Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

285. országos ülés április 7. 1880. 301 Szerintem is vannak jeles teehuicnsaink, a miként voltak jeles hajósaink is, valamint volt magyar hajókázásunk is akkor, a midőn az volt a jelszó, hogy Tengerre, illetőleg Dunára magyar; fájdalom, hogy csak voltak. Ma már azokat rég elsodorta a német befolyás; beeveztek teljes gőzzel a priviligirte kaiserliche Oesterreichisehe Donau-G-esellschaft örvényébe, ugy, hogy most is könnyes szemmel néznek utánuk a részvényesek. Ez a befolyás az, a melytől féltjük a gépgyárt, féltjük vasutainkat, féltjük minden intézményeinket ; mert ha valamit e hazában nagy küzdelmek és áldozatok árán létrehozunk, azt minden módon befolyásolni törekedik azon áramlat, a mely nem tűri, hogy Magyarországon valami nemzeti, valami önálló -•- még a nomzetgazdászat terén is — létrejöhessen, mely gyámkodik hívatlanul minden téren. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) S éppen azért nem tűr nagyobb számú magyar szakférfit egy helyett, nehogy eszükbe jusson azoknak és nekünk is, hogy létjogunk van. Nehogy azok önállólag producálván valamit, azon tudat ébredjen a nemzetben, hogy ő is tud önmagára, német gyámság és vezetés nélkül is, produeálni és alkotni. Én hiszem, hogy önök e járszalagot kedvelik; de mi saját lábunkon akarunk járni s nem az orrunknál fogva vezettetni magunkat éppen azok által, a kik mindig bajba vitték nemzetünket. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, lealázónak találom a gépgyárnál követett eljárást, főleg itt a fővárosban, a mely oly magasztos példáit adá emelkedettségének, a mely évente milliókat költ tanintézeteire és a magyarosodás előmozdítására; mig a kormány milliókat fordít a gépgyárnál, vasutaknál, építészeti és erdőszeti hivataloknál, vizszabályozásnál a germanisatió tenyésztésére. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A gépgyári igazgató és műszaki közegek jelessége nem lehet mentség, mert azok, kik évtizeden át sok százezer forintot kaptak ez államtól; kell, hogy annyi méltánylattal legyenek, hogy az állam nyelvét elsajátítsák, mert intelligens emberek 10 év alatt, egy kis jóakarat mellett bármily nyelvet megtanulhatnak, mert elvégre is ők vannak az államért és nem megfordítva; mert utóvégre is néhány, bármily jeles egyén csökönösségeért, vagy tanulni nem akarásáért, nem lehet az államot megalázni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Tessék megnézni, hogy külföldön minő' eljárást követnek az önérzetes nemzetek. Ott nagyon ritka eset, hogy idegen alkalmazást nyerjen; de ha nyer is, első feltétel a nyelv tudása, a nélkül szóba se állanak vele. Mig mi csekély számú, nem nélkűlözhetlen egyénért, elnémetesedni KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. engedünk egész intézeteket s vasutaink magyarosodását lehetlenné tesszük. Nincsen senki e házban és e hazában, a ki a közlekedési minister ur magyar voltát és nemzeti érzelmeit kétségbe vonná (Ugy van! Ugy van!) s éppen az itéli el leginkább önök Bécscsel kaczérkodó politikáját, hogy még egy oly derék, tőről metszett magyar ember is, mint a minő a minister ur, kénytelen ezen hazánkat lealázó állapotokat eltűrni. (Ügy van! Ugy van* a szélső bal/elől.) De mi t.zt önmegalázás nélkül tovább tűrni nem akarjuk s követeljük az állami gépgyár teljes reorganisatióját, mert hogyan akarja a minister ur a vasutak magyarosítását keresztül vinni akkor, a midőn az állam maga ápolja a germanisatió legerősebb tenyésztését, a magyar szakerők kiküszöbölésót eltűri s azok érvényesülését önmaga akadályozza meg. Én részemről, miután az ottani viszonyokat csak ugy orvosolhatjuk, ha azok teljes ismeretével birunk, csatlakozom Madarász József határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hieronymi Károly: T. ház ! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én Madarász József t. képviselőtársam azon kívánságával, hogy a magyar ipar magyar kézben legyen, teljesen egyet értek ; én éppen úgy, mint ő, azt kívánom, hogy legyen hazánkban virágzó ipar és hogy e virágzó ipar, kizárólag magyar kézben legyen. A czélra nézve tehát közttünk különbség nincs. Hogy miben térünk el egymástól s miért nem tartom az ő eljárását czélra vezetőnek, éppen azon czélra nem, melyet mindketten elérni kívánunk, arra későbben vissza fogok térni. A képviselő ur felolvasta a közlekedési minister ur által a ház irodájába letett jelentésnek egyes részeit és noha beszéde folyamán később megemlítette, hogy ez az igazgató-tanács jelentése, azt mégis úgy tüntette fel, mint az én jelentésemet. Erre megjegyzem, hogy az az igazgató-tanácsnak egy hosszú tanácskozás alapján készült jelentése, melyet a szabályok alapján, mint annak elnöke, én írtam alá. De hozzá teszem, hogy ezt nem azért említettem fel, mintha nem akarnám az abban foglaltakért a felelősséget elvállalni Én e felelősséget az említett jelentésben mondottakért egész kiterjedésben elvállalom. Ezen jelentés, a mint a képviselő ur is említé, a gyár ellen felhozott vádakat három csoportra osztja. Mindjárt az első csoportra vonatkozó azon állítására, hogy t. i. a kereskedelmi szakosztályban az ügykezelési nyelv a magyar; a képviselő ur azt állítja, hogy nem való. Engedelmet kérek, de ki kell jelentenem, hogy mindaz, a mi e jelentésben foglaltatik, az való is. Két dologgal indokolja a képviselő ur állítását. Azt mondja először, hogy 8 látott számlá_ 39