Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
233. országos ülés április 5. 1880. 2£3 melyet vezetek, nem alkotmányos szellemet nem tapasztaltam s ha tapasztaltam volna, nem volna szükséges a t. képviselő urnák reá engem figyelmeztetni. Semmiféle szerzett jogok, vagy az állam iránti követelések engem vissza nem tartottak volna attól, hogy a kinél ezt tapasztalom, azt helyéről el ne mozdítsam; de mondom, nem tapasztaltam ilyen szellemet. Méltóztassanak elhinni, tisztán bureaucraticus szellem sem olyan igen nagy ottan, hogy miatta ne lehetne a tehetségeseknek előre menniök. Hiszen itt van pl. az államtitkár ur, a ki a magyar ministeriumok megalakulása után azon büreaukban kezdte szolgálatát és eljutott a legmagasabb polczra, a mely ott elérhető, a mit pedig megcsontosodott bürökraticus rendszer mellett, bizonyosan el nem érhetett volna. Tehát ez ÍR mutatja, hogy olyan megcsontosodott burocratieus szellem nem volt a ministermmban, mely a tehetségeket a ministeriumba bejutni és ott előhaladni nem engedte volna. De nem alkotmányos szellem sincs e ministeriumban. Azt hiszem egyébkén?, hogy a t. képviselő ur beszédének tulajdonképi éle oda ment ki, hogy a ministerium kebelében nincsenek kellőképen képviselve a műszaki elemek és különösen, hogy a mérnököknek nincs meg azon hatáskörük, a mely őket nézete szerint ott megilletné. Az én meggyőződésem szerint megvan az a hatáskörük. Méltóztassék szemügyre venni azon ágakat, melyek kezelésem alatt vannak, Kezelésem alatt van pl az államvasút; az államvasutnak vezetője mérnök. A kezelésem alatt levő egyes osztályokban szintén mérnökök vannak. így pl. mint előttem szólott Boross Béni képviselő ur említette, Herricb ministeri tanácsos ur volt a viziosztály főnöke, a kik alatta működtek, szintén mérnökök voltak. Itt van, mint mondám, az államtitkár ur, ki szintén mérnök. Az uti osztályban Metzuer, a ki nem rég meghalt, mi volt? szintén mérnök. Mindez bizonyítja, hogy a mérnököknek megadatik az illető hatáskör. Hogy a jogászok és mérnökök köztti viszonyon változtatni lehet, nem tagadom, de hogy az illető mérnököknek van módjuk és alkalmuk szellemi tehetségeik és tanulmányaik értékesítésére, azt határozottan állítom. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a mérnökökről nem mondható az, hogy administrálni nem tudnak Azért, hogy valaki mérnök, nincs kizárva, hogy az administratióban jártas ne legyen. Hiszen ott van pl. Francziaországban Teisserenc ur; ez mérnök, de ministerré lett nem azért, mert mérnök, hanem ministerré lett azért, mert megszerezte magának az administrationális képességet, lévén ministersége előtt prefeet. Nálunk is megvan annak szüksége, hogy a mérnök urak maguknak az administrationális jártasságot megszerezzék. Azt kérdi a t. képviselő ur, mit tettem e részben? Ha meggondolta volna a t. képviselő ur, belátná, hogy sokat. Én igyekeztem oly állapotot létesíteni és ez már ugy is van, hogy azon mérnökök, a kik tisztán a maguk szakmájukba voltak elkülönítve, a kik a világtól csaknem el voltak zárva s kik csak egyedül a maguk tudománya kívánta tárgyra fordították eddig figyelmüket, most az administratióval is foglalkozzanak. Méltóztatnak tudni, hogy most a mérnökök részt veszaek a megyei közigazgatási bizottságokban, ott fogalmat szereznek maguknak az administratioról. Hogy mennyire sajátítják el ezt, az individuális dolog; az egyik ott ül évekig és nem tudja elsajátítani, a másik néhány hónapban szerez magának fogalmat arról. Ismétlem tehát, én azt hiszem, hogy a mérnökség, mint olyan, nem adja meg senkinek azt a jogot, hogy ő magát az adroinistratio vezetésére képesítettnek tartsa, de nem is zárja ki azt, hogy erre képes ne legyen, mert ez egyéni dolog. Az egyik megszerzi magának e képességet aránylag rövid idő alatt, mig a másik soha sem. A mit a t. képviselő ur az adóügyről, a katasterről felhozott, azt hiszem, arra felelnem nem szükséges, mert e dolgok reám nem tartoznak; feleljen ezekről az, a, ki azokat vezeti, hanem azt mondhatom, hogy itt is megvan az illető szakférfiaknak a hatáskörük. A t. képviselő ur nekem több szemrehányást tett, a melyeket nem hagyhatok szó nélkül. Nevezetesen először azt a szemrehányás! tette, hogy a mikor mmister lettem, már tudomással birtam arról, hogy nálunk az árviaek mily veszélyesek. A t. képviselő ur azonban e részben tévedésben van ; chronologieus hibába esik; mert 1876 előtt e parlamentben vizveszély ékről nem hallott az ember beszélni. Egyes vidékeken történt áradásokról lehetett szó, de országossá válható kalamitásról senki sem beszélt. Midőn 1875 elején én lettem ministerré, akkor éppen az ellenkező áramlat volt napirenden, miut a minőt a képviselő ur említ; az volt a nézet, hogy a vizekért semmit sem kell tenni. Hiszen méltóztatnak emlékezni, 1875-ben pláne az történt, hogy a tiszai felügyelőséget eltörölték és beosztották a ministeriumba. 1876-tal beállottak a nedves évek és tulajdonképen csak 1876 óta van felszólalás e házban és általában az országban vizi ügyek tekintetében. A legnagyobb bajt az okozta, hogy az 50-es évektől 1876-ig folytonosan inkább szárazság felé hajlott Magyaror.-zág klímája, mint a nedves fe ] é és igy nem arra volt a főgond irányozva, hogy a nedves évektől óvakodjunk, sőt inkább azon műveket is elhanyagoltuk, a melyek az 50-es években készültek. Az 50-es években több átmetszés történt a Tiszán, de azóta semmi sem történt és az 18764d 34*
