Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-235
235. országos ülés április 7. 1880. 295 Ezt megjegyezve, hogy összevonjam azon okokat, melyek engem is késztettek már magára a kérdés megtételére és itt a költségvetési előirányzatnál e tárgynak beható tárgyalására, kötelességenmek tartom azon emlékiratból, a melyet a mérnök- és építész egylet jónak látott közlekedési minister úrhoz beadni, a főbb pontokat a maguk valóságában adni elő. (Halljuk!) Ezen emlékiratban a következő főbb pontok vannak (olvas) : „Ezen gépgyárnak, mint állami intézménynek, foczélja kétségtelenül az lehet, hogy a gépipar fejlődését az országban minél sikeresebben elősegítse; hazai szakerőket, magyar gépészmérnököket, gépészeket, művezetőket és gépmunkásokat képezzen. — Az állami gépgyár azonban csaknem tiz éves fennállása óta, a czél érdekében alig tett valamit. A gyárból eddig egyetlen egy gyakorlatilag képzett gépészmérnök, de még míívezető sem került ki. Magában a gépgyárban az igazgató, a főmérnök s majdnem minden műszaki hivatalnok idegen ajkú és magyarul nem tud. A műszaki könyvelés német nyelven vezettetik. A gyári munkák és munkások vezetésével megbízott műhelymesterek mindnyájan idegen ajkú külföldiek, a magyar muukásokkal nem értekezhetnek. A magyar szakértelemnek és munkaerőnek ilyen szembeötlő mellőzése egy nagyfontosságú állami intézmény részéről, a magyar szakértelem tekintélyét annyira sé;ti, gépiparunk fejlődését pedig annyira akadályozza, hogy e szakosztály kénytelen nagyméltóságod előtt az állami gépgyárban jelenleg uralkodó idegen szellemnek gyökeres megváltoztatását kérelmezni. A hazai magán vállalatok, sőt a külföldiek is alkalmazták, alkalmazzák és megbecsülték szakembereinket, de az állami gépgyár magának magyar szakférfiakat nem talált. Hogy az állami gépgyár a fenntebb kijelölt feladatát olyan tévesen fogja fel, annak okát más körülményben keresni nem lehet, csupán abban, miszerint a gépgyár vezetése viszonyainkat nein ismerő, azokhoz nem alkalmazkodó idegen emberekre van bizva, kik kinevezésök alkalmával nyelvünket sem ismerték s azt elsajátítani azóta sem ig) T ekeztek. Az állami gépgyár a külvilág előtt jelenleg arról látszik tanúskodni, hogy egy olyan gyár igazgatására és műszaki munkáinak végezésére hazánkban ember sem találkozik. E látszatnak az állam részéről való megerősítése ellen a szakosztálynak feli kell szólalnia. A szakosztály önzérzettel mondja ki, hogy az államgépgyár igazgatására és hivatalaira vannak alkalmas magyar szakemberek s ennek folytán nagyméltóságodat teljes tisztelettel arra kéri, hogy a gyárban, a magyar szakértelemnek elvégre teljes érvényt biztosítani kegyeskedjék. Megkívánja ezt a magyar szakemberek s a magyar munkaerő tekintélye, megkívánja az olyan nagyfontossággal biró gépiparunk érdeke is. A szakosztály meg van győződve a felől, hogy jelen emlékiratának fölterjesztésével hazafias kötelességet teljesített, a hazai gépészet és gyáripar ügyének pedig nagy szolgálatot tett." Ez azon emlékirat, a melynek következtében és a sajtó utján tett közlések folytán, kötelességemnek tartottam, mint képviselő meggyőződést szerezni a felől, vájjon valók-e azok, a miket a mérnök- és építészegylet ezen emlékiratában foglaltatnak és mert azon kérdésemre, melyet e tárgyban a minister úrhoz intéztein, aministerur, a kezelésre nézve megnyugtathatólag nem nyilatkozott ; azért kértem azután a minister urat, legyen szives a ház irodájában letenni azon jelentését s a hozzá csatolt irományokat, melyek folytán a minister ur nem adta azon megnyugtató választ, melyet reméltem. Most már tehát a ház irodájában levő jelentés és az oda csatolt adatok nyomán veszem tárgyalás és vitatkozás alá azt, vájjon igaz-e, vagy nincs-e igaza, a mi ott a nemzet ellenes irányról, a német irányról, a magyar hátratételéről és nem fejlesztéséről mondatik? Én tehát e tekintetben kérem a ház figyelmét, (Halljuk!) méltóztassék meghallgatni, hogy mi az én ellenészrevételem a jelentésben talált előadásra. A jelentést Hieronjnni államtitkár és jelenleg képviselőtársam irta alá bizonyos Ciglerrel együtt. Nagyon hiszem, hogy ezen jelentésben foglaltakért ők jót fognak állani. Lássuk kissé, mit mond ezen jelentés. Ezen jelentés három fő vádra osztja fel részint a mérnök-egylet,részint a sajtó,s részintaz általam előadottakat s ezt mondja : „első vád, hogy a magyar nyelv nincs kizárólagos ügykezelési nyelvül használva." Erre azt mondja a jelentés: „örömmel jelenthetjük, hogy a gépgyárban ez .idő szerint a magyar nyelv, a műszaki osztály és mtíhelyszolgálat kivételével, minden más szolgálati ágban érvényben van." Hát bocsássanak meg a t. jelentő urak, én nem fogadhatom el a jelentést valónak; s megengednek, hogy miután ők azt nyilatkoztaták ki a 2-ik vádra nézve, hogy a következtetések túl hajtottaknak és valótlanoknak tekintendők, — én is e kifejezést használjam, hogy jelentésök túlhajtott és valótlan. Nem csak a műszaki és műhelyi osztályban, hanem önmagában a kereskedelmi osztályban s önmagában az auyagszertárban is találtam tényeket, melyek ennek a valóságát kétségessé teszik. Önmagában a kereskedelmi osztályban, az ott csatolt számlák és az ott csatolt fogalmazványok németek. Nem is lehet máskép, hiszen az az igazgató, a ki nem ért máskép, csak németül, lehetetlen, hogy a fogalmazást, ha teszi, máskép tegye, mint németül. 38*
