Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-229
229. or-zágos ülés márczins 19, 1880. 209 ter ur, a háznak egyenes tudta nélkül el nem idegenítette, évenkint 15,542 frt 45Vs krt hozott — tehát sokkal fontosabb ügy, semhogy azt egyszerű mosolygással el lehetne ütni, mert itt a kincstár érzékenyen meg van károsítva, de maga a törvény is megsértetett akkor, midőn ezen államvagyon eladatott, még pedig olyképen, hogy eladatott a naszódvidéki román lakosoknak 100,000 frtért és megengedtetett nekik Kerkápoly ur által, hogy évenkint 5000 forintos járadékokban minden kamat nélkül 20 év alatt fizessék ezen 62,500 és egynéhány holdnyi birtok árát; tehát az ottlevő épületeken kivül, tisztán évi jövedelemben 10,000 frtot ajándékozott oda Kerkápoly ur a magyar államkincstár vagyonából, a magyar nemzet hire, tudta nélkül a román testvéreknek. Én azt hiszem, t. ház, hogy ilyen gazdálkodás mellett nem lehet csodálkozni, hogy az adó folyvást nő és mégis örökösen deficittel küzd ez az ország. Miután azonban az országgyűlés Vidliczkay t. képviselőtársamnak felszólalása és Ghyczy Kálmán, akkori ellenzéki vezér indítványa folytán küldöttség küldetett ki, hogy ezt a dolgot vizsgálja meg és tegyen a háznak tüzetes, érdemleges és kimerítő jelentést s miután ezen küldöttség Naszód vidéken valóban meg is jelent és ott oly dolgokat tapasztalt, miket én már többször előadtam a t. háznak, azt gondolom, hogy végre valahára itt van az ideje, hogy a t. ház ezen valóban komoly dologgal érdemlegesen is foglalkozzék és Kerkápoly Károly urnák, mint olyannak, ki a törvény szentségét ezen vagyon elidegenítése által lábbal tiporta, megbüntetését sürgesse. Egy 1600-ban hozott törvény, magának a koronás fejedelemnek is megtiltja az államvagyon elidegenítését. Már ha a korona maga sem idegenithet el államjavakat, akkor a dolog természetéből folyik, hogy egy ministernek sem lehet az ily vagyon elidegenítést megtenni, hacsak bűncselekményt elkövetni nem akar. A jelentés, ugy tudom, az összes iratokkal együtt az igazságügyministernél van. Hogy mit keres tulajdonkép az igazságügyministernél ezen akta, én magamnak megmagyarázni nem tudom. Ha esetleg én vagyok a szent korona képviselője (Derültség.), azt mondanám, hogy az igazságügyminister adja ki azt az aktát, mert annak ott semmi helye, annak az én kezemben a helye és nekem perrel is kell követelnem annak kiadását. Hanem hát tudjuk, t. ház, hogy ha az ember interpellál, az igazságügyminister feláll és igen szépen elmondja, hogy nagyon sajnálja, hogy azon képviselő azt hiszi, hogy neki egyéb dolga sincs, mint hogy ezt az ügyet tanulmányozza. Szent ur isten ! mikor az ország vaKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. gyonáról van szó, akkor a hivatott tisztviselő, ki az ország kasszájából húzza a fizetést, nem ér rá tanulmányozni az ügyet, melyben az ország vagyonának elidegenítéséről van szó. A dolog igen fontos természetű és legyen meggyőződve róla a t. ház, hogy én mindaddig, a mig szerencsés leszek itt lenni, minden időben fel fogom újítani ezt a dolgot s én azt hiszem, t. ház, hogy a ministerelnök ur ezen dolgot elaludni nem hagyhatja, mert csak nem tehetem fel róla, hogy ő, ki terhes és nagy adót fizet, jó szerével nézze Kerkápoly volt pénzügyminister működését, mert az bizonyos, hogy ez által az államkincstár bevételei fogytak. Ez nem megy évről évre és szükséges, hogy végrevalahára az ország rendbe jöjjön ezekkel a dolgokkal. (Igaz! ügy van: a szélső baloldalon.) Én tehát felkérem a t, pénzügyminister urat, méltóztassék nyilatkozni a naszódvidéki államkincstári uradalmi javak mibenlétéről és hogy hajlandó-e a minister ur a királyi főügyészséget oda utasítani, hogy Kerkápoly volt minister ellen a törvény erejénél fogva, tegye meg a kellő lépéseket. T. ház! Látjuk, tapasztaljuk, hogy sokszor szegényebb emberek súlyosan büntettetnek olyan vétségekért, a mikre a szegénység viszi rá őket és a ki 62,000 hold földet úgyszólván elajándékoz, az a törvény szigora szerint ne lakoltassék meg? Kérem a minister urat, tegye meg a kellő intézkedést, mert én e miatt aludni sem tudok. (Derültség.) Antal Gyula jegyző (olvassa): Kiadás 3.976,848 frt. Hegedűs Sándor előadó: Nincs észrevétel. Elnök: Ha nincs észrevétel, 3.976,848 frt. megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Bevétel 6.146,908 frt. Hegedűs Sándor előadó: Nincs észrevétel. Elnök: Ugy 6.146,908 frt elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvassd): Bányaigazgatóságok és számvevőségek. Rendes kiadás XVI. fejezet, 26. czím. Rendes bevétel V. fejezet, 37. czím. Stoll Károly: T. képviselőház! Az országosan összegyűlt karok és rendek még a múlt században felismervén a magyar fémbányászatnak nagy fontosságát, országos bizottságok által vizsgáltatták meg a több százados sérelmeket és az ország nádora által aláirt felterjesztésben a trón zsámolyánál sürgették az orvoslást. A hosszú és nagyon szomorú történetnek szétágazó sok részleteit 13 év alatt többször volt alkalmam előadni, nem untatom a t. házat 27