Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-230

230. országos ülés márczius 20. 1880. 229 Ezen interpellatióra van szerencsém a következőkben válaszolni. {Halljuk! Halljuk!) A mi általában a kiutasítás kérdését illeti, a feltétlen tartózkodási jog természetesen csakis a honpolgárokat illeti meg. A nem honpolgárok részesítendők ugyan az utazásnak és a tartózkodásnak minden előnyében, de esetleg bizonyos körülmények közit ki, vagy ki nem utasításokra nézve, egyes-egyedül magának az államnak érdekei lehetnek irányadók. E tekintetben kivételt csak egy eset képez, a mennyiben, ha oly külföldinek kiutasításáról van az általam íennebb jelzett szempontból szó, a kinek kiadatása, valamely államtól követeltetett és megtagadtatott: ez semmi viszonyok közit nem utasittatik ki, illetőleg nem kisértetik rendőri utón azon államba, a melylyel szemben a kiadatás megtagadva lön. Bátor vagyok, tovább haladva a kérdéseken, azt is megjegyezni, hogy 1867 óta nem volt rá eset, hogy külföldi politikai bűntettes, bárkinek is kiadatott volna. A mi különben azt illeti, hogy minő elvekből indul ki, vagy adandó esetben indulna ki a kormány : erre nézve nekünk két államközi szerződésünk van. Az egyik, mely az 1873. év XXV. t. ez. által erősíttetett meg, Montenegróval köttetett. Ennek 3. czikke szerint nem tekintetik sem politikai bűntettesnek, sem ily bűntettel kapcsolatosnak a fejedelem, vagy családjának tagjai ellen elkövetett merénylet, ha az orgyilkosság, vagy a

x gyilkosság tényálladékát állapítja meg. A másoa'rk-aa- Oroszországgal kötött s az 1875: XXXVIII. t. ez. által megerősített kiadási szerződés, a melynek 4. czikke szerint sem politikai büntetendő cselekvénynek, sem ilyennel kapcsolatos ténynek nem tekintetik egy idegen fejedelem személye, vagy családjának tagjai elleni merénylet, ha az a gyilkosság, vagy orgyilkosság, vagy a mérgezés tényálladékát állapítja meg. Ezen két nemzetközi szerződésben van részben befektetve azon elv, hogy hol szűnik meg a politikai bűntett természete. Egyébiránt függetlenül ezen szerződésektől, más oly államokkal szemben, a melyekkel erre nézve szerződés nincsen, a kormány azt tekintené magára nézve irányadónak, hogy azon bűntettek, a melyek más közönséges bűntettesek kiadása iránt kötött szerződésekben, mint közönséges bűntények vannak felsorolva, politikai bűntetteknek nem tekintetvén, azoknak elkövetői, a politikai bűntettesek kathegoriájába nem sorolhatók. A mi pedig az eljárást illeti, erre nézve a kiadás mindig az államügyészség által, az illetékes törvényszéknél követeltetik s első sorban azon illetékes törvényszék határoz. A végeldöntést azonban fenn kellett s fenn kell tartani az igazságügyministerium számára, mert ily kérdéKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XI. KÖTET. sekben természetesen részint a nemzetközi szerződések, részint általában más politikai szempontok oly irányadók, a melyek felett dönteni csakis az igazságügy ministerium, esetleg a kormány van hivatva. De különben is ez ugyanazon eljárás, a mely más államokban is követtetik, mert Angliában nem ugyan az igazságügyministernek. de a belügy ministernek rendeletére történik ezen eljárás, ndg Belgiumban az igazságügyministerére, valamint Németalföldön, Poroszországban és Ausztriában is. Ez tehát azon eljárásnak felel meg, mely más alkotmányos államokban is gyakorlatban van. Még egy kérdése van a t. képviselő urnák és ez az, a mint felolvasni bátor voltam, hogy ,, Érvényben állónak tekinti-e a kormány az akkor fennállott osztrák központi kormánynak 185'5-ik; évi rendeletét, mely szerint a politikai bűntettesek kölcsönös kiadatására vonatkozó 1836. augusztus 18-áról kelt német szövetségi határozatnak hatálya, a monarchiának a német szövetséghez nem tartozó részére is kiterjesztetett?" Erre, nézve elvi szempontból mindenekelőtt azt vagyok bátor megjegyezni, hogy 1867-iki törvényeink kötelező erővel nem a politikai, hanem a nemzetgazdászati, kereskedelmi szerződéseket tartották fenn és egyes concrét esetekben, midőn kérdés támadt, a magyar igazságügyministerium 1867 óta mindig ezt az álláspontot foglalta el. De különben, a mi magát ezen szóba hozott szerződést illeti, annak érvénye már az 1866-iki prágai béke által megszűnt és hogy ez nemcsak a magyar kormánynak felfogása, annak bizonyítékul bátor vagyok azt is felemlíteni, hogy azt, hogy ezen szerződés az 1866-iki prágai békekötés által megszűnt, illetőleg hatályon kivül lépett, 1870. deczember 7-ről 14158 sz. alatti rendelettel maga az osztrák igazságügyminister, a közös külügyministerrel egyetértőleg is kimondta. Ezen szerződés tehát miránk nézve nem bírhatna érvénynyel még az esetben sem, ha a monarchia másik államára nézve birna; de mini szerencsém volt említeni, az 1866-iki prágai béke óta egyáltalán a monarchia egyik államára nézve sem bir kötelező erővel. Ezek azok t. ház, mikben a t. képviselő ur kérdéseire válaszomat megadni szerencsém volt. Kérem méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Első hallásra azok, miket a t. ministerelnök ur interpellátiómra válaszképen elmondott, nem tagadom, reám azt a benyomást tették, hogy egészben véve helyes alapon nyugszanak, azonban végleges ítéletet ily fontos és kényes természetű tárgy felett, első hallásra mondani talán nem 30