Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

244 2SS. országos ülés íprills 5. 1880. milliárdnak kellő kihasználását, az ország javára fordítását elérhessük, valóban csak bámulni tudok azon, hogy akadnak alkotmányos érzületű hazafiak, kik az ország közlekedési ügyeinek vezetésére vállalkozni mernek és mernek tekintettel közlekedési ügyeink igen zilált állapotában és tekintettel azon csak igen csekély és hiányos eszközökre, melylyel az illető ügyek kezelése, felügyelete és rendbehozására rendelkezik. És minthogy én a közlekedési minister urat alkotmányos és hazafias ministernek tartom, ezen vállalkozását csak becsülni, méltányolni és bámulni tudom. És éppen azért én, t. ház. az által, hogy közlekedési ügyeink bajait saját felfogásom szerint bonezolgatni kívánom, ha rá akarok mutatni fizon hibákra, a melyek közlekedési ügyeink jelenlegi állapotát előidézték, korántsem szándékozom a t. minister urnák nehézséget és kellemetlenséget okozni. És én azt hiszem, hogy midőn egész őszintén felszólalok, a t. minister ur is méltányolni fogja az őszinteséget és önzetlenséget és hogy meglesz győződve arról, miszerint hazafiúi kötelességet teljesítek akkor, midőn rámutatok azon bajokra, a melyeknek közvetlen részese a t. minister ur az által, hogy eddig még azokat elhárítani nem tudta. {Halljuk! Halljuk!) Tiszta meirgyőződésemből fakadólag merem, t. ház, azt állítani, hogy nyilvános életünk minden bajának, de különösen közlekedési ügyünk jelenlegi állapotának két főoka van. Az egyik ok az, hogy azok, a kik az állam ügyeit közvetlenül kezelik, hogy azok, a kik tényleg kormányoznak, egy oly rendszert követnek és egy oly rendszer keretében kormányoznak, a mely az alkotmányos élet fogalmaival és követelményeivel össze nem egyeztethető. A második ok az, hogy azok, a kik ezen ügyeket kezelik, a kik az állam sorsát tényleg intézik, nagy részben nem birnak azon qualifieatióval, a mely — nem akarok általánosságban kivétel nélkül beszélni — okvetetlenül szükséges, hogy az állam ügyei kellőleg kezeltessenek. De mielőtt ezen állításomat itt részletezném és bebizoníytanám, mindenekelőtt legyen szabad azon kérdésre felelnem, hogy kik azok, kik az országot tényleg kormányozzák. (Halljuk! Halljuk!) A parlament nem azon testület, t. ház, a mely az ország ügyeinek kezelésére volna hivatva. A parlament törvényhozó testület, melynek hivatása törvényeket hozni, vagyis jobban mondva, törvényjavaslatokat megszavazni, mert jól tudjuk t. ház, parlamentünk történetéből, hogy kevés törvényjavaslat veszi eredetét e házból és igen sok az, a melyet a háznak sokszor kényszerhelyzetben kénytelen-kelletlen kellett megszavaznia. Tudom, hogy igy van ez más alkotmányos államokban is s azért azt hiszem, hogy további indokolás nélkül kijelenthetem, hogy a parlament nálunk nem kormányoz. Alkotmányos ministereinknek nállank két hivatásnak kell megfelelniök. Az egyik az, hogy az állam ügyeinek kezelésére és a végrehajtásra felügyeljenek, a másik pedig az, hogy a nemzetet politikailag képviseljék, egy szóval, hogy államférfiúi hivatásuknak megfeleljenek. Azt hiszem t. ház, hogy azt bővebben fejtegetnem nem kell, miszerint e két feladatnak egyike is elegendő arra, hogy az emberi munka véges természetét teljesen kimerítse. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a minister urak csak azon feladatnak felelnek meg, hogy mint államférfiak, ezen ország ügyeit politikailag kezeljék, hogy ezen országot politikailag képviseljék, hogy e ház gyakran igen szenvedélyes vitatkozásaiban részt vegyenek, hogy ezen vitáknak kimenetele felett őrködjenek, hogy ezen vitákban megőrizzék az államkormányzatnak érdekeit, egy szóval, bogy parlamenti, államférfiúi hivatásukat betöltsék, absolute nem rendelkezhetnek többé phisikai idővel és erővel arra, hogy még más teendőket is végezhessenek és az államügyek kezelésében tényleg résztvehessenek. Azt pedig, hogy ministereink a ház vitáiban való részvét, vagy egyéb teendők végzése után kimerülten, kifáradva, néha-néha hivatalaikban is megjelennek, az ott elébük tett nagy halmaz iratokat aláírják, sőt néha referenseiknek rövid informatióit meghallgatják: ezt tettleges részvétnek az államügyek elintézésében nem nevezhetem. Azt hiszem tehát, hogy éppen ezen alkotmányos és terhes feladatok folytán, ministereink absolute képtelenek arra, hogy az állam ügyeinek tényleges kezelésével is foglalkozzanak. Ugyanazon helyzet, melyet itt ministereinkre nézve kifejtettem, kisebb-nagyobb mértékben áll az államtitkárra nézve is. Az államtitkár nálunk szinte politikai hivatással bir. A ház megengedi azt, hogy a háznak tagjai legyenek és a mint tudjuk, különösen a közlekedési ügyek vezetésénél, ez elejétől fogva szokás is volt. Részt vesznek a parlament tárgyalásaiban, mint a parlament tagjai, sőt a közlekedési állami titkárnak azonkívül hivatása is volt, a nem egészen speciálison szakképzett ministernek szakkérdésekben és politikailag is támogatója és képviselője lenni. Ha tehát, t. ház, sem a minister, sem az államtitkár nem kezeli az állam ügyeit, hát kik igazgatják, kik kezelik ezeket? Teszik ezt természetesen a ministerium hivatalnokai, teszik a ministerium bureaui, teszik — ha úgy tetszik, alkotmányos elnevezéssel, a ministeri ügyosztályok, szakosztályok, ezeknek képviselői, a méltóságos, nagyságos ministeri és osztálytanácsosok, titkárok, felügyelők stb. Ez természetes, azonban azt a kérdést is merem koczkáztatni,