Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

256 233. országos ülés április 5. 1880. szállításától el ne vonassák a legjelentékenyebb keresetforrást képező magyar gabnakivitel: a bajor kormány jelentékenyen le fogja szállítani a magyar búza vitelbérét s versenyezni fog az arlbergi vasúttal, mi által természetes, hogy csak a magyar gabna kivitele nyer. Ekként tehát ezeket constatálva, kétségtelenül igazuk van a Reiehsrathban azon képviselőknek, kik azt mondják, hogy Magyarország nyer legtöbbet az arlbergi vasút által; annyiban azonban nincs igazuk, a mennyiben ezért tőlünk recompensatiókat követelnek. Ugyanis szó volt a kikindai csatlakozásról, a dunai Vaskapu-szorosnak kizárólag csak Magyarország költségén leendő hajózhatóvá tételéről, továbbá még a Duna felső részének, nevezetesen a Grönyő és Pozsony köztti Dunamedernek szabályozásáról is, mint a mi által Bécs is nyerne. Én ezen recompensationalis igények legnagyobb részét egyáltalában jogosulatlannak és mellőzendőnek tartom, később majd kifejtem miért? Az Arlbergi vasút kiépítése tagadhatatlan nagy akadályok leküzdésével jár s 5—-6 évig tarthat; ismerem az arlbergi roppant sziklatömböket, melyek omlatag természetűek és forrásosak, a mi véghetetlen akadály ; ilyen kivált a pálya LaudeckCludentzi része. Azonban mégis igazolatlan a recompensatió iránti követelés Ausztria részéről Magyarország iránt, kivéve talán a gönyői Dunameder szabályozását, a melyet saját érdekünkben, minden compensatió nélkül is végre kell hajtanunk. Mondották ugyan többen a t. házban, hogy a Dunát azért nem kell a felső részén szabályozni, mert akkor a bécsi ipartermékek Magyarországba szállítását mozdítjuk elő és concurrentiát csinálunk magunknak. Ez azonban merőben *éves s a kik ezt állítják, nem ismerik az ottani hajózási és localis akadályokat. Nevezetesen a Duna, a rendes évi vízállás mellett márcziustól augusztus végéig, továbbá novemberben, kivált lefelé folytonosan hajózható, tehát a bécsi ipartermékek hét hónapon keresztül akadály nélkül lejöhetnek hozzánk, akár mélyítjük ki a Duna medrét Gönyőn fölül, akár nem. Hanem a gönyői viz, mint általában a Duna folyása főként szeptemberben és októberben sekély, tehát épp akkor, mikor a magyar gabnát kellene fölfelé szállítani. Magam is tanúja voltam ily miseriáknak, midőn 16 gőzös valami 60 uszályhajóva! magyar búzával rakottan, kénytelen volt Grönyőnél vesztegelni hetekig — mig a Bécsből lejövő kisebb járatú hajók akkor is keresztül juthattak. Tehát a legfontosabb kivitelű szeptember és október havakban van ott akadály és mi magunk vagyunk büntetve ezen Dunarész elhanyagolása által, mert a magyar búzát éppen azon hónapokban nem vihetjük kifelé, a mikor ezt kivinni kellene; ellenben a bécsi iparezikkek, — mint mondám — a többi hét hónapban mindig akadálytalanul jöhetnek hozzánk. Következőleg, ha az arlbergi vasút kiépítése tekintetében az követeltetnék tőlünk compensatió fejében, hogy a gönyői Dunarészt szabál ózzuk: ebben bátran engedhetünk. Felhozhatom ezt azért, mert ez a Reiehsrathban és bécsi hírlapokban is megemlittetett. A mi a vaskapunak kizárólagosan magyar költségen való szabályozását illeti, ez egészen más kérdés; valamint más kérdés a kikindai vasúti csatlakozás engedélyezése, a melyekre kiterjeszkedni most nem akarok, mert e kérdések fejtegetése tüzetesebb megvitatást kívánna s ez tárgyamtól messze vezetne. Azt mondtam, hogy nemcsak magyar szempontból, hanem merőben tárgyilagosan is igyekezni fogok kimutatni azt, hogy az arlbergi vasút kiépítése, az arlbergi alagút költséges átfúrása által, nemcsak a magyar gabnakivitel érdekei, de magának Ausztriának és különösen Tirolnak érdekei is lényegesen elő fognak mozdittatni. Tagadhatatlanul, Vorarlberg paradicsomi szépségű része az osztrák monarchiának és különösen gyümölcstermelése jelentékeny. Sűrű közlekedéssel bir a Bodentó és Svájcz felé; de valóban, a ki nem látja ott a sárga-fekete táblákat és a kétfejű sast, az nem gondolná, hogy e tartomány Ausztriához tartozik. Kereskedelmét, bevásárlásait illetőleg, tökéletesen a külföldre van utalva; a bodeni taván át hajózati öss/.eköttetése van Bajorországgal, Würtemberggel, Badennel és Svájczczal, vasúti összeköttetése van Bajorországgal, Svájczczal és Lichtensteinnel, szóval minden más szomszédos, de idegen tartománynyal, csak magával Ausztriával és az anyatartomány nyal, Tirollal nincs meg. E miattVorarlbergnek katonai tekintetben is véghetetlenül hátrányos helyzete van, de kereskedelmi tekintetben is: mert minden szükségleteit Zürichből, St.-Grallenből, Lindánból, Münchenből stb. szerzi be a helyett, hogy Bécsből és Insbruckból vásárolná. Katonai szempontból pedig azért hátrányos e tartomány helyzete, mert háború esetében, védelmi vonalul magát az Arlberget kell választani és a Bodentóra s a Rajnavölgyére dűlő Vorarlberget feladni, miután az elválasztó hegy nincs átfúrva s igy a túlsó tartomány nincs összekötve a monarchia belsejével. Tehát sem katonai, sem kereskedelmi szempontból nem felel meg e tartomány helyzete a monarchia érdekének; ez régen túlhaladt álláspont. Sőt nem felelt az meg régebben sem, a mennyiben I. Napóleon idejében, a mikor vasutak nem voltak és Tirol oly vitézül védelmezte magát: Vorarlberget fel kellett adni és a békekötés alkalmával egy területrészt, mely a bodeni tóra dől, Bajorországnak végleg átengedni. Ha tehát Ausztria azt akarja, hogy Vorarlberg