Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-229

208 229. országos ülés mirezins 19. 1880. meghaladtak. Akkor bátor voltam az okokat is felsorolni a t. ház előtt, a melyeknél fogva kérem azon abnormis viszonyok megvizsgálását, melyek ezen állandó deficitet okozzák. A t. pénzügyminister ur, miután hivatkoztam a gazdálkodásra, szives volt azt válaszolni, hogy ha az állam érdekében okvetetlenül szükséges kiadásokból vonunk le valamit, az nem mondható takarékosságnak, hanem sok tekintetben roszul alkalmazott gazdálkodásnak. Nézzünk, t. ház, ezen állításnak egy kissé szemébe. A t. pénzügyminister úr e szerint azt tartja, hogy Körmöezbányára nézve feltétlenül szükséges, hogy ott az állam a város erdeit minden áron kezelje. Miben áll tehát azon állami érdek, a mely ezen szükségességet feltételezné ? Szerintem abban állhatna, hogy az állami bányászat ottan a városi erdőkből a szükséges famennyiséget megkaphassa. De miután a város számtalan feliratban késznek nyilatkozott arra, hogy az állami bányászat faszükségletét minden lehető garantiák mellett kész fedezni saját kezelése alatt is, nem értem, hogy ugy mondjam, miért eaprieirozza az állam magát, hogy minden áron idegen jószágot még vesztesség mellett is kezeljen. Tudom, hogy a t. pénzügyminister úr fel fogja hozni, hogy kívánja, hogy ezen ügy egyezségileg rendeztessék. Előre látom, hogy azt is fel fogja hozni, hogy az egyesség már majdnem megköttetett. Ekkor, t. ház, elértem oda, a hova elérni akartam, hogy t. i. rá mutassak azon bureaucraticus eljárás lassúságára, a mely még az ily lényeges kérdésekben is évről évre vörös fonalként húzódik át állami életünkön. Tavaly, mikor e kérdés tárgyaltatott, a pénzügyminister úr rámutatott, hogy a város csak 3000 holddal akarja megváltani az állami kezelést. Informatióm szerint, t. ház, már any- ; nyira ment a város, hogy 5000 holdat ajánlott | a kincstárnak tulajdonul, ha a városi erdők az állami kezeléstől felszabadíttatnak. Sőt azt is mondhatom, hogy a pénzügyminister úr által kiküldött kormánybiztos ezen ajánlatát a városnak már el is fogadta, még pedig a múlt nyáron, a mikor részletesen megállapíttattak az egyesség feltételei is. Ma azonban, 7—8 hónap eltelte után, ennek daczára is csak ott vagyunk, a hol voltunk, mert az erdőket még mindig a kincstár kezeli, mert erre ezereket dob ki és gátolja a tulajdonost abban, hogy vagyonát okszerűen felhasználhassa, minek folytán a város a legutóbbi időkben történt talaj mozgalmaknál, midőn egy templom és több ház omladozik, nem teheti meg a kellő elővigyázati intézkedéseket. Ennek folytán, tisztelt ház, mert nem látom be annak szükségét, hogy az ország évenként 8 10 ezer forintot dobjon ki azért, mivel a pénzügyminister úrnak ugy tetszik, hogy az állam idegen vagyont kezeljen, bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani. Határozati javaslat. A pénzügyministeri 1880. évi költségvetés »Rendes kiadások XVI. fej. 24. czíme. Rendes bevételek V. fej. 37. czíméhez.« A 3-ik tétel.... szám alatti »Körmöczbánya« czím alatt előirányzott 25,010 frt kiadás és 15,806 frtnyi bevétel rovata törlendő s a pénzügyminister úr utasittatik, hogy az ottani kincstári bányászat fa szükségletének fedezése czéljából 1879. évben, kölcsönösön megindult egyezkedés érvényesülését siettesse — és az ottani városi erdőkben eddig fenntartott kincstári kezelést — haladéktalanul szűntesse meg. Beadja Gyurgyik Gyula s. k. képviselő. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Indokolt volna talán a t. képviselő urnák ezen felszólalása és határozati javaslata, ha azt a múlt évben adta volna be. De ma ezen kérdés felemlítése legalább is túlhaladott álláspont. * Azon vitás kérdés, mely évtizedeken át fennállolt a kincstár és Körmöczbánya városa köztt, azon egyezség által, melyet a képviselő ur maga felemlített, ki van egyenlítve és az egyezség, melynek meghozása éveken át nem sikerült, most létrehozatott s igy a szóban forgó összeg felvételére nincs többé szükség s ezen kiadás nem fogja többé terhelni az államkincstárt. Ennélfogva én a t. képviselő urat cs;.k arra kérném, hogy ha azt kivánja, hogy ezen egyezség, mely ugy a kincstár, mint a város érdekében fennáll, keresztülvitessék, legyen szives Körmöczbányán az ottani lakosok előtt épp oly melegen védelmezni és támogatni az egyezség keresztülvitelét, a milyen melegen szólalt fel itt ezen egyezség támogatására és meg fog győződni arról, hogy az által mind a két fél érdeke meg lesz óva. (Helyeslés.) Gyurgyik Gyula: Az igen t, pénzügyminister ur ezen kijelentése után, hogy t. i. az egyezség Körmöczbánya és az állam köztt meg van kötve, bátor vagyok határozati javaslatomat visszavonni. Csatár Zsigmond: Hogy nyoma legyen az államerdők czímének tárgyalásánál egy nagy kiterjedésű elidegenített államerdőségnek még feledésbe nem ment ténye, bátor vagyok t. ház és a t. pénzügyministernek a naszódvidéki államerdőket becses emlékezetébe hozni. 62,500 és egynéhány hold erdő, 30 oly állami épület, melyet a kiküldött bizottság 300,000 frtral becsült meg és olyan regalejövedelemről van szó, mely addig, mig azt Kerkápoly volt minis-