Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
16 221. országos ülés márezins 10. 1880 bíróilag döntessék el ezen kérdés, nekünk ez ellen legkisebb ellenvetésünk nem lesz, hanem azon kérelmök, hogy ne kényszeríttessenek tökéletesen méltányos." Már most, t. ház, ha a compromissum nem sikerül és a bíróság épp az orthodoxok előnyére eldönti a kérdést, ki vállal felelősséget, a cultusministar ur-e, vagy a kérvényi bizottság, ha új kérdés támadt a múlt lefolyt évek kamatjairól és az ezekre menő követeléssel lép fel az orthodox hitfelekezet ? Abban sem helyeslem a kérvényi bizottság véleményét, hogy a nép oktatásra fordítható segélyek kiutalványozásánál, az illető iskolának törvényszerű állapota legyen irányadó. Ellenkezőleg én azt óhajtom, hogy a zug- és a törvényes kellékekkel nem biró iskolák ne segélyeztessenek ugyan, de miután az alap az összes izraelitáké, a cultusminister ur ezen alap kamatjaiból új, a törvénynek megfelelő iskolákat a kormány szigorú felügyelete alatt tartozik fölállítani. Mert csak azon az utón rendelkezhetünk jó, törvényszabta néptanodákkal. Még pár szóm van az igen t. előadó úrhoz. Az előadó ur azt mondta, kívánatos, hogy a keresztények és zsidók köztti házasság kötésére, valamint a Mózes hit felvehetésére vonatkozólag mielőbb törvényjavaslatot készítene a t. kormány. [Halljuk! Halljuk!) A második kívánságára nincs semmi ellenvetésem, a kinek a meggyőződése, hogy Mózes hitben boldogul, meggyőződése után induljon, de az első kívánságát, minden felekezeti szempontot félretéve, azt bátor vagyok megjegyezni, hogy a polgári házasság behozatalát kétszeresen is meg kell fontolni. Magyarország népeire az a kérdés még igen korai. [Derültség haljelöl.) Magyarország népei a családi élet boldogságát nem a község házában, hol csak pénzt kérnek, de az egyházak és felekezetek szentélyében, hol áldást osztogatnak keresik. (Felkiáltások balfelöl: Itt is pénzt kérnek. Még csak el sem temetik az embert e''nélkül!) Ne dobjunk égő üszköt saját magtárunkba, hol a legdicsobb, legszentebb bő takarmánya nyugszik, ha meggyúl, elég — a nép vallásos érzületét elhamvasztja s nőni fog helyébe durva mérges burján. Végül bátorkodom az igen tisztelt kérvényi bizottság előadájához azt a kérdést intézni: mily összefüggésben áll az izraelita culturalap kérdése, az úgynevezett közös alapokkal ? mikor ? és mi oknál fogva fognak csak együttesen e házban tárgyaltatni s váljon a közalapok alatt érteni kell-e a m. kath. egyház alapjait és alapítványait? mert ha igen, akkor a „közalapok" elnevezése incorrect, miután tudomásommal létezik egy királyi intimatum de dato 4-ik július 1793, mely eképpen szól: „Cum porro obligatoriales cum verbis „Fundi public" (tehát közalapok) stylisatae huc adusque fuerint, Expressio verő haec, nec cum sensu Legum (tehát hozott törvények ellenére) nec cum destinato Fundorum fine conveniat, quia potius adversae Interpraetationi duu I et ut occasionem praebere possit; Hiu Jussu suae Majestatis sacratissimae quaestionati Fundi in futurum Fundi studiorum et Religionis, aut pro diversitate fundationum capitalia Fundationalia, compellande erunt. Részemről az orthodox izzaelita hitfelekezet kérvényét pártolom. Degré Alajos: T. ház! A szőnyegen levő ügyet senkisem tekinti s nem is tekintheti pártkérdésnek. ítél mindenki saját tapasztalása és meggyőződése szerint. Én, hogy felszólalok szavazatomnak indokolására, azt azért teszem, mert e helyről külön szavazatot szándékozom adni és mert Hegedűs László t. barátom határozati javaslatát nem pártolhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedűs László t. barátom azt mondja, hogy az alap jövedelmének különböző izraelita hitfelekezetek köztt az önkormányzati kezelés végett való megosztása czéljából egyesség létrehozatalát, ennek nem sikerülte esetén pedig bíróilag megállapítását kívánja. Hisz az egyesség t. ház, meg volt már kísérelve akkor, mikor a congressus összejött. A bíróság előtt is volt ez az ügy és a bíróság nem találta magát illetékesnek. Hát megint elölről kezdjük az egész ügyet és visszamenjünk oda, hogy még bonyolultabban és még zavarosabban kerüljön ide vissza és a ház örökös tengeri kígyójává legyen ez? Én t. ház, azt mondom itt van ez az ügy, nehéz a feladat, nézzünk annak szemébe s merje megmondani mindenki a maga nézetét s döntsük el ezt az ügyet. {Helyeslés a, jobboldalon.) Azt kérdi Hegedűs László t. barátom, hogy mivel indokolja a minister ur a rabbi-seminarium felállítását? Erre elég felelet az, hogy a rabbi-seminarium tényleg fennáll. És én azt mondom, hogy ez nemcsak nekem, de minden magyar embernek örömére szolgálhat, hogy ezen rabbi-seminarium itt lett felállítva, mert ha az még két évig fel nem állíttatik, meglehet, hogy visszatértek volna eredeti gondolatukra és Bécsben állították volna azt fel, ugy hogy magyar pénzen kaptunk volna német rabbikat, a kik itthon a német szellemet terjesztették volna. Én tehát, ha nem helyeslem is az eljárást, a melylyel a ministerium a rabbi-semiiiariumot felállította, de végre is azt mondom, hogy a czél szentesíti az eszközöket (Mozgás a szélső baloldalon) és mert ily nemzeti értelemben és hazafiasán van a kérdés megfejtve, utólagosan szívesen adom jóváhagyásomat. Mert én ezen seminariumot egy oly magnak tekintem, melyből a jövőre nézve igen sok nagyszerű és hazafias
