Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

221. országos ülés márezius 10. 1880. 15 gában. ügy de erőszakot a képviselőház sem gyakorolhat senkire, valamint a kormánynak sem kell, hogy azt kényszerítse, meg tette kötelességét ez intézetek felállításával és a többit a zsidóságra bizta. (Helyeslés.) Ha arra térünk, a mit egy előttem közvetve szólt képviselőtársam felhozott, hogy adassék ki a kérdés az igazságügyi bizottságnak oly czélból, hogy ez, annak a jogalapját megvizsgálja, ezt én nem pártolhatom. Nem akarom ezúttal az okokat fejtegetni, csak azt mondom, hogy most nincs ennek ideje. Nem akarok e tárgynál hosszabban időzni, egyszerűen csak azon meggyőződésemet mondom ki, hogy az alapítvány a czélnak megfelelőleg kezeltetett; és elfogadom a kérvényi bizottság nézetet azon hozzátétellel, hogy meggyőződésem szerint ezen alapot kezelő kormány be fogja látni, hogy az igazság azt kívánja, hogy a felállított intézet költségei után fennmaradt összeget nem ezen alap nevelésére kell, hanem törvényszerüleg felszerelt zsidó iskolák segélyezésére kell fordítani, egyúttal pedig hatni kell azon zúgiskolák megszüntetésére, a melyek a judaismust most is el akarják különíteni a christianismustól, ezen hozzáadással mondom, elfogadom a kérvényi bizottság véleményét, az Apáthy képviselőtársam által javaslatba hozott módosítással. (Helyeslés.) Lesskó István: T. ház! A kérvényi bizottság véleménye felfogásom szerint nem felel meg az orthodox izraelita hitfelekezet által beadott kérvény petitumának. A kérvényi bizottság véleménye se nem hús, se nem hal, éppen a mostani rendszernek a kifolyása, t. i. minden kérdést tanulmányozni in infinitum, semmitsem határozni s minden egyes függő kérdést ad calendas graecas elodázni. Az orthodox izraelita hitfelekezet kérvényének tartalma a következő: miután éveken át az orthodox hitfelekezet a kérdéses cultus alapból vagy semmi, vagy pedig csak igen csekély quotában alamizsnaképen részesült, addig még az alap jogi kérdése bíróilag el fog döntetni, hasson oda a képviselőház, miszerint az orthodox hitfelekezet iskolái és cultusának szükségletei, lélekszám arány szerint, az alapból fedeztessenek. En, t. ház, az izraelita hitfelekezet eultusalap kérdésében, abból az elvből indulok ki „suum cuique", már azután kik a hitfelekezetnek neológjai, vagy orthodoxai? azt megítélni nem mihozzánk, hanem a hitfelekezethez tartozik, ez az^ ő belügyük. Es miután arról, t. i. milyen számmal vannak az orthodoxok és mily számmal a neológok ? legjobb tudomása van a cultusministernek, mert hiszem, hogy az iránt statisticai adatokkal bir, nem helyeselhető, hogy oly mostoha bánásmódban részesültek eddig az orthodoxok abból az alapból, mely szinte az övék. Tudjuk, hogy ezen alap Hayaau-féle sarczból származik, tehát az ő verejtékük, az ő tulajdonuk, tudjuk, hogy ő Felsége, legfőbb urunk a majdnem 2 millió frtnyi tőkét az összes magyar zsidóságnak adományozni kegyeskedett, mi oka annak; hogy majdnem évi 100 ezer forintnyi kamatból, daczára annak az Ígéretnek, melyet 1874. évi vallás- és közoktatási minister ur volt szíves tenni, hogy évenként 25 ezer forinttal fogja az orthodoxokat segélyezni, az orthodoxok eleinte semmit, későbben csak 10— 14—19 ezer forintnyi segélyben részesültek? Megjegyzendőnek vélem azt is, hogy az orthodox zsidóság az úgynevezett rabbi-seminariumot dogmatikai differentiák miatt, közösnek el nem ismeri s mint önálló hitfelekezet, rabbik oktatásáról onállólag gondoskodni kivan. És különösen erre a pontra eltérő nézetben vagyok Molnár Aladár t. barátommal. T. barátom határozottan azt állítja, hogy a két zsidófelekczet köztt nincs semmi dogmatikai differentia. T. barátom mint keresztény, nincs hivatva arra véleményt mondani van-e, vagy nincs differentia, én részemről semmiféle felekezeti kérdésbe nem avatkozom, de ha az orthodoxok kérvénye azt mondja, hogy van differentia s azonkívül vagy 200 rabbi dogmaticai differentiát talál, akkor az ő véleménye nem jő tekintetbe, okvetlenül kell lenni dogmaticai differentiának. Véleményem tehát oda terjed, hogy az alap jövedelmei igazságos arányban osztassanak föl a két, illetőleg három felekezet köztt; ide értendő a status quo felekezetet, ha az az egyik, vagy a másik felekezethez nem csatlakozik, hogy az orthodox zsidóság (oskenarim és szfardim) megrövidítést ne szenvedjen s minthogy az orthodox zsidóság a tanító-képezdét és rabbi-seminariumot igénybe nem veheti, a költségek az orthodoxok quotájából ne fedeztessenek. Ezen izraelita hitfelekezet kérdéséről már 1870. évben márezius hó 18-án boldog emlékű nagy hazánkfia Deák Ferenez is ily értelemben nyilatkozott kijelentvén: „En nemcsak helytelennek és károsnak, de jogtalannak is tartanám, ha két oly felekezetet, mely dogmákra nézve is különbözik egymástól, egy egyház, egy testület alá akarnánk szorítani. Természetes következménye a vallásszabadságnak az, hogy a kik csakugyan dogmákban különböznek egymástól, külön felekezetet alkossanak. Fordulhatnak elő kérdések alapítványokról és a felekezetek egyéb dolgairól, ezeket magok köztt egyezség utján elintézhetik, sőt hogy ha meg nem tudnának egyezni, követhetik azon módot, melyet az ó hitűek két nemzetségi felekezetei követtek. Hogy