Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
233. országos ülés április 5. 1880. 255 mel, szorgalommal és értelemmel azt a helyet, melyet az állam köteles volna neki önmagától megadni és nem ellenünkben az idegeneket dédelgetni. (Élénk helyeslés a, szélsä baloldalon.) Baross Gábor jegyző' (olvassa): „Határozati javaslat. A ház elvárja a közmunka- és közlekedési ministertől: 1. hogy azon, már 1872-ik évben kiadott rendelet, miszerint minden hivatalnoka köteles a magyar nyelvet megtanulni, ez év végéig a szerint fogja érvényesíteni, hogy azok nemcsak a hivatalos levelezésekre, de az ügyvitelre is képesek legyenek és az 1881-ik újévtől kezdve az ügykezelés is minden hivatalban és a szolgálat minden ágában, a magyar állam hivatalos nyelvén vitessék; (Helyeslés.) 2. azon hivatalnokok helyett, a kik ennek megfelelni képesek nem lennének, magyar szakerők alkalmaztassanak; 3. hogy a rendes fizetéssel járó tisztviselői állások betöltése, a szolgálat minden áfában nyilvános pályázat utján történjék s e pályázatoknál egyenlő szakismeret mellett az elsőbbség, a magyar szakerőé legyen. Madarász József, Szalay Imre, Rada Elek, Orbán Balázs, Csanády Sándor, Nóvák Gusztáv, Thaly Kálmán, Szongoth Jakab, Degré Alajos, Németh Albert. Kármán Lajos: T. képviselőház! Nem fogok beszédet tartani, csupán egy rövid kérdést kívánok a t, közlekedésügyi minister úrhoz intézni. Hetek óta azon örvendetes esemény tartja ébren a közfigyelmet, hogy a kormány a budapest-zimonyi vasútnak Szabadka irányában leendő kiépítését határozta el. Ha a hírlapok ezen közleményét a t. minister ur itt a házban is szíves lesz cous^atálm, akkor azon kérést bátorkodom hozzá intézni, hogy az iránt, vájjon e részben törvényjavaslatot még a jelen ülésszakban a ház elé beterjeszteni s annak sürgős tárgyalását kérni szándékozik-e, nyilatkozni és a közérzületet már eleve is ez irányban megnyugtatni kegyes legyen (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Miután az előttem szólott t. képviselő ur hangsúlyozta a főváros és az ország kereskedelmére oly véghetetlen befolyást gyakorló budapest-zimonyi va^-ut ügyében legutóbb történteket és felhívta a t. közlekedési minister urat, hogy ez irányban bennünket a hírlapokban megjelent közlemények és egyes törvényhatóságokhoz intézett rendeletei által is némileg constatáltnak látszó tény iránt megnyugtasson, hogy t. i. a fővárosnak a kelettel leendő összeköttetése tekintetében, a t. minister ur csakugyan a legrövidebb, a budapest-szabadka-zimonyi vonalat választotta, mely örvendetes tényt az egész főváros közönsége és az ország is örömmel vette; s remélem, hogy a minister ur t, képviselőtársam felkérése folytán nyilatkozni fog e tárgyban. Ezt tehát bizalommal elvárván, ezen vasútvonal ügyében több szót részemről emelni ezúttal nem szándékozom. Azonban, minthogy az osztrák monarchia törvényhozó testülete, a bécsi Reichsrath csak legközelebb szavazott meg egy fontos vasutvonalat, az insbruck-bludenczi összeköttetést, vagyis az úgynevezett Arlberg vasutat, mely Magyarország gabna- s egyéb kivitelét is lényegesen elő fogja mozdítani és miután ez az Arlberg vasutügy, a Reichsrathban igen tüzetesen tárgyaltatott s emiittettek azon recompensatiók is, melyek kívántattak a Lajtántúli kormány részéről a magyar kormánytól, — mindezeknél fogva én az Arlberg vasút és ezen recompensatiók tárgyában óhajtok felszólalni. Nevezetesen, ha már ezen kérdés a Reichsrathban megvitattatott s ha már olyannyira hangsúlyoztatik ott, hogy Magyarországnak haszna fog ezen vasúiból származni; nem tartom fölöslegesnek, hogy ezen kérdés a magyar parlamentben is szellőztessék és részint a mi szempontunkból, részint általános, tárgyilagos szempontból is megvitartassék. Tagadhatatlan, hogy miután gabnaforgalmunknak egyik legfőbb iránya, búzánknak egyik legfőbb külföldi piacza, Svájcz, az Arlbergi vasút megnyitása következtében, — mely a direct összeköttetést fogja létrehozni Svájczczal, — a magyar búza jóval könnyebben és olcsóbb áron áron fog a svájczi piaezra iutni, mint eddig. Mily utón jutott eddig oda? Bécs, Simbach, München, Lindau felé. Ismerem a lindaui gabnaraktárakat. Tanulmányoztam azokat éppen a budapesti közraktárak kérdése szempontjából. Meggyőződtem ott csak a legközelebbi múlt évben is, hogy még mindig két harmadrésze a lindaui igen tekintélyes teriméjü !?abnaraktáraknak, magyar búzával töltetik meg és csak egy harmadrésze foglaltatik el oro^z romániai gabna által. A párisi, az avrinoourt-i, a zürichi, a berni, rohrschaehi, romanshorni stb. házak várakozási raktárakat tartanak ott és igy Lindau a magyar gabnakiviíelnek egyik legfőbb emporiuma. Ha az arlbergi vasút megnyílik, természetesen következménye az lesz, hogy a lindaui eddig magyar gabnával telt raktárak kiürülnek és a direct összekötő vonalba eső St.-Margaretens, vagy más svájnzi állomáson fognak új raktárak állíttatni, de az a megvár gabnára nézve mindég} 7 , akár a bajor, akár az arlbergi vasút szállítja Svájczba, csakhogy Svájczot elérje. Az a haszon fog azonban ránk háramolni, hogy miután a bajor parlament fenntartotta a bajor államnak a német birodalmi kiegyezéskor azon jogot, hogy a vasúti tarifát maga állapítsa meg, tehát reájok nézve állandólag nem kötelező a nagy német vámtarifa, Es igy. hogy a bajor államvasutak 33*
