Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
233. országos ülés április 5. 1880. 253 nál egyenlő szakismeret mellett, az elsőbbség a magyar szakerőé legyen." Ez azon határozati javaslat, melyet én a t. háznak és a t. minister urnák figyelmébe ajánlok. Megbocsásson itt a minister ur, hogy éppen arról levéu a szó, hogy magyar szakértők alkalmaztassanak kénytelen vagyok felhozni a minister urnák most legközelebb, midőn a magyar állam gyáraira nézve tett kérdésemre válaszolni volt szíves, ezen válaszának azon részét, mely arra vonatkozik, hogy magyar szakértők nincsenek. A minister ur azt mondta, hogy „nem lehet kívánni, bogy egyszerre bocsáttassanak el mindazon hivatalnokok és magyarokkal hely értesíttessenek," No hát itt közbevetőleg kimondom, hogy senki sem kívánta, hogy egyszerre bocsáttassanak el mindnyájan; továbbá azt mondotta a minister ur: „Nem lehetne ezt tetmi azért sem, mert a gépész mérnökségre még nagyon kevés képzett magyar ember van, ma sem képzik e szakra a fiatal emberek magukat oly számmal, mint kívánatos volna, mert annak, a ki e szakmában akarja magát kiképezni, a rendes tanfolyamon túl még két évet kell az egyetemen tölteni, ők pedig azonnal kivannak alkalmazást." Akkor, mikor a minister ur ezeket mondotta, nem volt jogom hosszasabban szólani a minister ur után, de nem is értesültem iránta ugy, a mint azt érteni kell. Azóta azonban érintkezésbe léptem magukkal a műegyetemi tanárokkal és ezek felvilágosítása folytán szabad lesz figyelmeztetnem a minister urat, mert hiszen ő nem ér rá mindenre, hogy azok, a kik hivatalnokai közül ezt mondották a minister urnák, nem a valót mondották, roszul figyelmeztették. Mert vegye csak a t. minister ur magát azt, hogy 1867 óta áll a műegyetem és vegye azt, azóta mennyi és mennyi tanult és jól tanult mérnök lépett ki a műegyetemből. Hogy az, a ki ezt mondotta a minister urnák, hogy a gépészmérnököknek még két évvel tovább kell tauulniok, a valótól távol állt: erre nézve méltóztassék meghallgatni a műegyetemi tanárok véleményét e tekintetben: „A két szakma köztt, vagyis a végzett technikus és a gépészmérnök köztt idő tekintetében a műegyetem tanfolyamában semmi különbség nincs, sőt azon nézet merült fel több ízben, miszerint a gépészeti tanulmány idejét egy évvel meg is kellene rövidíteni, azért, hogy ezen harmadik évet a gyakorlatban töltsék az illetők." Midőn a minister urat értesítették arra nézve, hogy elegendő magyar szakértő nincs, ez félrevezetése volt a t. miüister urnák és erre nézve kötelességemnek tartom figyelmeztetni a t. minister urat és a házat két esetre. Egyik nagyon régi, már 1.840—47 körül KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. volt, a másik pedig legközelebb történt. A t. minister ur 1875-ben, midőn én azt kérdeztem, hogy az 1872-iki rendeletet alkalmazni fogja-e vagy nem, azt válaszolta: „Azon meggyőződést merítettem az elém terjesztett adatokból, hogy a vasúti kezelésnek vannak oly egyes ágai, a melyekre, fájdalom, magyar ifjak elegen még nem alkalmazhatók, különösen pedig tapasztaltam, hogy a műhelyi szolgálatra majdnem lehetetlen magyar erőket találni és igy kénytelen voltam rendeletemben kilátásba helyezni, hogy a külföldiek maradjanak meg." Hát csodálatos, hogy Magyarország felelős miaistere 1875-ben nyilvánította ezt és a mint előbb előhoztam, ez 1880-ik évben is szintén azt nyilvánította, hogy a szakerők között nincsenek eléggé kiképzett magyarok. Csodálatos miként vág ez ös>ze azon eseménynyel, melyre majd bátor leszek felhívni a t. ház figyelmét. Igen nevezetes esemény, a mely, a gróf Széchényi Istvánnak, utóbb az első független magyar ministerium közlekedési ministerének közbenjárásával történt. Akkor is mindig azt állították, a külföldiek kivált, hogy a magj-ar nem képes a gépészeti ipar megtanulására, mindenkor azt állították és moit is azt állítják, hogy e téren nincs elegendő szakerő. E tekintetűén, hogy minő akadályokkal kellé megküzdeni, hivatkozom a „Vasárnapi Újság" 1863. Budapesten január 18-án megjelent számára. — a ki bővebben meg akar ismerkedni a tárgy gyal, szerezze meg magának e lapot és meg fogja bővebben előadva olvashatni, én csak kivonatban közlöm. Volt akkor már 1841-ben a lakatosságot elvégzett két fiatal egyén; Nagy Lajos és G-erő testvérek. Ezek gondolták magokban, már most mi ki fogjuk tanulni a gépészet titkait, felmegyünk Budapestre. S elmentek gr. Széchényi Istvánhoz, — mert ajánlat nélkül nem fogadták be a budai hajógyárba, —- gr. Széchényi István ajánlatára befogadták őket, hanem a legdurvább vasszerek készítéséhez alkalmazták és legjobb igyekezetük daczára, a gépészeti osztályból egy néhány nap múlva, irigység folytán ismét áttétettek a legdurvább lakatos munkához. Gróf Széchényi Istvánhoz elmenvén, akkor ő egy másik gyárhoz alkalmazta őket itt Pesten, a mely gyár azonban később bezáratott ! 843-ban ; tehát látván a fiatal emberek, a külföldi hivatalnokoknak a magyar elemtől való idegenkedését, elhatározták, hogy elmennek a külföldre, azt remélvén, hogy ott könnyebben tűrhetik az idegen főnökök nyomását. István főherczeg ajánlatára br. Sina Simon volt szives őket besegíteni a bécs-gíognici gyárba és ott két évig kénytelenek voltak tűrni, mig végre belátták a főnökök, hogv ezen magyar 33
