Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
262 23S. országos ülés április 5. 1880. határozatnál. Ha tehát a több megvan, felesleges volna a kevesebbet határozni el. Ez nem azt jelenti, mintha meg nem volnék győződve arról, hogy ezen vasútnak épülnie kell. Ellenkezőleg. Meggyőződésem szerint, minthogy törvény rendeli el, csakis a kényszerítő viszonyok hatalma lehet azon mentség, melynélfogva a kiépítés eddig késett; csak az lehet a mentség, hogy az állam anyagi viszonyai, vagy más foutosabb teendők által igénybe vett ereje nem engedték meg, hogy ezen már decretált és törvénybe iktatott vasút elkészíttessék. Ez tehát annyit jelent, hogy részemről ma is azon meggyőződésbe! vagyok, hogy mihelyt az államnak módja és ereje van ezen vasút kiépítésére, ki kell azt építeni. A vasút különben is sokba nem kerül. De véleményem szerint nem bir azon fontossággal, melylyel a nemzetközi vonalak biruak, melyeket tehát az országnak előbb kell létesítenie. Igaz, a mit a t. képviselő ur felemlített, hogy tulajdonkép a tordai vonal lett volna építendő és az is volt deeretálva. Részemről hiszem is, hogy jobb lett volna azt építeni, mint a mely épült a Virágosvölgyben. De minthogy ez utóbbi évek óta ki van építve s minthogy a most szóba hozott vonal csak szárnyvonal és igy nincs azon fontossággal, melylyel a nemzetközi irányban működő vonalak birnak: azt hiszem, nem marad más hátra, mint bevárni a kedvező időt, hogy a törvény csakugyan effectuá Itathassák és a szárnyvonal létesíttethessék. Boross képviselő ur hosszabb beszédet tartott, melynek minden részleteire tüzetesen kiterjeszkedni azért nem tartom szükségesnek, mert azt hiszem, hogy legnagyobb részét röviden el leliut intézni. Azt mondta a t. képviselő ur — s ezt hoszszasan magyarázta — hogy nálunk a bureauk kormányoznak, a minister és az államtitkár államférfiúi és politikai kérdésekkel vaunak elfoglalva s a parlamentben, bizottságokban stb. töltik idejök nagy részét és igy nem érnek rá az administratióval foglalkozni. Mind ennek — úgy mond ő — az a következése, hogy a bureauk administráluak. x^.zt mondja továbbá a t. kép• iselő ur, hogy ezen bureauk nem oly elemekből állanak, melyek átérzik az alkotmányosságot és hogy ennélfogva a bureaukban nem alkotmányos szellem uralkodik; sőt a t. képviselő ur fel is hívott engemet arra, hogy ezen bureaukból az ott állítólag uralkodó nem alkotmányos szellemet valami vesszővel, vagy seprővel seperjem ki. E vádakra rövid lehet a válaszom: A szervezet, a mely jelenleg nemcsak a közlekedési ministeriumban, hanem minden ministeriurabau általában véve gyakorlatban van, alkottatott akkor, u mikor a magyar állam a maga alkotmányos hatáskörét ismét visszanyervén, ministeri kormányzatot folytatott. Elismerem, hogy ezen szervezetnek lehetnek gyenge oldalai és hibái, de nagyban és egészben semmiféle esetben más szervezetet, mint a minő jelenleg van, ministeri kormányzat mellett behozni nem lehet. Ez a dolog termeszeiében van, az egész föld kerekségén igy van, hol ily ministeri bureaukratikus rendszer uralkodik, mint a mely itt van és azt a rendszert, a melyet ő kilátásba helyezett, hogy a minister minden egyes hivatalnokkal a ministeriumban tanácskozást tartson, azt cum grano salis gyakorlatban tartjuk ugyan, de azt egészben, a mint ő kifejtette, lehetetlen gyakorlatba venni, mert akkor igazán beáll, hogy az a minister, ki az országgyűlésen, bureaukban és bizottságokban el van foglalva s a ki azon kivül államférfiúi teendőket is kell, hogy végezzen, ministeriumában ismét kis országgyűlést, mely sokkal többször működnék, alkotna össze s az administratióval foglalkozni képtelenné válnék. Azt hiszem, hogy minden ministernek kötelessége elvégezni azokat, a miket tiszte e házban és a miket az állam érdeke reá ró, de azonkívül kötelessége még az is. hogy a bureauknak ne engedje meg, hogy más hatáskörben működjenek, mint a minő nekik a dolgok érdeménél fogva kiszabva vau. A mennyiben minden kisebb ügyet nem intézhet el a minister és államtitkár, annyiban ezekre nézve meg kell adni a bureaukban működő uraknak a hatáskört, nehogy a dolgok megakadjanak, de azonkívül a minister és államtitkár kötelessége minden oly fontosabb ügyet, melyek a dolog természeténéi fogva ügykörükhez tartoznak, önmaguknak intézni el, természetesen a bureauknak meghallgatásával és indokaiknak méltánylásával. Ily módon lehet és igy kell az ügyeket intézni. Az egyes berendezési kérdésekkel foglalkozott a ministerium huzamosabban és foglalkozik most is s ha majd az egész ministeriumi berendezés rendszere elintézendő lesz, elő fog jönni az alkalom, hogy e részben a t. ház határozhat. Ismétlem, ez ügy hosszabb idő óta tárgyalás alatt van s csak is az idő rövidsége miatt nem lehetett vele eddig elkészülni, mert a nyár a költségvetési előirányzat összeállítására szolgál, az idő pedig nagyon rövid, mert méltóztatnak tudni, eddig június közepén ment szét és szeptemberben jött össze a parlament. Mi maradt hát a ministeriumnak a rendezés kérdésére, főleg ilyenre, a mely igen tüzetes munkát igényel s melyet rendszerint kiszorít más nagyobb fontosságú országos ügy, a melynek szintén tüzetes és részletes elintézése szükséges. Megvallom, Boross képviselő ur beszédéből azon következtetésre jöttem, hogy neki legfőbb kifogása az ellen van, hogy a bureaukban nincs alkotmányos szellem. Ministerségem óta azon mmisteriumban,
