Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

254 233. országos ülés április S. 1880. ifjak igen jeles tehetségünk, mert valahányszor a művezető és az idegen főnökök azon gépeknél, a melyeket a külföldről behoztak, fennakadtak, ezen két fiatal ember, a ki akkor is a legnagyobb nélkülözésekben szenvedett, lassankint ez vezette rá őket, hogy miképeu lehet ezen bonyodalomból kimeuekülniök. Két év múlva nem mehetvén semmire, ismét elmentek Sina báróhoz. Ez azt mondta nekik, majd elküldi egy minta-asztal ossagkoz, minthogy a polytechnicumba nem járhatlak, mert kenyeret kell keresniök. Erre ők azt mondották Sina bárónak: mi a minta-asztalosságnál többet értünk. Mi meg fogjuk mutatni, hogy egy gép-mozdonyt fogunk készíteni azon tanulmányok után, melyeket elszórva megragadtunk. És mi történt? 21 havi sikeres munka után előállítottak egy gépet, mely azután 1847. mároz. havában Burg műegyetemi tanár — és Hasenfeld gyári igazgató által több szakértő jelenlétében megvizsgáltatván, művök dicsérő okmánynyal lett kitüntetve. A ki megteszi azon rövid utat ide a műegyetemre, ott az egyik tanár meg fogja mutatni ezen 1847-ben kitüntetett gép-mozdonyt. így volt már 1840-ben és 1847-ben, hogy azt moudták, hogy magyar szakértő nincsen és ilyenekké nem képesek magukat a magyarok kiképezni. És ime ez évben is találkoztunk éppen a t. minister urnák azon nyilatkozatával, hogy a gépész-mérnökségre igen kevés magyar ember adja magát. Meg fogja engedni a t. ház, hogy e tekintetben egy gépész-mérnöknek nyilatkozatából néhány idézetet felolvassak a t. háznak, ki mint ismeretlen, hallván a t. minister urnák ezen kijelentését, kötelességének tartotta engemet felkeresni. (Olvasta.) „Nem kerestem volna fel a képviselő urat, ha a közlekedési minister ur az egész ország hallatára azt nem állította volna, mikép Magyarországban kevesen vannak a gépész-mérnökök és e térre igen kevesen is lépnek. Az igaz — valami nagy számmal nem vagyunk, de azért mégis vagyunk anxiyian, hogy ma már — az idegenek által betöltött állomásokat, kivált a vasutaknál elfoglalhassuk, tehát számunk nem lehet ok arra nézve, hogy a külföldieket ma is dédelgessük. A vasutak és iparvállalatok arany korszakában elég képesítésnek tartatott magában véve már az, hogy az illető külföldi; már ennélfogva — szaktekintélynek tartották. Fel volnának sorolhatók — néhány gyártelep, vagy műhelyfőnöknek — biographiái; de csak azon egyet jegyzem meg, hogy vau külföldi gépész-mérnökeink között több, a kik csakis ipariskolákat tanultak, azután 3—4 évig vasútnál, vagy gyárban működtek; s mert külföldiek, ma is szakeapacitásokként alkalmaztattak s azoknak tartatnak. Többeu vagyunk mi magyar gépész-mérnökök 8—10 év óta a gyakorlatban, de alárendelt állásban; külföldi főnökeink erősen állítják is, hogy önállólag nem mutattuk ki azt, hogy a főnöki helyeket keilőleg betölteni képesek vagyunk. Természetesen, mert alárendelt helyzetünkben ezt kimutatni sohasem is lehetünk képesek. (ügy van! a szélső balon.) A baj legfőbb oka az, — hogy igazgatóságaink — a jelentéseket szorgalmunk, hasznavehetőségünk —- képzettségünk felől —- főnökeinktől kapják. E külföldi urak pedig törekvéseinket és iparkodásunkat —• jó szemmel nem nézhetik. S bármennyire iparkodjunk s fejtsünk ki bárminő szorgalmat, meglepetve látjuk, hogy igazgatóságunk elégedetlen velünk s ellenünkben magyar hivatalnokok iránt, a legrosszabb hirek szárnyalnak. S ez természetes. — Főnökeink legnagyobbrészt külföldiek s ezek -— nincs alkalom — a hol nagy garral ne hirdetnék, miként a magyarok e terén megbizhatlanok. S ítéletük eifogadtatik oda fenn is, a nélkül hogy azt behatóan megbírálnák. Ha a magyar mérnök a többi pályán — majdnem kivívta önállóságát, miért ne felelhetne meg itt is? s miért ne vívhatná meg, a most még külföldiek által erősen tartott helyzetet a vasutaknál is Hirdettessék csak — nyilvánosan pályázat bármely gépészmérnöki — bármely vasúti állomásra ; — merem állítni — a magyarok szorgalom és türelemmel edzett szakképzettségökkel — leszorítandják a külföldieket." íme t. ház, ez az, a mit én határozati javaslatomban- akarok. Nem akarok semmi egyebet, csak adják meg önök azt, hogy a rendes fizetésekkel járó hivatalok nyilvános pályázat utján töltessenek be. A magyar szakerő nem akar egyebet, csak ezt s ha önök ezt nem adják meg, lehetetlen, hogy a mérnöki állomásokon lévő azon idegeneket ne dédelgessék, a kik akkor fölöslegesekké válnának; ha ezt nem adják meg, akkor ne mondják, hogy nem állják útját a magyar szakértelem becsületes versenyzésének. (Helyeslés a szého baloldalon) Ajánlom tehát a tisztelt háznak és magának a t. minister urnák, kinek jó indulatában én is megbízom, határozati javaslatom elfogadását, mert az eddigi tapasztalat után lehetetlen, hogy ne csatlakozzam Boross képviselőtársamhoz abüau, hogy kell ott lenni egy környezetnek, mely ellene áll a magyar szakértelem törekvésének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A következés meg fogja mutatni, hogy a magyar szakerő ki fogja magának vívni türelem-