Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. országos ülé a gépgyárban alkalmazva. Mindaz, a mit a képviselő ur erre nézve mondott, csak a számok különböző csoportosítására vonatkozik. Hogy be nem vettük az igazgatót, erre ő azt mondja, hogy azt is be kell venni. De hogy bevettük az orvost, az már hiba. Engedelmet kérek, egyszer hiba, hogy az egyiket be nem vesszük, aztán hiba, hogy a másikat bevesszük. A t. képviselő ur nem állíthatja azt, hogy egyetlen egy tisztviselőre olyan valami lenne állítva, a mi nem felel meg tökéletesen a valóságnak. A ki ott idegen ajkú, az be van irva a tabellákba, mint idegen ajkú, még az is meg van mondva, hogy hol született. A melyikre az van mondva, hogy magyarul beszél, az bizonyára beszél is magyarul, a ki magyarul csak ért, arról csak az van mondva, hogy ért magyarul, a ki semmit sem tud magyarul, arról is meg van mondva, hogy nem tud semmit. Tehát a jelentés tökéletesen híven tünteti fel a valóságot. És a t. képviselő urnák, ki személyesen is meggyőződött ezen állapotokról, be kell ismernie, hogy a jelentés tökéletesen híven tünteti elő minden egyes egyénre nézve a valóságot. A képviselő ur azután egyes nevek felemlítésével igyekezett bebizonyítani, hogy a magyarság a gépgyárban el volna nyomva ; erre a térre a dolog természete szerint át nem megyek. Mert, hogy én azt most igazoljam, hogy az általa megnevezett ideiglenes segédmérnök, miért csak segédmérnök, azt parlamenti vita tárgyává tenni egyáltalán nem tartom alkalmasnak. Hogy egyébiránt a t. háznak hű képét adhassam a dolog miben létének, méltóztassék megengedni, hogy egy kissé messzebbre térjek vissza. (Ealljuk !) Mint tudni méltóztatnak, a magyar állam 1870-ben vette meg az úgynevezett belga gépgyárat és később a svajczi kocsigyárat; mindkettőt azon szándékkal, hogy azok javító műhelyül szolgáljanak az államvasutaknak. Különböző okoknál fogva ez czélszerűnek nem mutatkozván és később a svajczi kocsigyár le is égvén, a belga gépgyár berendeztetett Önálló állami gépgyárrá, különösen azon elszámolási nehézségek miatt, melyek a gépgyár, mint javítóműhely és az államvasutak köztt fennforogtak. Ugyanazon időben, mikor a gépgyár még javítóműhely volt, valamint azon időben is, midőn, mint önálló gépgyár berendeztetett, ezen gépgyár tökéletesen német szellemű volt, nem volt ott sem az ügykezelési nyelv magyar, sem a kereskedelmi, sem más osztályban, hanem a gyárnak egész kezelése németül ment és nem volt ott egyetlen magyar ember sem alkalmazva. Mi történt időközben? A mint egy tisztviselő onnan kilépett és a mint lehetősége bei április 7. 1S80. 393 állott, hogy azon tisztviselő hazaival pótoltassék, ez megtörtént minden egyes esetben; nevezetesen 1875 óta, mióta én az államvasutak igazgatótanácsának elnöke vagyok és mióta közvetlen befolyásom van ezen gyárra, egyetlen idegen származású tisztviselő sem neveztetett ki véglegesen. Másodszor az ügykezelési nyelv is igen sok ágban megmagyarosittatott, nevezetesen a kereskedelmi osztályban, az anyag-szerek kezelésében és a műszaki számvevőségben is, ugy, hogy most csak a műszaki osztály nem magyar. De továbbá mi történt? Azon tisztviselők túlnyomó nagy része, a kik idegen származásúak, a kik ide bejöttek, a nélkül, hogy egy szót tudtak volna magyarul, a magyar nyelvet itt megtanulták; és e tisztviselők nem ugy jöttek ide, mint például a rohamos vasutépítkezések korszakában bejöttek számos mérnökök pár évre, hogy jelentékeny összegeket keressenek és azután itt hagyják az országot, hanem bejöttek, hogy itt megtelepedjenek és megszerezték maguknak az állampolgári jogot. (Helyeslés jobbjelöl.) Mi történt még? Nem mondom, hogy ez azon tisztviselőknek érdeme, mert nem akarok azon hibába esni, hogy post, ergo propter; hanem tény az, hogy azon állami gépgyár, mely folytonos deficittel küzdött, az az állami gépgyár, a melyet nem ismert a világon senki, a melynek létezését sem tudták, ugy hogy a malmok és a vasutak idegen gyárakból rendelték meg gépeiket, az a gyár most jelentékeny jövedelmet hoz és igen tekintélyes hírnévre tett szert, elismerő okmányt nyert a bécsi és párisi világkiállításon, tisztviselői megtanultak magyarul. Hogy mi legyen ebben a hibáztatni való, azt belátni képes nem vagyok. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebben térek el Madarász t. képviselő ur nézetétől. Azon tisztviselőket, a kik ide bejöttek, megtanultak magyarul és a magyar állam-polgárjogot megszerezték, én kitizendőknek nem tartom, ennélfogva én Madarász József képviselőtársam határozati javaslatát elfogadhatónak nem tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ráth Károlv: T. ház! Én teljesen méltánylom azon álláspontot, melyből kiindulva t. képviselőtársam Madarász József ur határozati javaslatát beterjesztette; elismerem azt, hogy már ezen vita, melyet t. képviselőtársam ismételt felszólalásai folytán felkeltett, igen hasznos eredményeket fog szülni és ha én ennek daczára, az ő határozati javaslatához hozzá nem járulok, engedje meg a t. ház, hogy ezt röviden indokoljam és pedig azon álláspontból, a melyből én ezen ügyet első sorban megítélendőnek vélem. Ezen álláspont pedig nem a nemzeti39*