Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

252 233. országos ülés április 5 1880. képviselő urak is nyilatkozni fognak. Én részemről nagyban csatlakozom azokhoz, a miket az előttem szólt képviselő ur a közlekedési ministernek ajánlott arra nézve, hogy az alkotmányos szellemre, a szakértelemre és a nyilvánosságra legyen szives több súlyt fektetni, mint a mennyi eddig fektetve lett. Természetes, hogy nem érthetem másképen az előttem szólt képviselő ur azon mondatát, hogy az alkotmányos szellemre nagyobb súlyt legyen szives fektetni, mint ugy, hogy az alkotmányos szellem alatt, alkotmányos magyar szellem értendő. Én azért tartottam kötelességemnek e tárgyban felszólalni, mert bár miként legyek is meggyőződve arról, hogy önmagának a minister urnák jó indulatától én ezt nem félthetem, nem tehetek róla, de a minister urnák öt évi ministersége után kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a minister urnák legjobb indulata nem ellensúlyoztathatik más által, mint a ministeri bureauban uralkodó szellem által, a mely nem engedi ezen jó indulatot érvényre jutni. Legkevésbbé sincs szándékomban, t. ház, részletesen kimutatni, hogy mennyiben van e tekintetben a t. képviselő urnák igaza, hanem fenntartom ezt akkorra, midőn a vita az állami gépgyárról fog e házban folyni. Ekkor fogom kötelességemnek tartani, okadatolva bebizonyítani azokat, a miket ma már előre jelzek. Azonban lehetetlen, hogy itt az általános tárgyalásnál két kérést ne intézzek előlegesen a t. minister úrhoz és azután önmagára arra a tárgyra nézve is, hogy minő szellemben vezettessék ez a közlekedési ministerium, néhány rövid észrevételt ne tegyek. Először kérésem van a t. minister úrhoz: Tudomásom van arról, hogy az állami vasutaknál azon helyekre, melyek Magyarországnak gyógyhelyei, az oda- és visszamenetelre s egy bizonyos időtartamra kedvezményi jegyek adatnak ki. Ez igen szükséges, először egészségügyi tekintetből, másodszor a hazában létező gyógyintézetek felsegéíése végett. Azért felhívom a t. minister ur figyelmét, legyen szives Befolyását arra használni, hogy hazánknak egyik leglátogatottabb és a magyar nemzet nagy részénél igen kedves Balatonfüred is részesittessék azon kedvezményben, mely az állam kezelése alatt lévő vasutaknál fennáll azon gyógyintézetekre nézve, melyek ezen vasutak mentén feküsznek. Ez az egyik kérésem. Másik kérésem a Tisza-vonalat érinti. Én ezt nagyon jól tudom, hogy nincs most tárgyalás alatt, de miután tudjuk, hogy a kormány törvényjavaslatot szándékozik beadni arra nézve, két kérést vagyok bátor a t. közlekedésügyi minister úrhoz intézni. Először nem tudom, áll-e még azon arány, melyet a minister ur maga hozott fel 1875-ben, hogy a tiszai vasútnál 79 százalék a külföldi hivatalnokok állománya. Akár áll ez, akár kedvezőbb, a mint remélem, hogy kedvezőbbé vált, felkérem a t. minister urat, hogy egész befolyását használja fel, hogy mindenekelőtt az alkalmas magyar szakerőket alkalmazzák és ne vétessenek át különösen olyanok, kik a magyar nyelvben nem jártasok. T. barátom Boross azt mondta, hogy ő nem kivánja azon elemeknek nagyban és egészben való eltávolítását, kik magyarul jól nem tudnak. Hisz azt senki sem kivánja. De előbb-utóbb meg kell vívnia a magyar államnak ezzel az ügygyei és minél tovább halasztja az állam, annál nagyobb áldozatába fog kerülni, mert ha oly egyéneket vesz át, kik éppen nem tudnak magyarul, először alkalmatlanok az ügyvitelre, másodszor mennél tovább szolgálnak, annál nagyobb nyugdíjat kell nekik adni és igy nagyobb terhére lesz az államnak. Ez csak anyagi oldala az ügynek, mellette vegye fel azt az erkölcsi kárt, mely azzal jár, hogy éppen a legmagasabb hivatalokat foglalják el az idegenek s ezek okai annak, hogy a magyar szakerők nem jathataak azon állásra, melyet elfoglalni érdemesek. Ezen kérésem mellé csatolom még azt, hogy a mit tegnap és ma olvastunk a lapokban, ez,ugy hiszem, nem fog valónak bizonyulni, hogy csak azért, hogy néhány kormánypárti képviselő a tiszavidéki vasút átvételénél oly jól jövedelmező sine cura hivatalban részesüljenek, bizonyos licraidáló bizottság állíttassák fel. Erre csak ugy mellesleg hivom fel a minister ur figyelmét. És most szabad legyen áttérnem magára a felszólalásom valódi pontjára. Felszólalásom következő határozati javaslat mellett történik, melyet előre is felolvasok s ezután indokolni fogok. [Olvassa]: „Határozati javaslat. A ház elvárja a közmunka és közlekedési ministertőí: 1-ször hogy azon már 1872-ik évben kiadott rendeletet, miszerint minden hivatalnoka köteles a magyar nyelvet megtanulni, ez év végéig a szerint fogja érvényesíteni, hogy azok nemcsak a hivatalos levelezésekre, de az ügyvitelre is képesek legyenek és az 1881-ik áj évtől kezdve az ügykezelés is minden hivatalban és a szolgálat minden ágában, a magyar állam hivatalos nyelvén vitessék. (Helyeslés.) 2-or azon hivatalnokok helyett, a kik ennek megfelelni képesek nem lennének, magyar szakerők alkalmaztassanak; 3-or hogy a rendes fizetéssel járó tisztviselői állások betöltése, a szolgálat minden ágában nyilvános pályázat utján történjék s e pályázatok-