Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

233. országos ttlés április 5. 1880. 35 \ Én t. ház, még számtalan ily esettel szol­gálhatnék; (Halljuk! Halljuk! balról) azonban nem kívánván becses türelmével még tovább is visszaélni, (Halljuk!) ezúttal csak hosszas elő­adásomnak rövid eonclusióját akarom megtenni, mely ezen kérdésben culminál, mit tegyünk arra nézve, hogy ezen általam kitüntetett aggodal­mas helyzetünk következményeit elhárítsuk? mit arra nézve, hogy az állam ügyeinek kezelési rendszerét gyökeresen megváltoztassuk? Elker­gessük-e az absolut bürokratikus régime híveit, elcsapjuk-e a régibb tisztviselőket, azokat, ki­ket nem tartunk qualificáltaknak, kiket nem tar­tunk alkotmányos szellemüeknek s kik egy rósz rendszer képviselői? Alkalmazzunk-e helyettök szakértőket, pénzügyi és közgazdászati szakte­kintélyeket? Nyissuk-e meg a közlekedési mi­nisterium kapuit az ország technieus testületé­nek? Ezen kérdésekre határozottan azt vála­szolom, hogy nem; ezen eljárás sem igazságos, sem helyes, sem czélszerü nem volna. Van ennél egy sokkal egyszerűbb, könnyebb mód, mely­lyel nézetem szerint az ország összes bajain könnyen segíthetünk. (Halljuk! Halljuk!) Maradjon mindenki a helyén, mindaddig, mig helyét betölteni képes. De hogy ezt mi­nistereink megítélhessék, szükség, hogy bureauik­ban megjelenjenek és az alkotmányosság kor­bácsával Krisztusként kikergessék onnan azon bureaukratikus absolut-rendszert, azon absolutís­tikus szellemet, mely ott uralkodik. Szükséges­nek tartom, hogy ministereink kiűzzék a bu­reaukból mindenekelőtt a rangkórság veszélyes betegségét, a túlságos nagyzás, czímzés hóbort­jait. Szükségesnek tartom, hogy ministereink bureuaikba teljes nyilvánosságot hozzanak be, hogy minden egyes bureau tárt könyv legyen, melybe mindenki bátran betekinthet. (Közbeszólás jobbról: Hát a hivatalos titkok!) Hivatalos titkok ne létezzenek alkotmányos államokban, a hiva­talos titkoknak létjoga nincs. Ezért száműzzék ministereink bureauikból a titkolódzó intrikus szellemeket. Alkossanak saját ressortjuk egyé­neiből szakértő tanácsokat s ez alkotásban menjenek le a legalsóbb rétegben alkalmazott tisztviselőkig. Egészítsék ki e tanácsokat a mi­nisteriumon kívül álló szakértőkkel. Nyújtsanak módot arra, hogy mindenki érvényesíthesse te­hetségét: hogy mindenki megmondhassa, ha job­bat tud. Tegyék lehetővé bureauikban a szak­értelem és a tehetség versenyét és ne tiltsák el szakértőinket attól, hogy a ministerium falain kivül tartott közgazdasági tanácsokban részt ve­gyenek, hanem igyekezzenek inkább ezen nton az ország közvéleményére hatni. Az ezentúli előléptetéseknél és újabb alkalmazásoknál azon­ban legyen mindenkor első és elengedhetlen fel­tétel a craalificatio és legyen száműzve a pro­tektio, melyet valóban alkotmányos kormányzati rendszerünk egyik legnagyobb bajának tekint­hetünk. (Általános helyeslés.) T. ház! Ez a valódi alkotmányos kor­mányzat, ez az egyedül czélhoz vezető mód, melylyel pénzügyeink és különösen közlekedés­ügyeink jelen súlyos állapotát megjavíthatjuk. A tudomány, a szakértelem versenye a ministeri bureauokban meg fogja teremni azon jótékony gyümölcsöket, melyeket egy helyes, egy alkot­mányos állam kezelési rendszerének megteremnie kell; és ha a titkolódzás, az absolutismus szel­leme helyett a teljes nyilvánosságot hozzuk be kormányzatunkba s ha államhivatalnokaink col­legiális együttműködését és tanácskozásait lehető vé teszszük, ha kiűzzük a bureauokból azon régi alkotmányellenes szellemet, mely ott most uralkodik, akkor eltűnnek azon rendszer képvi­selői is, melyek ma ott döntő szerepet játszanak, éppen ugy, mint a sötétség árnyai elpárolognak az éltető nap, a világosság sugarai előtt. Végezetül még csak azon óhajt fejezem ki, bárha az általam nagyra becsült közlekedési mi­nister ur szintén ezen eljárást alkalmazná, bárha lehetővé tenné azt, hogy tárczájához tartozó ügyek kezelésénél, az általam hangsúlyozott alkotmányos elvek érvényesüljenek! Bárha hivatalnokaink collegiális összműködését és szakszerű colle­giális eljárását létesítené, bárha ressortja min­den fontosabb ügyeit, mielőtt azokat véglegesen elintézne és a ház tárgyalásai alá benyújtaná, előbb azon tűzpróbáuak tenné ki, melyet összes ahhoz értő alkalmazottjainak és az ország szak­értőinek megvitatása, hozzájárulása és tanácsa és véleménye képezhetne, bárha gondoskodnék arról, ha lehetővé tenné, hogy ressortjában azon testület érdekei, a melyek az ország közleke­dési ügyeinek érdekeivel azonosak és melynek érvényre jutása nélkül ezen ország közlekedési ügyei soha sem fognak felvirágozhatni, benne védőre és támogatóra találnának. És én meg vagyok róla győződve, hogy ha a közlekedési minister ur az általam imént részletezett alkot­mányos, könnyű és egyszerű módot alkalmazza ressortja ügyeinek kezelésében, ő igen terhes feladatának könnyen fog megfelelhetni, közleke­dési ügyeink felvirágoznak és az államháztar­tásnak igen jelentékeny tételeit, a közlekedési ügyekre vonatkozókat, igen előnyösen megvál­toztathatja. Akkor a t. minister ur az ország­nak valóban elismerésére és hálájára teszi ma­gát érdemessé. (Élénk helyeslés bal felöl.) Madarász József: Köszönettel tartozom, t, ház, az előttem szólott képviselő urnák, hogy e tárgyhoz szakértelméhez képest szólott. Azt hiszem, hogy miután a közlekedési tárczáuál nemcsak a mérnöki szakma, hanem egyúttal az ipar is érdekelve van, az ipar iránt érdeklődő

Next

/
Thumbnails
Contents