, előállítani és igy az importot lehetőleg ellensúlyozni. Összefoglalom az elmondottakat abban, hogy magam is meggyőződtem arról, hogy a magyar műszaki erők előmenetelét első sorban az akadályozza, hogy húsz műszaki hivatalnok közül