Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

233, országos ülés április 5. 1880. ajg5 az államnak a tarifára való befolyása ott, hol a I német s később a magyar időben is megálla- I pított vasúti concessiókkal áll szemben. Ha az államnak nem lesznek olyan vasutai, melyek kellő ellensúlyt biztosítanak, bárki is legyen minister, a tarifákra nem gyakorolhat oly befolyást, mint ez az állam érdekében kívánatos. Ezen szempontból szükséges az államvasutakat szaporítani, hogy azok már a maguk terjedelménél fogva ellensúlyt képezhessenek. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, én már 1875-ben, midőn ministerré lettem és a midőn arról volt szó, hogy az állam miképen kezelje a maga üzleti, vasúti stb. dolgait, itten, de különösen a pénzügyi bizottságban gyakran hallottam azon nézetét, hogy az állami vasutat el kell adni. Zsedényi, volt képviselő — nyugodjék békében — ezen ügygyei tüzetesen foglalkozott, nem egyszer bangsúlyozta a ház több oldaláról jövő helyeslések köztt, hogy az államvasutat el kell adni. Akkor, t. ház, oly irányú felszólalásokat, mint a miuők a mostaniak, nem igen hallottunk. Midőn ministerré lettem, a legelső alkalommal, a midőn vasúti kérdésekről volt szó, a ház előtt kijelentettem, hogy mindent meg kell tenni arra, hogy az állam a vasúti ügyet kezébe vegye azért, mert a vasuttársulatoknak adott eoiieessió sokkal nagyobb dolog, mint sok más ügy, mivel az állam az ily vasútnak az állami souverain jogokból enged egy részt át, a mi utóvégre megboszulja magát. Ha az állam a maga befolyását nem tartja meg, ezen vasutaknak mód és alkalom nyujtatik arra, hogy a kereskedelemre és a nemzetgazdaságra a maguk befolyását az állam hatalmán kivül értékesítsék. Én tehát már akkor megmondottam, hogy mindent el kell követni arra, bogy az államvasutak ugy kezeltessenek, mint a többiek és ha ez eléretett, akkor lépéseket kell tenni, hogy az állam a maga vasúti coinplexumát, a mennyire lehet nagyobbítsa és ezzel befolyását a nemzetgazdasági érdekekre is kiterjeszsze. Ezután jöttek Németországból a hasonló irányú intézkedések, a melyek e kérdést sokkal égetőbbekké tették. Ha a szomszéd államokban csak társulati vasutak léteznének, azoknak befolyását társulati vasutakkal lehetne ellensúlyozni. De ha a szomszéd államokban, különösen pedig Németországban államivá tétetnek a vasutak, akkor azok befolyásának ellensúlyozására, nékünk is hasonló eszközökhöz kell nyúlni, mert ha itt társulati, ott pedig állami vasutak fognak lenni, akkor^ az ellensúlyozást nem fogjuk létesíthetni. Én tehát igen örvendek annak, hogy akkori nézetem mindinkább terjed, mert ez bizonyítja leginkább azt, hogy az állam képes vasutat kezelni, ha nem is mindjárt oly tökéletesen, mint I a többi társulalok és hogy azon nézet, a melyet akkor tápláltam, helyes volt. Hogy az efféle dolgok akkor, midőn szerzett jogokról van szó, áldozatokkal járnak, az igen természetes, mert a szerzett jogok tulajdonosai csupán azért, mivel az államnak valamire kedve van, saját érdekeiket nem fogják feláldozni. Azonban én tagadom azt, hogy ezen áldozatok, a melyeket hozni kellett, oly nagyok volnának, hogy azok valami különös felszólalásra adnának okot; mert ha veszem a tiszai vasutat, a melynek dolgait itt kifejtették, aunak vételára csak odáig terjed, hogy a valósággal mostoha évek köztt befolyt jövedelem, az akkori szerződés pontozatai szerint vétetett fel alapul és annak beváltása után lesz fizetendő. Nem akarok ebbe részletesen bocsátkozni, valamint a déli vasút kérdésébe sem, hiszen ezek a ház elé fognak kerülni s akkor lesz ideje azokat tüzetesen megvitatni s akkor fog a ház azok felett bírálatot mondani. Arról, hogy Boszniában keskenyvágányú vasút építtetett, én nem tehetek. Én Boszniában nem építtettem vasutat, ha mások építettek, nem tehetek róla; de tessék elhinni, a boszniai keskenyvágányú vasutat, akkor, mikor talán súlylyal fog bírni a kereskedés szempontjából, sokkal könnyebb lesz szélesvágányú vasuttá felemelni, mint volna, ha ott semmiféle vasút nem léteznék. Azokra nézve, a miket a t. képviselő ur mondott, még csak azt akarom megemlíteni, hogy ő nagyon nehezen szíveli, hogy hivatalos titkok léteznek. Ha a hivatalos titkokat ugy érti, hogy örök időkre a ládákba zárassanak be a titkok, igazsága lehet, de nézetem szerint érlelődésben lévő dolgokat előre kihirdetni semmiféle esetben nem szabad; múlhatatlanul szükséges, hogy éppen ezen tekintetből a titok megőriztessék. Most, t. ház, tovább haladok és áttérek Madarász képviselő ur beszédre. Madarász képviselő ur legelőször is azt kívánja tőlem, hogy a gyógyhelyekre a vasutakon kedvezményes jegyek adassanak ki, ugy, mint az államvasutaknál már is történik. Tökéletes igaza van a képviselő urnák. Kísérletet tettem az államvaspályánál, melynél ugy, mint az ország minden vaspályájánál, a személy - forgalom nem felelt meg azon várakozásnak, melyet részemről ahhoz fűztem. Kísérletet tettem az iránt, hogy vájjon a személy - forgalom e csekélységének nem-e oka a vitelbérek drágasága, mert meggyőződésem szerint sokkal több ember utazik kedvtelésből, ha olcsóbban teheti, mint mulhatlan szükségből; már pedig, ha drágább valami, azt csak szükségből szokták tenni Ez irányban tehát kísérletet tettem, eltérőleg az előbbi rendszertől, mely rendszer, meg kell vallani, nagyon magas árakat hozott divatba, mert azon feltevésen alapult, hogy a kinek mennie kell, az ugy is utazik,