Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-235
iléä április 7. 1880. ggg 235. országos g Az anyagszertárban igaz, hogy ott a könyvelés, a vezetés magyar, de az anyagszertárból kiszolgáltatott szolgálati lapok, mind tisztán németek, legalább németek voltak, adja isten, hogy ma ne legyenek azok. Tehát, a mi a kezelési nyelvet illeti, méltóztassanak elhinni, az nem megy máskép éppen azért, mert sem az igazgató, sem a műszaki egyének nem értenek magyarul, következőleg, hogy bármely iromány bekerül a kereskedelmi osztályba —- melyben többnyire magyarok vannak, noha ott is vannak mások, — le kell azt fordítani németre, hogy megértsék azok, kik nem tudnak magyarul s azután, hogy hivatalos jelentést tehessenek, mikor elvégeztetett az ügy, vissza kell "fordítani magyarra. Ez azon ügykezelés, mely ott most valósággal az államgépgyárban folyik. És vegye a t. ház annak fontosságát figyelembe, hogy éppen a műszaki és műhelyi osztály nyelve nem a magyar, hiszen ez a legfőbb, mert ez képezi a gyár velejét. Tehát én nem vehetem e jelentést ugy, mint a t. jelentő urak vették még ezen részében sem, annál kevésbé vehetem pedig helyesnek azon jelentést, hogy ott fokozatosan szép előhaladás történik. 1872-ben adatott ki azon rendelet, hogy tanuljanak meg a hivatalnokok magyarul, 1874 és 1875-ben az állam félévig saját költségén tanítót tartott ott. S mi lett a következése ? Máig is vannak, kik nem tudnak magyarul azok közül, kik akkor kezdtek tanulni, mert azt mondják, nekünk ilyen elszigetelt nyelv megtanulására nincs szükségünk. És a következés az, hogy nem tudnak magyarul. Ha jó indulat volna bennök, 1874—75 óta már megtanulhattak volna, mint tanul Waklmann főmérnök ur, ki oly haladást tett a nyelv elsajátításában, melyet a többieknek csak ajánlanék — legalább beszédben, mert meglehet, ha fogalmazásainak én lennék bírója, talán nem találnám azokat egészen jóknak. De hogy kötelességének tartotta, hogy iparkodott előrehaladni, azt nagyon jól tette. Felettébb sajnálom, hogy a t. államtitkár ur azzal is iparkodik védeni az igazgatót, hogy, mint a jelentés mondja: a műszaki osztály magyarosítására nézve fő gát az igazgató szerint az, hogy átalánosan elismert és a gyakorlatba átvitt gépész-műszaki terminológia nincs. Hogy ezt Zimmermann igazgató ur mondja, azt megbocsátom, mert ő nem tud magyarul, ez csak az ő járatlanságát s azt mutatja ki, hogy 1871 óla az állam által jó fizetéssel díjaztatván, még annyira sem ment, hogy tudná, hogy van magyar terminológia. Hanem az államtitkár úrtól rósz néven veszem, hogy jelentésébe, betesz olyat, hogy a minister is elhigyje, mert a minister ur nem ér rá utána nézni s azt, a mi a jelentésben van, mint valami készpénzt, valónak kell vennie. A műegyetemi tanárok arra, hogy nincs terminológia, azt mondják, hogy azon állítás valótlan, hogy általánosan elismert, hogy gépészeti terminológia nincs; — mert hisz, mit használnának a műegyetemen a gépészeti és vasúti szakosztályokban, ha nem volna magyar gépészeti terminológia; sőt ez sokkal nemzetibb színezetű, mint a külföldieké, mert azok szakirodalomban sokkal több idegen szót használnak, mint mi. Egyébiránt még ha nem volna is terminológia, emlékeztetem az államtitkár urat, a kinek lekötelezettje vagyok, mert ő volt szives engem az államgépgyárba elvinni és az igazgatóval és főmérnökkel megismertetni, hogy éppen az Ö* jelenlétében mondottam az igazgató urnák, mert előttem is azt mondta, hogy azért kell a műszaki osztály könyveinek németül vezettetniök, mert nincsen magyar terminológia: engedjen meg uram, hogy ön a magyar terminológiát nem is tudja, ebből még nem következik, hogy az egész műszaki osztály vezetése német legyen, hát tartsa meg a német terminológiát. Erre az igen t. államtitkár ur észrevételt nem tett, hanem azt némán helyeselte. {Derültség.) Hegedűs t. képviselő ur úgy látszik, hogy nagyon tetszeleg ezen kifejezés felett, hogy „némán helyeselte", pedig ez igy^van, mert meghajolt és nem szólt rá semmit. (Élénk derültség.) Minthogy pedig nem szólt, hát helyeselte s ha nem helyeselte volna, bűnt követett volna el. Ha tehát csak az képez akadályt, hogy nincsen magyar terminológia, használják azt, a mi van; de ebből nem következik, hogy az osztály ügykezelési nyelve ne legyen magyar. Megszereztem azokat az ördöngösségeket, a melyek miatt azt mondják, hogy nincsen terminológia, így van pl. ez a szó „ Haupfkessel". Tisztelet, becsület ezen szónak, de ezt lehet egyszerűen , ) főkazán"-nak mondani. Én tehát sajnálom, de ezt a mentséget nem fogadhatom el alaposnak arra nézve, hogy a magyar nyelv kizárólagos ügykezelési nyelvül nincsen használva. De ezt megezáfolták magok a jelentést tevők is, mert a vád végén azt mondják, hogy mi mindennek daczára a magyar nyelv kizárólagos használatára utasítottuk az igazgatóságot. Én ebbe belenyugszom és elvárom, hogy ne kelljen 8—10 évet ismét várni arra, hogy a magyar ügykezelési nyelv tényleg behozassák. Az első vádra nézve tehát megjegyzésem az, hogy azt alaposnak és valónak nem tarthatom. A mi pedig a másik vádat illeti, (Közbeszólás: Még csak a második vád!) ha t. barátaim közül netalán azt vélnék, hogy én annyira dióhéjba szoríthatom a dolgot, hogy habár öt vádpontom van, csak azért, hogy a hallgatóknak
