Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-230

§30 lehet. Azért fenn kell tartanom, a mennyiben esetleg a minister ur válaszának egyes részletei a kritika tárgyát képezhetnék, azt magam, vagy esetleg más képviselők, kik arra indíttatva éreznék magukat, az arra kínálkozó egyéb alkalmaknál, melyek nem hiányoznak, esetleg az igazságügy minister budgetjének tárgyalása alkalmával, felhozhassuk. Ennek fenntartásával, a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. {Helyeslés.) Elnök: A t. ház tudomásul veszi. Tisza Kálmán ministerelnök: Bátor leszek még Helfy képviselő urnák egy nem régen tett interpellatiójára válaszolni, mely következőleg szól: „Miután az országos tébolydában letartóztatott budapesti háztulajdonos Egerzeiger István rokonai és barátai állítják, hogy ő nem elmebetegségnek, hanem családi ármánynak áldozata; s miután ez állításuk mellett több, a tébolydában alkalmazva volt betegápoló is tanúskodik — s miután végre e hir a napi sajtóban is felhozatott és koronként ismételtetik, a mi az országos intézet vezetése iránt a közönségben komoly aggályokat kelthet; kérdem a t. belügyminisíer urat: Hajlandó-e ez ügyben szigorú vizsgálatot elrendelni és kiderittetni: 1 -ör. Mily módon, minő előzmények után s kinek a feljelentése folytán került Egerzeiger István az országos tébolydába. 2-or. Minő tüneteket észleltek rajta a lefolyt három év alatt? 3-or. Kern volna-e lehetséges a rokonok azon kívánságát teljesíteni, hogy Egerzeiger István nekik, saját felelősségükre s rövid időre bár kiadassék? — a vizsgálat eredményét pedig a ház elé terjeszteni?" T. ház! Vizsgálatot elrendelni ez ügyben nem volt szükséges, mert a mint bátor leszek előadni, az ügy tényállása előttem bőségesen ismeretes volt, a mi igen természetes, minthogy ezen ügy a képviselő ur által is említett némely rokonok részéről minduntalan szorgalmaztatott s minthogy már 1879 elején hírlapi tárgyalásnak is alávettetett, ugy, hogy köteíességszerííleg meggyőződést kellett magamnak szereznem, — még pedig a rokonok fellépései folytán, még 1879 előtt — arról, hogy miben van a dolog. Bátor leszek ezt igen röviden előadni és előadni azt is, hogy időközileg — nem az interpellatió óta, de az illető letartóztatása óta — minő intézkedések tétettek? (Halljukl) Mindenekelőtt azonban engedje meg a tisztelt ház, hogy teljes ítélet hozhatása szempontjából első sorban felhívjam figyelmét arra, hogy mit mond az 1876: XIV. t.-czikk 10. fejezetéárezms 20. 1880. nek egy pár szakasza a tébolydában elhelyezettekre nézve? Azt mondja: 72. §. „Arra, hogy valaki gyógyítás és ápolás végett tébolydába felvétethessék, közhivatalban levő orvostudornak és a mennyiben kezelő orvosa már volt, ennek abbeli bizonyítványa, hogy az illető elmekórbau szenved, szükséges." 73. §. „Állami elmegyógyintézetekre nézve a megfigyelési rendszer léptetendő életbe. E szerint az elme^ógyiníézetekbe érkező minden beteg csak ideiglenesen vehető fel s elmeállapota gondosan megfigyelendő. Csak ha a megfigyelés utján azon meggyőződés szereztetett, hogy az illető egyén kétségtelenül elmekórban szenved, vétetik fel véglegesen az intézet igazgatójának személyes felelőssége alatt. Az intézeti igazgató tartozik a véglegesen felvett elmebetegről készítendő leletet és orvosi véleményt a beteg illetékes bíróságának haladék nélkül megküldeni." 74. §. „Ha az iránt, vájjon az elhelyezett egyén valóban elmebántalomban szenved-e? hozzátartozói részéről kétely merülne fel, szabadságukban áll azon időpontig, míg az illető beteg bíróilag elmekórosnak nem nyilváníttatott, annak elmeállapotát saját költségükön orvosi szakértők által külön megvizsgáltatni. E szakértők azonban csakis az egyetemi orvos-tanári testület, vagy az országos közegészségi tanács tagjai közül választhatók." 76. §. „Felgyógyult, úgyszintén a megfigyelés folytán olmekórosnak nem bizonyult egyének azonnal elbocsátandók." Csak egyet leszek még bátor felolvasni, egy kivonatot az országos tébolyda alapszerkezetéből, a mely azt mondja, hogy: „A felgyógyult betegek az igazgató által haladéktalanul elbocsátandók. Fel nem gyógyult betegek pedig elbocsáttatnak: a betegek törvényes képviselőinek, vagy hozzátartozóiknak (ha a gondnoki hatóság is beleegyezett) kívánatára; azonban ily betegnek további ápolása és őriztetéséről az illetők által térítvény állítandó ki." Áttérve most magára az ügyre, a szóban levő beteg 1876. november 17-én vétetett fel Dr. Schmied kerületi orvos kórházi utalványa folytán, mint közveszélyes elmebeteg a rendőrség közbelépésével, a Eókus kórház elmekórosok osztályába. Onnan, miután, mint méltóztatnak tudni, ott hosszú ideig elmebetegek nem tartathatnak, november 21-én átszállittatott ugyancsak rendőri felügyelet alatt az országos intézetbe; a hol megfigyelésnek alávettetvén, midőn az, hogy csakugyan veszélyes őrültségben szenved, constatáltatott, oda állandóan felvétetett és erről egyúttal az illető kir. bíróság értesíttetett, mely az általa is beszerzett orvosi vélemények alap230. országos ülés